Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-236
214 236. erszágoB ülés május 7-én, kedden. 1889. t. báró Kaas Ivor képviselő ur igen érdekes beszédére egy pár szót mondjak. (Halljuk!) 0 a Tiszakormánynyal leszámolt. Báró Kaas Ivor: Még nem! Hegedüs Sándor előadó: Azt méltóztatott a t. képviselő ur mondani, hogy miután hiszi, hogy e kormány több költségvetést nem terjeszt be, tehát leszámol vele. így indult ki beszedj ében. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) T. képviselőtársam nem most számol le először a konnánynyal; mióta ez a kormány van, mindig leszámolt vele. (Derültség a jobboldalon.) 0 nekem eszembe juttatja nem ugyan a gyöngyösi kocsist, hanem azt az orvost, a kit egy gyermek születéséhez nem hittak meg. O azért megharagudott és mikor meglátta a gyermeket, azt mondta: „életképtelen, meg fog halni." A gyermek megmaradt. Esztendő múlva újra meglátta, újra azt mondta: „A gyermek életképtelen, megfoghalni." A gyermek ifjúvá nőtt, az orvos mégis azt mondta: „A gyermek életképtelen, meg fog halni." Az ifjú férfiúvá lett, a férfi megházasodott és unokái is lettek, az orvos mégis mindig azt mondta : „A gyermek életképtelen, meg fog halni". (Élénk derültség. Közbekiáltások a bal- és szélső baloldalon: Szörnyszülöttek! Zaj. Halljuk! jobbfelől.) Én kívánom t. képviselőtársamnak, hogy megérje ezt a kort. (Derültség jobbf elől.) Azt mondta t. képviselőtársam — igy állította ki a végszámlát — ez a kormány növelte a nép terheit 83 millióval és csinált összesen 79 adótörvényt. Báró Kaas Ivor: És 125 adósság-törvényt! Hegedüs Sándor előadó: Hát bocsánatot kérek, ezekre a törvényekre vonatkozólag van egy kis megjegyzésem. T. képviselőtársam olyan hevenyész ember sugy siet mindennel, hogy bizonyosan csak belenézett a törvények czímeibe s mindenik, a hol valami adóról volt szó, megütötte a fülét; ő feljegyezte a numerust és igy aztán természetes dolog, hogy ott, a hol a napszámosok adóját eltörüljük vagy alábbszállítjuk, a hol a fényűzési adókat megszüntetjük, vagy a hol a takarékpénztári betéteket könnyítjük meg és más ilyen jótékony irányú törvényeket: mindenütt a kormány rovására irta fel. (Élénk derültség és tetszés jobbfelöl) De hát lássuk azt a 83 milliót, mert azt meg kell keresni. (Halljuk!) T. képviselőtársam — megkérdeztem tőle privátim, nehogy félrevezettessem magamat — egyszerűen a rovatok végét nézte a költségvetésben és a differentiát az 187 5-iki zárszámadás közt és az 1879. évi előirányzat között. Kivont és az eredményt ennek megfelelőleg állította ki. (Derültség jobbfelől.) En nem tudom, hogy t. képviselőtársam e tekintetben is hogy járt el 7 de én megvallom, nem erre az eredményre jutottam. Először, a mi az összes kiadásokat és az összes bevételek fokozását illeti, ő a kiadásoknál, ugy hiszem, 109 1 /' millió, a bevételeknél 149 milliónyi fokozást lát ezen idő alatt és mégis azt mondja: minthogy 1875-ben a deficit 39 millió volt, most pedig elfogadva vakon Horánszky adatát — 40 millió, nem javult a helyzet. Hiszen maga észrevehette a saját számításában, már csak az egyszerű arithmetica szabályai szerint is, hogy valami hibának kell lennie, mert ha a kiadások növekedése és a bevételek növekedése között 30 és egynéhány millió forint a differentia, hogyan lehet az, hogy a deficit mégis változatlanul megmarad ? Itt vagy az összeadásban, vagy az alapban valami hibának kell lenni. Báró Kaas Ivor : Akkor is a deficit hozzá jön! Hegedüs Sándor előadó: Mind a kettő hibás. A mi pedig az adóemelést illeti, hogy számít t. képviselőtársam? Ott vannak a dohány-üzemek. Elfeledi, hogy bruttó költségvetéssel van dolga s mindazt, a mit Austriának, a mit a külföldre adunk el, a magyar nép terhére számítja fel. Igy azután a dohány-jövedék czímén való kevesebb bevétel az ő adatai alapján 21 millióval szerepel. Azt hiszem, hogy mikor valaki ily jelentékeny összegnél V-t-re menő differentiát csinál, ez eléggé jellemzi azt, hogy nem épen alaposan vizsgálta a dolgot. (Helyeslés jobbfelől.) De továbbá, t. képviselőtársam, még egy nagy differentia van köztünk. Ezt Horánszky t. képviselőtársammal szemben évek előtt ki is fejtettem; most tehát a t. házat ezzel nem untatom ; de röviden megérintem, ő bizonyára hamar felfogja. Tudniillik az, hogy adóemelkedés és adófokozás közt különbséií van. Teher mind a kettő, nem tagadhatja senki; de a tehernövekedést azon objectum szerint kell megbírálni, a melyre súlyosodik. Ennek következtében, ha például azon adatok sorában szerepelni fog a képviselő urnái 1 millió 400 ezer forinttal a házadó, mind adófokozás-e az? Nem szaporodtak-e a házak ? és a fővárosban egy rész folytonosan kilép az adókedvezményesek sorából és adó alá esik, de az a régi ház azért egy krajczárral sem fizet többet. Vagy például ott van a társulatok adója, az is szerepel a t. képviselő ur adatai között 1 milliónyi emelkedéssel. A társulatok jövedelmük után fizetik az adót, de változatlan százalékkal. Ha azon jövedelmek fokozódnak, természetes^ hogy több adó foly be, de az a régi jövedelem fizeti-e ezt az emelkedést? Nem; a teher nem nagyobb, csak egyszerűen fejlődött a jövedelem. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Vagy például ott van t. képviselőtársam adatai közt a tőkekamatadó 4 millió forint
