Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-238

23$. országos ülés májas 9-én, csütörtökön. 1889. 273 mány felelős valakinek a kinevezéseért, felelős egyúttal annak a ténykedéseért is. (ügy van! jobbfelöl.) De itt méltóztatott épen báró Kaas Ivor t. képviselőtársamnak rámutatni arra a forrásra, a melyből a viszony keletkezik a főispán és a minister között, hogyha a minister felelős valakinek a cselekedeteiért, nagyon természetesen az illető, a ki felelős, van jogosítva megítélni azon viszonyt, melyben a főispán a kormányhoz áll (Élénk helyeslés jobbfelöl) és épen azért e felvetett kérdés kettőre vezet: először arra, hogy a főispáni karban történt bizonyos mérvű változásokért a kormány igenis felelős lehet saját lelkiismeretével a parlamentnek, de azt hiszem, még sincs helyén, hogy az olyan glóssákkal kisértessék, mint az itt már hosszabb idő óta történik. (Helyeslés jobbfelöl.) A másik pedig, a mit meg kell jegyeznem, az, hogy azon túlzásokért, a melyeknek a hírlapokban és akárhol másutt kifejezés adatott — még pedig meglehetős mohón — a felelősséget el nem vállalom. Tartson ministerségem a belügynél rövidebb vagy hosszabb ideig, én minden perczben lelkiismeretem és meggyőződésem szerint cselekszem és nem fogadok el mástól tanácsot, mint lelkiismeretemtől. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De sietek megjegyezni, hogy itt nem saját ténykedésemről van szó, hanem a solidaritásban álló kormánynak ténykedéséről, mely a ministerelnök ur vezetése alatt áll. (Élénkhelyeslés a jobboldalon.) Báró Kaas Ivor: Itt a bibe! Baross Gábor, mint belügyminister: Bocsánatot kérek, a t. képviselő urak és különösen Kaas Ivor t. képviselőtársam valóságos lelki gyönyörrel teszi megjegyzéseit ott a terem közepén és rámutat, hogy itt, vagy amott a baj. Utoljára is engedj'ék meg a t. képviselő urak, mi is férfiak vagyunk, nekünk is van meggyőződésünk és bátran merem állítani, valamennyiünknek van annyi, mint t. képviselőtársamnak. Mi a viszonyt a kormányelnökhöz meg tudjuk ítélni és mi bizonyára helyt állunk mellette és alatta. (Zajos élénk helyeslés a jobboldalon.) Bátor vagyok még Orbán Balázs t. képviselőtársam némely megjegyzéseire visszatérni, a lvi elvégre eljutott oda, hogy egy igen fontos ügyben, a lelenczügyben szólalt fel a képviselőházban. Megvallom, t. ház, hogy igen fontosnak tartom ezt a kérdést és kénytelen vagyok előrebocsátani azt, hogy ez egyike azon kérdéseknek, a melyeket államilag és társadalmilag megoldani igen kevés államban sikerült teljesen. Nagy mértékben függ össze e kérdés a közerkölcsök állapotával és nem tartózkodom annak kijelentésétől, hogy ezen ügynek súlyos voltát fokozza a lelenczeknek nagy száma, a mibőí bizony kedvező következtetést vonni nem igen lehet. De ezek a bajok tényleg megvannak és foglalkoztatták a belügyininisieriumot is elannyira, hogy már azon rövid idő KÉPYH. NAPLÓ 1887 — 92. XI. KÖTET. alatt is, a mely alatt szerencsém van vezetni a beíügyministeriumot, alkalmam volt betekinteni ezekbe az ügyekbe és van szerencsém ezeknek vitelére nézve a jövő tekintetében, a mennyire lehet, nyilatkozni is. (Halljuk! Halljuk!) A belügyministerium oda igyekezett, hogy az államnak t,z irányban tevékenységét a társadalmi tevékenységgel egyesítve vezesse a czél felé. Én a társadalmi tevékenységet nálunk még oly mértékben kifejlettnek nem találom, hogy annak igénybevétele különös vagy döntő behatással volna az ügyre nézve és ép azért teljesen osztozom a belügyministerium nézetében, hogy a tevékenység első sorban magát az államot illeti. (Általános élénk helyeslés.) És azt hiszem, hogy midőn minden további bizottsági és egyéb tárgyalások és tanácskozások mellőzésével a belügyministerium által gyűjtött adatok alapján lehetséges lesz a tervek és a költségvetés előkészítése iránt intézkedni, a kormány mentői elébb fog a t. ház elé javaslatot terjeszteni concret alakban. (Általános élénk helyeslés.) Azt hiszem, nem szükséges a kérdést mindjárt egész nagyságában megoldani, de minden esetre meg kell oldani mégis annyit, a mennyi magul szolgálhat ezen ügynek a jövőben sanálására nézve. (Általános élénk helyeslés.) Mielőtt befejezném felszólalásomat, még csak egy rövid megjegyzést engedjen meg Szederkényi t. képviselő ur. (Halljuk! Halljuk!) Mindenki tudja, hogy az operánál levő állapotok orvoslása végett küldetett ki a belügyministerium egyik | államtitkára és képviselőtársunk kormánybiztos! nak az operához; azt is tudja mindenki, nem szükséges arra hivatkoznom, hogy mit végzett ott azóta a kormánybiztos ur. A mi reám tartozik, az e perczben az, hogy constatátjam, hogy a belügyministerium t. államtitkárát ebbeli feladatának, kötelességének lelkiismeretes teljesítésétől kormánybiztosi teendői semmikép sem tartóztatták vissza és hogy ezért a körülményért is az ideiglenesen megbízva volt és a jelenleg megbízott minister is készséggel elvállalja a felelősséget. Ezek után kérem, méltóztassék a költségvetést elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Uray Imre: A nagyon tisztelt ideiglenes belügyminister urnak csak egy pár észrevételére akarok röviden megjegyzést tenni. (Halljuk!) Azt tapasztalom, mit kevés egyénről, hogy tulajdonképen egyedüli a házban, a ki elmondhatja magáról, hogy universalis genie. Mt-xt azt, hogy valaki érthet a vasutakhoz, közlekedéshez, vagy egyes más kérdésekhez, mindenki felfoghatja, de akkor, a mikor alig hogy pár héttel ezelőtt kineveztetett belügyministerré, egyszerre ugy beletalálta magát a belügyi helyzetbe, hogy az egész ország viszonyait oly alaposan ismerje, amint a legutóbbi főispáni ki35