Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-237

242 237. országos ülés május 8-áii, szerdán. 1889. szabott határidő alatt benyujtatott, 8 napon belül; később ismét a törvényes batáridőn belül megtörtént a bűnügyi feljelentés, vizsgálat eszközöltetett és annak utján áttétettek az acták a királyi ügyészséghez a szokásos véleményadás végett, A kir. ügyész a helyett, hogy közvetlenül a törvényszéknek tette volna indítványát, nagyon kényesnek találta a dolgot, javaslatát felterjesztette a főügyészséghez. A javaslat a vizsgálat beszüntetését indítványozta azon indokolással, hogy a képviselőháznak arra hivatott bizottsága rendellenességet a választásnál nem tapasztalván, az igazságszolgáltatásnak ez ügyben ingerentiája nem létezik, de egyébként is a panasz elévültnek látszik. A főügyész válasza nem soká késett. Azon utasítást adja a királyi ügyésznek, hogy az első indokolást, vagyis azt. hogy a „bíráló bizottságintézkedése folytán" Nagyja ki teljesen és hivatkozzék egyszerűen az elévülésre. A királyi ügyész — gondolom — nem volt hajlandó a gesztenyét kikaparni a tűzből, ir vissza a főügyésznek és azt mondja: „figyelmeztetem a főügyész urat, hogy ebből baj lesz, hiszen ez az ügy nem évült el, mert annak idején beadatott és talán mégis jobb lesz. ha én más indoknál fogva kérem a megszüntetést." Visszamegy a válasz, melyben a főügyész ismételve hangsúlyozza, hogy a királyi ügyész ne okoskodjék semmit; akár elévült az ügy, akár nem, tegye meg indítványát ebben az értelemben. Meg is történt ugy az indítvány, mint a megszün tető határozat s elévülés alapján, melynek valótlansága bizonyítva volt, melynek alaptalanságát az arra hivatott közegek is tudták. Sőt mi több. Elénk emlékezetünkben van még a volt igazságügynűnister urnak Eötvös Károly képviselőtársam kérdésérc adott felelete; még ő kerekedett felül és azt mondotta: mit mondana ő neki az ellenzék, ha elévült ügyben akarna intézkedni. (Derültség a szélső baloldalon ) Nohát, t. ház, ha ez ismét nem corruptio, akkor vagy az igen t. ministerelnök urnak, vagy nekem lehetnek nagyon, de nagyon furcsa fogalmaim a corruptióról. De azt mondja a ministerelnök ur épen Hoitsy Pál képviselőtársamnak felelve: mutassunk hátra Európa valamely országára, hol az egyéni szabadság jobban, vagy csak ugy is meg volna védve, mint nálunk. Erre én egyszerűen azt felelhetném, hogy a ministerelnök ur mutassa meg nekem azt az országot, a hol az rosszabbul van megvédve, mint nálunk. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) De nem teszem ezt, hanem azt mondom: kérje be a kimutatásokat és nézze végig, hogy kormányzati aerajának egész ideje alatt hány embert ítéltek el Magyarországon azért, mert másnak személyes szabadságát megsértette. Somogymegyében például évenkint előfordul 10 — 15 üyen ügy, de azt is tudom., hogy csak egyetlenegy embert ítéltek el és hozzáteszem, ennek az egy embernek is megkegyelmeztek a főispán és a minister előterjesztésére azért, mert a főispán azt terjesztette föl, hogy ennek az embernek a megkegyehnezésén vagy elitélésén függ épen Hock János képviselőtársunk megválasztása. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ha az igen t. minister ur ebben kételkedik, igen könnyen meggyőződést szerezhet magának, méltóztassék csak az aetákba beletekinteni, nagvon rövid acták. Így van. t. ministerelnök ur, Magyarországon a személyes szabadság megvédelmezve! Annak a legelső rendőrnek, a kinek törvényről, a kinek igazságról annyi fogalma van, hogy, mint a tegnapi napon is történt, a törvényszék szine előtt a felekkel ós az ügyvédekkel feleselésbe bocsátkoznak .... (Igaz! Ugu van! a szélső baloldalon ) Polónyi Géza: Tisza-huszárok! Szalay Károly: .... annak joga van, a mikor neki tetszik, elfoghat egy embert ós ha ártatlannak bizonyul az az ember, akkor mi következik be? (Egy hang a szélső baloldalon: Semmi!) De igenis bekövetkezhetik az, hogy az illető, ha pápista ember, elmehet és misét mondathat azért, hogy az elfogás mellett meg is nem verték. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ezek, t. ház, az igen t. ministerelnök urnak nagy alkotásai az igazságügy és administratió terén, a melyek Schwarcz képviselő urat olyan nagyon fellelkesítették. Bátor leszek rámutatni az igen t. ministerelnök urnak még agy alkotására, (Balljtdc! Halljuk!) ám lelkesedjék a képviselő ur azon is. Ezen alkotás az új democratia; ez a democratia, a mely hirdeti az egyenlőséget szájjal, azonban nem csak a közszólásba vitte már be a különbséget a kisbirtokos és nagybirtokos között, de bevitte az institutiókba is úgyannyira, hogy immár a kisbirtokosnak tulajdonjogát akarja korlátozni az új onnan be adott törvényjavaslattal. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt vannak egyes vármegyék — és a ministerium szabályrendeleteiket helyben Nagyta, a kik szabályai szerint a kisbirtokos közös birtokának számadóját nem számoltathatja meg, hanem hivatalból tartozik a vármegye kegyeihez fordulni. Ott vannak az acták, ez mind tény, írásos tény. Vagy, igen t. ministerelnök ur, nem ezen írj deinocratiának szüleménye-e a vadásztörvény, mely a kegyelmes, nagyméltóságú és méltóság-os őzek s nyulakat feljogosítja, hogy a szegény embernek gabonáját, ültetményét tönkre tegyék minden legkisebb kárpótlás nélkül. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezek azok a vívmányok, t. h melyek a ministerelnök urnak kormányzatát jelzik.