Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-221
221. országos ülés április 6-án, szombaton. 1889. Jg 1879., 1881. és 1882-ben különböző összegeket fizetett. Hogy a fizetési kötelezettségtől szabaduljon, a megye útján fölirt a belügyministeriumhoz, hogy az illető lelenczek tolonczoltassanak haza. Ezen kérelmük nem teljesíttetett, mert már 1881. augusztus 6 án a gyermekek a lelenczházból kivétettek és anyjuk különben is 6 frt havi bért nyervén s gyermekei eltartásáról gondoskodván, a haza tolonczolásról szó nem lehetett. Mintán az ápolási és tartásai költségek fejében Körmöczbánya városától még 403 frt 53 kr. követeltetik: a város az iránt kérvényez, hogy vagy engedtessék el neki ezen tartási összeg, vagy pedig annak viselését az államkincstár vállalja el. A kérvényi bizottság tekintettel arra^ hogy az ily költségeknek az államkincstár által elvállalása veszélyes praecedenst képezne, mindazáltal a kérvényt bővebb megvizsgálás és intézkedés végett a belügyministerium vezetésével megbízott közmunka- és közlekedésügyi ministernek kiadatni véleményezi. Ajánlom a kérvényi bizottság ezen határozati javaslatát elfogadásra. (Általános helyeslés.) Ámon Ede: T. képviselőház! (Halljuk! Sálijuk!) Ha ezen ügy csupán localis érdekkel birna s ha a szóban forgó eset elszigetelten állana előttünk, nem lennék bátor a t. ház türelmén el visszaélni, de mivel hasonló esetek sűrűen — azt mondhatnám, naponta — fordulnak elő, ezek összessége által nem csak az illető községek, de állami és nemzeti érdekeink is mélyreható hátrányos befolyásnak vannak kitéve s azért a t. ház kegyes engedelmével bátor leszek e tárgyra vonatkozólag néhány rövid észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) Az eset röviden abból áll, mint a t. előadó ur is mondotta, hogy egy magyar honosságú nőnek a bécsi országos szülházban született két törvénytelen gyermeke, ottani lelenczházi kezelésbe kerülvén, ezek utáni tápdíj czímén felmerült 403 frt 55 krnyi költségnek megtérítése követeltetik. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ugyanezen lelenczekért ezen követelést megelőzően 100 forintot jóval meghaladó összeg már is fizettetett. Méltóztatik tehát látni, hogy már két lelencznél is a költség a 600 frtot megközelíti, tehát igen tekintélyes összegre rug. Érdekes volna tudni, hogy évenkint mennyi pénz vándorol ki hazánkból hason ezíinen külországokba ? és pedig milyen ezélra ? arra : hogy magyar honosságú gyermekek, magyar költségen idegeneknek neveltessenek. Mert az igen természetes, hogy az a gyermek, a kit példának okáért a bécsi lelenczházi igazgatóság valamely aísó-austriai, morva vagy cseh községbe gondozásba ád, az mindennek neveltetik, csak magyarnak nem; (Igaz! Ugyvm!) s kétséget nem szenved, hogy az ugy nyelv, mind érzelem és gondolkodásmód dolgában idegen leend hazája iránt. A magyar állami és nemzeti érdek tehát itt tagadhatatlan csorbát szenved. Van ennek az ügynek még igen komoly társadalmi és közerkölcsiségi oldala is, de erről ezúttal nem kívánok bővebben megemlékezni, mert ez nagyoii elterelne felszólalásom tulajdonkép eni tárgyától. De rá kívánok utalni arra, hogy a jelenhez hasonló esetek által épen azon mostühti sorsú vidékek városai és községei-sújtatnak reü desen, melyeket a lakosság munkabíró része kereset és megélhetési létfeltételek hiányában elNagyni s más helyeket, rendszerint a fővárost felkeresni kényszerül. Hazánk ily mostoha sorsú vidéke köztudomás szerint példának okáért a felvidék. S én saját tapasztalásból mondhatom, miszerint ha ily szegény felvidéki községben 2 — 3 eféle eset előfordul, az a község anyagilag tönkre lesz téve, a lakosok pedig, kik a sok adókat nem bírják el, hogy a pótadó útján reájuk kivetett újabb terhektől megszabaduljanak, mindenüket elNagyva kivándorolni kényszerülnek. A betegápolási költségekből eredő hason bajok ellen a községek a törvényileg elrendelt törvényhatósági betegápolási alapok létesítése óta meg vannak védve; a szül- és lelenczházi költségekre vonatkozólag azonban ily törvényhozási intézkedés nem áll fenn, ezen utóbbi költségek, ha azok viselésére maga az anya vagy fizetésköteles rokonai nem képesek, az illetőségi község által viselendők. Hogy ezen állapot, súlyos következményeire tekintettel, tarthatatlan, azt maga a t. belügyministerium is elismeri. Előttem fekszik ezen ministeriumnak jelen ügyre vonatkozólag még 1883. évben 73,451, sz. alatt kiadott rendelete, melyben a többi között ez mondatik: „Az austriai leleiiczházakban elhelyezett magyarországi illetőségű gyermekek ellátási viszonyainak szabályozása szándékba vétetvén, remélhető, miszerint az ilyetén sérelmek orvoslása az alkalommal eszközöltetni fog." Megragadom tehát az alkalmat, miként a t. belügyminister urat kérjem „ . . Báró Kaas Ivor: Hol van ? (Zaj, mozgás jőbbfelöl.) Ámon Ede: • -. hogy a magyarországi illetőségű gyermekek külországi lelencztartási ügyét, mint annyi visszásság és indokolt panasz forrását, mielőbb rendezni méltóztassék oly módon, hogy egyrészt az állam és nemzet, másrészt a honossági községek érdeke is kellőleg megóvassék. A szőnyegen lévő kérvényre vonatkozólag* pedig, miután ezen ügyben a külországi hatóságok részéről a szabálytalanságok egész sorozata
