Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-236

236. országos ülés májns <-én, kedden. 1839. 217 Szentkirályi Albert és Helfy Ignácz t. képviselő urak politikai felfogásától; (Élénk helyeslés jóbbfelöl) mert az én nézetem szerint egy alkotmányos ministernek nem az a feladata, hogy a lehető legszélesebb körre fektetve adja elő a különböző kérdéseket, hogy átöleljen mindent s ez által —hogy ugy fejezzem ki magamat —mintegy megtéveszsze a közvéleményt, hanem feladata kell hogy legyen az, hogy azon kérdéseket sorolja fel, melyek közvetlen megoldásra várnak. (Ugy van! a jobboldalon.) Feladata kell hogy legyen épen az alkotmányosság szempontjából azért, hogy a közvélemény helyes irányba tereitessék és hogy igényeit, kívánalmait e kérdések tekintetében érvényre juttatni képes legyen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem tehát, t. ház, hogy a képviselő urak csak azért említették a pénzügyi programmot, hogy — a mint szokásuk és Helfy t. képviselő ur már három izben tette — azt hányhas sák szememre, hogy igen sokáig voltam a bureauban és nem tudtam még annak porát egészen lerázni. Én erre nem válaszolok. Nem, pedig azért, mert egyáltalában nem irigylem azt a felfogást, e századnak már csaknem utolsó tizedében, mely szerint ma bizonyos czéhszerü előképzettséghez akarják kötni a politikai szereplés jogosultságát; de másfelől egyénileg sem érzem magamat találva e felfogás által, mert sohasem tudtam haragudni azért, ha valaki szememre hányta, hogy isolálva jártam.* (Élénk derültség és tetszés jobbfelöl.) Hanem a Helfy t. képviselő ur által felhozottak közül egyre kénytelen vagyok észrevételt tenni s ez az, hogy szerinte merev íiscalismus rí ki azokból, a miket itt mondtam. Vájjon igaz-e, hogy a merev fiscalisnius álláspontját fogbdtam-e el itt és másutt, a legutóbbi napokban tett nyilatkozataimban ? Midőn valaki nemcsak őszintén elismeri, hanem egyúttal eszközöket, módot és irányt is megjelöl a tekintetben, hogy azt mondja: administratiónkat az alkotmányos élet követelményeivel, a kor kívánalmaival, a közönség, az élet igényeivel helyes összhangba kell hozni; midőn valaki elismeri, hogy a midőn a közterheket fokozom, a jó és olcsó administratio igényeit is ki kell elégíteni; hogy akkor, midőn bajok fordulnak elő a pénzügyi administratióban, nem elég a jogorvoslatok rideg formáira utalnunk, hanem előre is biztosítékot kell nyújtanunk a tekintetben, hogy csak a jogosság mértékéig fognak az adótörvények alkalmaztatni; (Helyeslés jobbfelöl) és akkor, midőn valaki tovább megy és nem az egyszerű jogorvoslatra akar utalni, hanem még bizonyos tekintetben a hivatalok felügyeletét és a hivatalos beavatkozást is lehetővé kívánja tenni, azért, hogy a jogorvoslatok érvényesíthetők legyenek, ott is, hol azok talán a tárgy jelentéktelensége vagy pedig a megsértettnekalacsony értelmi niveauja miatt KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XI. KÖTET. ; különben nem érvényesíttetnének: kérdem, hogy hogy akkor a merev fiscalismust érvényesíti-e az a pénzügyi programra a politikában'? (Élénk helyeslés jöbbfdöl.) Én azt hiszem, t. ház, hogy a ki nem akar oly ígéreteket tenni, melyeket nem képes beváltani és különösen egy pénzügyminister, ha nem téveszti szem elől, hogy talán az, a mit mond, különösen az administratio tekintetében, többékevésbbé az administratio végrehajtó közegeinek is irányadóul szolgálhat, azt hiszem, a nscalismus ignorálásában tovább semmi esetre sem mehet. (Helyeslés jóbbfelöl.) Szederkényi Nándor t. képviselő ur ugyancsak ezen themával foglalkozván, felhozta azt, hogy bajos lesz érvényesíteni a jövedelmekbelterjesebb kihasználását; mert, a mint fokozódnak az adószolgáltatások, ugy fokozódnak a visszaélések is. Én megengedem, t. ház, hogy ott, hol 10—IS j ezer pénzügyi alkalmazott van, azok körében visszaélések is fordulnak elő; de azt határozottan merem constatálni, hogy ezen visszaélések nem hogy növekvőben volnának, hanem igenis apadóban vannak. Nemcsak a visszaélések száma, hanem azok minősége, mérve és imputálhatósága is határozottan javulást mutat; és a részben a kormány, ugy különösen a pénzügyőrségi testület szellemi niveaujának, mint erkölcsi érzületének emelése tekintetében mindent elkövet, hogy ezen körben a visszaélések arra a lehető legkisebb minimumra szállittassanak, a melyben azok nemcsak nálunk, hanem más államokban is mindenütt előfordulnak. Hanem aztán a t. képviselő ur ezt állítja és mintegy jövendöli azt, hogy nekem, a kinek tudomásom lesz a visszaélésekről, nem lesz elég erkölcsi erőm azokat a visszaéléseket meg is büntetni, hanem igen sokszor személyes és politikai tekin, tétek fognak visszatartóztatni attól, hogy a visszaéléseket csakugyan ostorozzam is. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy ezen felfogás ellen határozottan tiltakozhassam. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Tiltakozhassam annak megjegyzésével — és itt bárkinek igazságszeretetét merem provocálni, - vájjon a politikai elem a pénzügyi administratióba bárki által bevitetni valaha megkiséreltetett-e'? Vájjon a pénzügyi administratio közegei nem egyenlő mértékkel mértek-e mindenkor bárkinek is? Merültek fel itt, t. képviselő ur, ]>anaszok s fognak is felmerülni, ily nagy területen, a. dolog | természeténél fogva mindig. De, engedelmet kérek, I ha pártszempontot méltóztatik szem előtt tartani, I én adott esetekkel tudnám bizonyítani, hogy több i panasz merült fel a tekintetben, hogy kedveztek | ellenzékieknek, mint kormánypártiaknak. (Igaz! j Ugy van! jóbbfelöl. Ellenmondás a bal- és szélső \ balon.) Sohasem fogom megkisérleúi, t. képviselő