Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-239
239. országos ülés május 10-én, péntiken. 1889. 293 néi és nevelésénél fogva követelem, hogy az legyen valóban magyar nemzeti színház, mely ne felejtse el, mivel tartozik a hazafiságnak, ne felejtse el az őt megteremtő vezéreszmét, ápolja a magyar irodalmat, ne szorítsa le annak termékeit idegen művekért; a társadalmi művek mellett adjon tágabb tért a hazai történelem múzsájának, ez által legyen őre — mint régebben volt — a hazafiságnak, ébresztője a honszerelem tüzének (Élénk helyeslés a szélső haloldalon) s az általános művészi tekintetek figyelembe tartása mellett képezzen specificus magyar szininüvészetet a magyar hazának, a kiknek legfőbb elvük legyen a hazafiság, melyet ne keressenek abban, hogy magukat kortes eszközökkel engedjék felhasználni, mint az már többször megtörtént, hanem törekedjenek magasztos feladataik megoldására. (Ugy van ! Ugy van ! a szélső baloldalon.) De nem fárasztom tovább a t. ház türelmét ezen törekvés mellett, kijelentve, hogy az előirányzott összegeket nem kifogásolom, készséggel szavaznék meg nagyobb összeget is nemzeti szinházaink részére. Igyekeztem tehát felmutatni, t. ház, hogy mennyiben felelnek, illetőleg nem felelnek meg a színházak, mint culturintézmények magasztos feladatuknak, sőt ferde kinövésekkel rombolólag hatnak a nemesebb izlés s ez által a színművészet a színműirodalom nemesebb irányú fejlődésére s nem ritkán a közerkölcsiségre, midőn felmutattam a sebet, felmutatom annak gyógyszerét is, azon indítványban, a melyet azon párt részéről, amelyhez tartozom, szerencsés leszek beterjeszteni és mely következőleg hangzik: (Sálijuk! Halljuk! Olvassa:) „Indítvány: Tekintve, hogy színházaink, mint culturintézmények, nem felelnek meg e tekintetben magasztos feladatuknak, sőt ferde kinövéseikkel rombolólag hatnak sokszor az illem és nemesebb izlés jóirányú fejlődésére s velők a közerkölcsiségre ; tekintve továbbá, hogy a színházak felügyeletével megbízott belügyministerium, nem terjeszti ki színházainkra ezen irányban és oly mérvben ellenőrködő figyelmét, mint azt egy culturintézmény természete megkívánná: indítványoztatik, hogy a színházak felügyelete művészi és közerkölcsiségi tekintetben, a rendőri felügyelet érintése nélkül, abelügyministeriumtól a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz — mint természetes illetékességi helyére — tétessék át. Illyés Bálint." (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Miután az indítványban benne van az indokolás is, felmentve érzem magamat annak részletes taglalásától, különben is kézzel fogható igazság, hogy culturtermészetű intézmény nem lehet másutt a maga helyén és nem fejlődhetik egészséges irányban, mint hasonló természetű felügyelet keretében. E szempontból vagyok bátor indítványom elfogadását ajánlani. (Élénk helyeslés a ssélsö haloldalon.) Visi Imre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nincs szándékomban a színházak ügyére nézve általános fejtegetésekbe bocsátkozni és egyáltalában szót csak a költségvetés e czímének egy rovatára nézve kértem, de mert előttem szólt t. képviselőtársaim e kérdésnek igen fontos oldalait és elvi részeit érintették, engedje meg a t. ház, hogy e részben álláspontomat csak egész röviden jelezzem. Én abban a tekintetben teljesen egyetértek a közvetlen előttem szólt t. képviselő úrral, hogy színházainkban azon általános Ízlésben, a mely ma európaszerte uralkodóvá vált, igen sok van, a mi a morált és a mi azokat a tekinteteket, melyek a cultura minden ágában s igya színházaknál is megkövetelendők, sérti, a melyek azokkal eddig ellentétesek. De azt hiszem, hogy igen téved a t. képviselő ur s tévednek mindazok, a kik azt hiszik ; hogy e tekintetben a szabályozás és a viszonyok sanálása, hogy így mondjam, állami eszközökkel elérhető. A mi itt baj van, az nem az állam által, nem is az intézmények által teremtetett, hanem az, hogy ugy mondjam, a közízlés egyetemes áramlatának folyamata, a mely elől mi határainkon nem zárkózhatunk el. Én magam isigazában mondva a nemzeti színházban fájdalommal, hogy ugy mondjam, bizonyos magasabb értelemben vett undorral néztem az európai eszmeáramlatok bizonyos termékeit, melyek ide áthatottak és a melyek elől nem zárkózhatunk el. Én nagyon tisztelem azt az erkölcsi érzéket, mely ez ellen fellázad. De kérdem, helyes volna-e, ha a nemzeti színház elzárkózva ez elől. kiszolgáltatná e termékeket más intézeteknek: első sorban a magánvállalkozásnak, másodsorban a német culturának. (Igaz!TJgy van! johhfelől.) Mig a nemzeti színházban a cultara elfajzásai bizonyos magasabb művészi niveaura emelve, másrészt a vezetés öntudatossága által is enyhítve kerülnek a közönség elé, (Igaz! Ugy van!) az a magánvállalkozás csupán csak a kereset, az üzlet szempontját nézné. (Igaz!) Az ily bajon állami intézkedésekkel segíteni nem fogunk. Ha majd az európai cultura újra visszatér a jelen realisticus irányzatból az ideális czélok felé, ha nem a materialismus lesz afőjelszó esnem a valóságnak drasticus alakban való vázolása lesz a művészeti irányok jelmondata: akkor majd nálunk is visszatérnek a régi jó Nagyományok. (Helyeslés johhfelöl.) De ha azt hiszszük, hog'y a vasút korában színházainkat vas övvel zárhatjuk el, melyekben 40 esztendő előtti hangokon perrorálhatunk, erősen tévedünk és nem használunk az erkölcsi érdeknek, hanem tönkre teszszük színházainkat. (Ugy van ! johhfelöl.) A mi már most al színházaknak a cultusministei'iumhoz való áttételét illeti, ez számtalanszor hangoztatott régi jelszó, melyet én azonban soha
