Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-240

£40. országos ülés május 11-én, szombaton. 18S9. 301 mentem, elkértem a kulcsokat és egyszersmind a pénztári naplót. Constatáltam a pénzkészletet, a mely okvetlenül kell, hogy a cagsában legyen és ezután felnyittatván a cassát, előkértem azon pénz­összeget, melynek a eassában kellett lenni. A pénzösszeg készletben nem 18 — 20,000 forintra rúgott, hanem körülbelül 3,000 forintot tett volsva ki. Ezen készpénz helyett csak néhány száz forint volt a pénztárban készpénzben, a többit ideiglenes nyugtákban és bevallom, néhány számla kifizetésére szóló nyugtákban találtam. De mivel tudtam, hogy ezen előlegek és sz unlak oly egyének számára lettek kifizetve, a kik nekem garantiát nyújtottak arra, hogy ezen összegeket rövid idő alatt meg fogják fizetni, ezen ideiglenes nyugtákat és számlákat magamhoz véve, intézkedtem, hogy azon anomália, mely a társulatnál volt, megszűnjék, hogy tudniillik a titkári, pén>tárnoki és ellenőri teendőket egy ember végezte és pénztárnokot, ellenőrt neveztem ki, a titkári teendőkkel pedig továbbra is ugyan­azon egyént bíztam meg. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiányt tehát ott nem találtam, mivel i ítéz­kedésem folytán ezen összegek, a melyek — ugy­hiszem —' i000—1600 forintra rúgtak, 24 óra alatt a kezemben voltak és én a nyugtákat és számlákat az illetőknek visszaszolgáltattam. Ezek szabálytalanságok voltak, de itt sem szólhatok eö'rruptióról. Sajnálom tehát, hogy nem szolgál­hatok adatokkal, a mit a t. kéjtviselő ur tőlem •dván s hogy nem mutathatok iá a comptióra a közigazgatá • terén. (Derültség jobbfelöl.) Ezt egyébiránt már azért sem tehetem, mert e tár­sulat nem a belügyminister, hanem a közlekedési minister alatt állott. A képviseli* ur által felho­zott gavalléri személyiségeknél fogva a legjobb ; karát mellett sem mondhatom ezt — mert igaz, hogy mindenkor ki szoktam mondani az igazat — helyt állok szavaimért, de azt nem a gaval­lériságnak tudom be % hiszen ez minden tisztességes ember kötelessége. Én egyáltalában mindenkor, a mikor bizonyos hatáskör rám ruháztatott, a fele­lősség terhe és súlya alatt végeztem teendőimet és soha sem tartottam és nem is tartom szükséges­nek, hogy a felelősség tudatában az illető szak­minis'terektől előzetes utasítást kérjek és ily aránylag csekélyebb ügyekkel elvonjam idejét a tokkal fontosabb teendőitől. Belátásom és tehetsé­gem szerint elvégzem a teendőket s ha az illető minister, főleg ily bizalmi állásoknál nem lett volna megelégedve működésemmel, megvolt a mód tőlem szabadulhatni. (Igaz! Ugy van! jobb­felöl.) Minthogy tehát nem találtam oly dolgokéit, melyekre nézve az akkori belügy minister úrtól előzetes utasítást kérnem kellett volna, erre alkalmam sem volt s igy azt hiszem, t képviselő­társam is be fogja látni, hogy azon állításai, amelyekből tegnap követ .eztetéseit levonta, téve­désen alapulnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket tartottam kötelességemnek elmondani. (Helyeslés jobbfelöl.) Báró Kaas Ivor: Rövid megjegyzésre kérem a t. ház figyelmét. (Halljuk!) A mélyen t. államtitkár urnak felvilágosítá­saival, hogy tudniillik közpénzek magánszámlák­kal fedeztettek, megelégedve nem lehetek, nyilat­kozatát azonban teljes tiszteletteltudomásulveszem, semmikép nem commentálom, csak azon megjegy­zést főzöm hozzá németül : „G-edanken sind zollfrei!" (Derültség bal­felöl.) Elnöki Következik a napirend: a magyar királyi operaház állami segélyezésére előirányzott 245,300 forint összeg feletti további tanácskozás. Madarász József jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! (Halljuk!) Vadnay Károly t. képviselő ur tegnap indít­ványt terjesztett a ház elé, hogy a subventionált színházak költségvetése és a felügyelet ezen szín­házak felett a belügy ministerium keretéből kivé­tessék és tétessék át a közoktatásügyi minis­teriumhoz. Készséggel járulok ezen indítványhoz, mert nemcsak a subventionált színházakat óhajtván a küzoktatásügyi ministerium alá hozni, hanem egyszersmind az összes országos színházakat is; mert már vagyunk mégis olyan fejlett állam, hogy a közoktatásügyi ministeriumban szépművészeti osztályt lehetne felállítani és a szépmüvészeteknek minden válfaját azon ministerium kebelében össze­síteni. Az indokolásban elmondotta Vadnay Károly t. képviselőtársam, hogy miért tarja ő ezt szüksé­gesnek. Ezt nem akarom ismételni, de arra, hogy a színháziig) 7 a beltigyministeriumnál maradjon,más okot nem találok, mint személyes indokot. Nem tudom,-hogy a provisorium, a mely most fennáll, hogy tudniillik az intendáns személye és a belügy­ministeri állam titkár személye egy, továbbra is fenn fog-e tartatra; de ha ez a szándék, legalább tudok egy okot, a melyért a szinházügyeket abel­ügyministeriumnál meg akarják tartani. Ha azon­ban nem ez a szándék, akkor csakugyan nem értem, hogy mi kifogás van az ellen. Hisz maga a minis­ter ur is hozzájárul, legalább elvben. Vadnay Károly t. képviselőtársam az idén nem újította meg azt az indítványát, hogyazinten­daturai intézmény megszüntettessék. Azt mondta tegnap, hogyanéin tette azért, mert látta tavaly, hogy nem volt arra hangulat és nem fogadtatik el. En ma is ép oly feleslegesnek tartom, ami viszonyain­kat véve tekintetbe, az intendaturai intézményt, mint az ezelőtti években, mert nálunk csakugyan erre a költséges és semmivel sem indokolható in

Next

/
Oldalképek
Tartalom