Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-239

239 országos ülés május 10-éu, pénteken, 1889, 285 van róla, akkor én a kormányt hibáztatom, hogy ezt a szokást az ő nagyobb hatalmánál fogva megnem szüntette; a törvényhatóság azonban a maga részéről megtette az intézkedést. Valószínű, hogy azon levél, melyre Kaas Ivor t. képviselőtársunk hivatkozott, az alispántól származott s volt az, a mely a felhívást tartalmazta. -Arról, hogy most ezen tisztviselők ezen honoráriumot kapják-e, nincs tudomásom, de ha kapnák, a megye bizonyára erélyesen intézkedett volna, hogy ez megszüntettessék. Természetes, hogy ha a honoráriumot titokban adják, arról a megyének tudomása nem lehet. Csak ezen reetificatiót akartam megtenni a megye érdekében. (Helyeslés a szélső bálfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Baross Gábor, mint belügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Megvallom,vonakodva emelek szót, mert nem kívánom a t háznak amúgy is igénybe vett idejét hosszabb felszólalással elfoglalni (Halljuk! Halljuk!) és mert legalább részemről igen nagy súlyt fektetek arra, hogy a mennyire csak lehet, siettessék a költségvetés tárgyalása. Igen komoly állami feladatok állanak ugyanis a kormány előtt, a melyeknek érdekét pártkülönbség nélkül mindenkinek előmozdítani kötelessége. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindazonáltal fel kell szólalnom, t. ház, mert az itt elmondottakat megjegyzés nélkül Nagyni veszélyes lenne, a mennyiben a commentar-esinálás mestersége kétségkívül nagy haladást tett. (Tetszés a jobboldalon.) A legjobb indulatot, a legtisztább szándékot, a leghelyesebb tetteket kétes commentárokkal kisérik; és Szederkényi t. képviselőtársam például rögtön előáll azzal a gyanújával, hogy a főispánok elbocsáttatási ügye hová fog kilyukadni. Kénytelen vagyok őt kérni, legyen türelemmel, várja be, hogy hova fog ez kilyukadni. (Derültség a jobboldalon.) Más választ és tanácsot nem adhatok. T. képviselőház! Egyébiránt kénytelen vagyok megvallani, hogy az administratio ügye az én benső szakmám lévén, minden alkalommal valósággal erőt kell magamon venni, hogy ne bocsátkozzam vitatkozásokba és a rendszerek feszegetésébe. Ezen alkalommal sem akarok erre a kérdésre egész nagyságában kiterjeszkedni, mert helyesen mondta Apponyi Albert gr. t. képviselő ur, hogy a helyzet nem alkalmas arra, hogy az ideiglenes belügyminister mélyre ható eszmék, elvek és tervek tolmácsa legyen. Mindazonáltal egy-két megjegyzést tennem kell, nehogy a kormány^ hallgatása ez esetben is félremagyaráztassék. Az admiuistratio bírálata könnyű dolog. Könnyen bírálható valamely administratio ugy abstraet szempontból, mint a gyakorlat szempontjából; mert nem ismerek országot, a mely büszkén mondhatná, hogy az ő administratiója semmi kívánni valót sem Nagy hátra a gyakorlati szükség szempontjából. (Ugy van! a jobboldalon.) Panaszok mindenütt merülnek fel. Ha már most panaszra méltó okot szolgáltató egyes esetek objectivitással hozatnak a közönség elé, ebből csak az következik, hogy tényleg felpanaszolhatni az administratiónak egyes bajait, minélfogva kétségkívül kötelességünk ezen bajokkal komolyan foglalkozni és azokat orvosolni is. A felpanaszolás magában könnyű, de a helyes rendszer megválasztása, a helyes rendszernek életbeléptetése nehéz, komoly feladat. Hisz évek során észlelem az itt felhozottakat és végre is azon meggyőződésre jutottam, hogy az administratio kérdésében a túloldalon is igen eltérő eszméket kivannak programúiként felállítani. Mondom, t. ház, én a rendszerek feszegetésébe nem bocsátkozom, hanem b. Kaas Ivor t. képviselőtársam fölszolalása kapcsán mégis kötelességemnek tartom egy-két észrevételt, mint actualitással bírót, elmondani. (Halljuk!) Azzal kezdem, hogy én némileg csodálkozom azon, hogy ő nekem tisztelettel s bizonyos elismeréssel adózik, a mit én különben köszönettel fogadok. Én is tisztelettel és elismeréssel adózom az ő hazafisága iránt; de constatálom, hogy őt szenvedélye mégis messze ragadja és hogy épen a képviselőházban nagyon könnyen felismerhető alakká nőtte ki magát, (Derültség jőbbfélöl) mert mihelyt a ministerelnök úrról van szó, mindent elfelejt s a legnagyobb igazságtalanságokra ragadtatja magát. (Ugy van! jobbfelöl.) Én a t. képviselő urat ilyen térre nem kísérem. Egész természetem valóságos harczot vív a személyeskedés ellen s ép azért, mert t. képviselőtársam határozottan rövidlátó, (Derültség) félreismeri a viszonyokat. (Derültség jobbfelöl) Azt mondom, a mit már tegnap voltam bátor mondani és ismétlem ma is, hogy utóvégre a törvény értelmében a főispán a belügyminister alatt áll s ő Felsége azt a belügyminister előterjesztésére nevezi ki. Már most a t. képviselő ur azon töri az eszét, hogy mennyiben van a ministerelnök urnak ezek kinevezéséhez vagy elbocsátásához valami köze. Ezt a t, képviselőtársamnak nem is kellene kérdezni, mert ez az egész kormánynak benső ügye; ily fontos állásban levő tisztviselőnek kinevezése és elbocsátása nemcsak egyedül a belügyministernek előterjesztésére, hanem többi ministertársainak is egyetértésével történik. (Helyeslés jobbfelől.) Micsoda gyengeség volna, az tőlem, hogy —• támaszkodva a közvélemény előtt történt nyilatkozatokra, magamnak vindicálnám a hősies cselekvényt, hogy teljesen indokolt körülmények közt egy pár főispánt állásától fölmentettem? (Tetszés