Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-238

288. orsíágos ülés mäjns9-éu, csütörtökön. 1889* 259 szés a bál- és szélső baloldalon.) Hiszen hogy egy nemzet a saját souverainitását még saját alárendeltjeivel szemben sem tudja érvényesíteni, ez nem mutat egyebet, mint a mit mi már elégszer hangoztattunk, hogy az alkotmányosság csak álorcza, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mely csak azért van felvéve, hogy e nemzetnek anyagi erejét minél jobban kiszipolyozzák (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől) és hogy az alkotmányosságnak és törvénytiszteletnek hangoztatása korlátokat ismer, azt csupán a nyomorultakkal, a szegényekkel, az erőtlenekkel, a kicsinyekkel szemben alkalmazzák, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) de a nagyok és hatalmasok előtt meghátrálnak. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Es a magyar ministerelnök azt mondja, hogy egy állami intézmény, mint a közös hadsereg, azt az elfogadott formát, melyet a törvényhozás megállapított, hogy a magyar nemzetnek államisága, a magyar nemzetnek souverainitása ki legyen fejezve, nem fogadják el, ők pedig nem tartják szükségesnek erőltetni, hogy a törvény érvényesüljön, mert a hadsereg nagyon ideges és érzékeny. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nem sejteti-e ez azt, hogy itt mindig egy hátsó gondolat van fentartva? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Kimondom őszintén, mert nyíltaknak kell lennünk, hogy egymást megérthessük. Az a gyanú ébredt fel az én lelkemben, de nemcsak az enyémben, hanem másokéban is, hátha azt a hadsereget azért nem akarják az alkotmánynak megfelelő állapot szerint nevezni, hogy legyen majd alkalom azt mondani, hogy soha azt a magyar alkotmányt a hadsereg el nem ismerte. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelol.) A ki ily gyanúnak megengedi, hogy tért foglaljon, a ki megengedi, hogy a törvénynek tisztelete egy ily nagy és erős institutio által megtagadtassák, az egy nagy bűnt és hibát követ el, mert a kik fegyver nélkül állanak a törvénynyel szemben, azokkal könnyebb elbánni, mint azokkal, a kik felfegyverkezve állanak a törvénynyel szemben. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És én ezért, t. ház, épen itt a nyugdíjaknál szólaltam fel. Én azt mondom, hogy a ministerelnök urnak nyugdíját a magyar törvényhozás a magyar költségvetés számlájára nem Írathatja fel; adja meg az ő nyugdíját Austria, annak érdekében tett 8 szolgálatot, nem Magyarország érdekében. Nem fogadom el a tételt. (Hosszantartó zajos helyeslés és é jenzés a szélső balfel <l.) Madarász József jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. képviselőház ! A t. ministerelnök ur a feketesárga zászló igazolására azt hozta fel, hogy maga Deák Ferencz, az 1867-iki kiegyezésnek legfőbb szerzője, azt állította, hogy ezen zászló jogosult, minthogy az a közös fejedelem családi színeit viseli. Én nekem volt szerencsém Deák Ferencznek ezen kijelentésre alkalmat szolgáltatni, ha ugyan szerencsének nevezhetem azt. Az 1869-iki országgyűlés legelső ülésében ugyanis, midőn a királyi meghívó az országgyűlés megnyitására felolvastatott, kijelentettem, hogy sem én, sem elvtársaim a budai királyi várlakba elmenni nem fogunk, nem különösen azért, mert azon a várlakon, daczára annak, hogy ott a magyar országgyűlés fog fogadtatni, daczára, hogy az nem királyi magánlak, hanem országos épület, a feketesárga zászló van kitűzve s tiltakoztam egyúttal az ellen is, hogy a feketesárga szín a császári és királyi ház családi színének tekintessék, mert tessék megolvasni bármely czímertan-könyvet, abban meg fogja találni azt, hogy a habsburgi család színe a vörös és fehér (Igaz! ügy van! a szélső laloldalm) és hogy a feketesárga a volt római szent birodalom színe, melyet a mostani század elején az új osztrák birodalom a magáénak elismert. De tartozom egyúttal Deák Ferencz emlékének avval, hogy ki ne felejtsem azt, hogy ugyanazon alkalommal, midőn én a feketesárga zászló ellen tiltakoztam, mindamellett, hogy az akkori ministerelnök, Andrássy Gyula gr., midőn beszéltem, tagadólag intett, felállván, kifejezte a nemzetnek azon méltó óhajtását, hogy a feketesárga zászló mellé a magyar nemzeti színű zászló is tűzessék ki. (Egy hang a szélső baloldalon: Azok még férfiak voltak!) Tehát ha megengedte Deák Ferencz, hogy Magyarországon feketesárga zászló lengjen, követelte, hogy a mellé a magyar nemzeti színű lobogó is tűzessék ki (Ugy van! Ugy van! a szélső balfelol) és ennélfogva ha élne, remélem, nekem adna igazat akkor, midőn hibáztatom a magyar kormányt a miatt, hogy a külföldi képviseletben a feketesárga zászló mellett a nemzeti színűnek nem követel helyet (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Ugron Gábor t. barátom már kiemelte azt, hogy nemcsak a magyar nemzeti színű zászlót nem látjuk a külföldön díszelegni, hanem a magyar nemzeti czímert sem. Pedig ha elfogadnók is azt az állítást, hogy Austriát és Magyarországot közösen a fekete-sárga zászló jelképezheti, azt, hogy Magyarországnak jelvényét a kétfejű sas képezhesse, gondolom, még^maga a ministerelnök ur sem merné állítani. (Élénk helyeslés és mozgás a szélső baloldalon.) Mert Magyarországnak van saját czímere, ha a ministerelnök ur nem ismeri, nézzen oda. (Az elnöki emelvény felé mutat. Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mi pedig azt illeti -— mert a vitába az is belekerült — hogy nekünk is van pénztárunk, a melyből a választási költségeket fedezzük, mind33*