Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-239

296 239. országos ülés májas 10-én, pénteken. 1SSSI. ból egy felsőbb tisztviselőt kiküldeni, ki felügyel majd arra, hogy a budget megtartassék — de intendáns nem kell. Erről tárgyalások folytak és épen Vadnay Károly képviselő ur volt az, a ki hangoztatta és az elsőbbeni intendánst azzal vádolta, hogy intendáns létére beleártja magát a művészeti dolgokba s ezzel az intézetet tönkre teszi. Es most mit hallunk ? Azt mondja, hogy nem elég az, hogy a művezetők szakemberek legyenek . . . Vadnay Károly: Ha vannak! Beniczky Ferencz: Azt hiszem, a nemzeti színháznál is és az operánál is vannak! Polónyi Géza: Ne tessék Vadnay urnak közbeszólani! (Általános derültség.) Beniczky Ferencz:.. . hanem — úgymond — a kormánybiztos ne avatkozzék a művészeti dolgokba; a kormánybiztosnak tessék a budget megtartására ügyelni, nem pedig dilettáns létére elrontani azt, mit a műszaki igazgató csinál. Ezt voltam bátor azon következetes eljárásra nézve elmondani, a melyet mai felszólalásában méltóztatott követni. Most még Elyés Bálint t barátomnak és képviselőtársamnak kívánok egészen röviden csak annyit válaszolni, hogy egy kis tévedésben méltóztatik lenni, (Halljuk!) midőn azt mondja, hogy én már az első évben túlléptem a költségvetést. Rcctificálni kívánom ezt. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik tudni, hogy én a múlt azaz 1888. február havában vettem át a két intézetet, még pedig' a volt intendáns budgetjével. Ezt a budgetet kellett nekem rectificálnom és ugyanakkor a jövő évi költségvetést is elkészíteni. Az enquétben kérdés volt arról —hogy a mint Vadnay Károly t. barátom mondja — vájjon bérbe adassék az operaház, vagy megtartassék-e állami kezelésben? De ott is és a pénzügyi bizottságban is az volt az általános hangulat, hogy tegyük meg az utolsó kísérletet, hogy ezen hazai műintézetet j megmentsük attól, hogy haszonbérbe adjuk, vagy nem tudom, miféle más módon kezeltessük. Én akkor egy munkálatot készítettem és azt beterjesztettem, valamint a költségvetést is, mely ez évre szólt. Kimutattam — és nem is vállalkoztam egyébre — hogy az intézet pénzügyeit rendezni fogom, hogy a normál-budget keretében fogok mozogni, hogy megmentsem az intézetet. Hogy pedig ez nem történhetik meg egy átmeneti év alatt, azt, a ki igazságos akar lenni, el kell ismernie. (Élénk helyeslés.) Megmondtam a pénzügyi bizottságban, hogy meglehet, hogy ezen költségelőirányzattal az 1889-iki évben ki fogok talán jönni, de ezen 35 ezer forintot épen azért kértem, hogy magamat biztosítsam az ellen, hogy semmiféle póthitellel ne kelljen a ház elé jönni. Ezért kértem az átmeneti évre a 35 ezer forintot. (Helyeslés a jobboldalon.) Vadnay Károly képviselő ur azt mondja." micsoda állapotok ezek, hiszen eddig az opera 10 hónapon át tartott előadásokat, most pedig a kormánybiztos leszállítottaazidőtartamot 8 hónapra s hogy oda oly ember kell, milyen talán épen ő maga, a ki a nyári hónapok alatt oda fogja <^alni a közönséget. Nincs az a művészi előadás, a melylyel a nagy közönséget nyáron be tudná csalni. Méltóztassék elhinni, ezt én nem csak a saját ízlésem szerint tettem, hanem adatok alapján és számításokat tettem az opera kezdetétől a mai napig és ez birt engem arra, hogy az opera-előadásokat 10 hónapról 8 hónapra szállítsam le, mert láttam, hogy a nyári idényben a nagy közönség nem látogatja az előadásokat, akármit tegyünk is. (ügy van! a jobboldalon.) Hiszen itt van a nemzeti színház, melynek vezetése ellen nem szólott senki, méltóztassék megnézni, a nyári hónapok alatt ép oly üres a ház, mint az opera. (Igaz! így van! a jobboldalon.) Tehát ne méltóztassék igazságtalanul vádolni, mikor arra nincs szükség. (Helyeslés a jobboldalon.) Még csak egyet akarok említeni arra nézve, hogy a belügyministeriumban nincs a művészeti intézetek iránt semmi érzék. Hiszen a képviselő urnak lett volna alkalma meggyőződni, hogy aziij szabályzatba egy szakasz vétetett fel az országos színészet! iskoláról; és épen, mert a mai pénzügyi viszonyok között takarékosságra vagymnk utalva, minden kísérletet megtettünk arra, hogy azon csekély összeg, meíylyel rendelkezünk, ne fordíttassák másra, mint a mi szükséges. (Helyeslés a jobboldalon.) Meg van ugy a belügyministeriumban, mint a közoktatási ministeriumban az érzék ezen culturalis intézetek iránt és mindent megteszünk arra, hogy annak ügyét előmozdítsuk. Már most, t. ház, minthogy az idő is meglehetősen előrehaladt, (Halljuk! Halljuk!) én tulajdonképen programmot nem akarok előadni. Nem egy progranam volt már itt elmondva, de nem tartották meg. Az én programmom egyedül az. oda hatni, hogy mind a két intézet a megszavazott normál subventio és budget keretében felvirágozhassák. (Helyeslés.) Meg volt jegyezve, hogy a múlt évben a nemzeti színháznál is a normál budget-en felül 44 ezer forint póthitel adatott ki. Ebben az esztendőben, t ház, a normál budget-en belül mozgunk, a jövő esztendőben pedig, azt hiszem, nemcsak a normal-budget keretén belül fogunk maradni, hanem azt az előleget is, melyet a pénzügyminister adott, két év alatt vissza fogjuk fizethetni, a nélkül, hogy a művészet előmozdításából valamit elvonnánk. Én a nemzeti színháznál is reducáltam mindazon kiadásokat, melyek fölöslegesek vagy szükségtelenek voltak, de azért mindent elkövettem arra, hogy a színművészeiét a lehető legmagasabb