Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-235

180 •235, országos ülés május 6-áu, hétfőn, 188í». ségvetést komolyan tárgyalni alig lehet. Azonban tárgyalni lehet azt a rendszert, a melyet a pénz­ügy minister ur a jövőre nézve irányadónak mon­dott. Engedje meg tehát a t. pénzügyminister ur, hogy a következő észrevételeket tehessem. (Báli­juk ! Halljuk!) A t. pénzügyminister ur programmja, a mint érintve volt, az ellenőrzés szigorítása és az adó­bevételeknek intensiv emelése. Én azonban figyel­meztetem a pénzügyminister urat arra, a mit én nekem egy pálinkafőző mondott, hogy tudniillik ő visszatért a teljesen törvényes alapra és semmiféle visszaélést nem kivánt elkövetni többé. Elhatároz­tam magam erre — úgymond — mert igen sokba került nekem az, hogy a felügyelő közegek elnézé­sével több-kevesebb szeszt főzhessek; de ezen feltevésemben csalódtam, mert csakhamar arról győződtem meg, hogy ha nem térek vissza amoda, üzletemet be kell zárnom. A különbség a mostani és előbbi állapot közt az, hogy a felügyelő közegek most többet kivannak tőlem, mondván: többen vagyunk ám a felügyeletre kiküldve. A mai ülés előtt Kőrösi Sándor t. képviselő­társam a debreczeni pénzügyi igazgatóság tagjai­nak a képviselőházhoz intézett kérvényét osztotta ki közöttünk, a melyben azok fizetésemelést kér­nek. Ezen folyamodványban ki van fejtve, hogy mikép élhet meg egy tisztességes ruhába öltöz­ködni kénytelen és fogalmazói állásban működő művelt egyén 5 —6 száz forintból évenként. Én azonban azt kérdem, hogy a nem fogalmazói szak­hoz tartozó s inkább felügyelői hatáskörben mű­ködő pénzügyi közegek, kiknek évi fizetése 4—5 száz frt, szintén hogy élhetnek meg? Erre a magyarázatot megadja az én pálinka­főzőm, a ki azt monda, hogy ő, ha csak üzletét nem akarja bezárni, saját magának és üzletének fentartása érdekében köteles visszatérni a régi rendszerhez, hogy segítsen ezen, valóban nyomo­rult fizetéssel ellátott egyéneken s hogy ő ennek fejében szintén kapjon a szeszfőzésuél kedvez­ményt. A t. pénzügyminister ur tehát, midőn ily programmot tűz maga elé, nagyon problematicus utón halad. Szaporítani fogja pénzügyi ellenőrzés szempontjából a felügyelői közegeket? Nos, ha a mai fizetésekkel teszi, az én pálinkafőzőm sorsa még rosszabbodni fog, mert többen lesznek a fel­ügyelők. Vagy azt hiszi a t. minister ur, hogy az ellenőrzést csak azzal kell szigorítani, hogy elcsapási fenyegetésekkel kényszerítse a 4—500 frtos hivatalnokokat a közönség zakla­tására ? Nem ez kell, hanem az, a mit Tacitus mon­dott a germánokról: többet ért náluk az erkölcs, mint a törvény ! Ha a pénzügyminister urnak nem fog sikerülni az erkölcsök javítása, kezdve a ministerelnöki irodától végig az egész kormány­zati és administrationális apparátuson, hanem meg fog maradni a mai rendszer, hogy az, a ki bizo­nyos szolgálatokat teljesít, több elnézésre t irthat igényt: hiába adja ki elcsapó rendeleteit. Mert midőn azokat végre kell hajtani, a főispán felvilá­gosítja a ministert, hogy az az ember igen jó szol­gálatot tett X. vagy Y. képviselő megválasztatá­sánál s a minister kötelességének fogja tartani, hogy a kormányt támogató többségnek megtegye azt a viszontszolgálatot, hogy az ilyeneket elnézze. A t. minister ur ugyan feltette magában, hogy ez nem lesz igy, de ha azt hiszi, hogy mi ennek kész hitelt adunk, téved. Hiszen elődei is mondtak ilyeneket és adtak ki szigorú rendeleteket. Ne kívánja a t. minister ur, hogy az e téren elkövetett visszaéléseket egyenkint felsoroljuk. A t. minister ur múltkori beszédében mintegy le­nézőleg azt mondta, hogy egyik-másik képviselő milyen nagynak képzeli magát, ha azt mondja, hogy ő miatta az egész vidéket üldözik. Hiába mondja. És én, ha nem volnék arról meggyőződve, hogy a pénzügyminister ur ésministerelnök épugy ismerik azokat a visszaéléseket, mint én, kész vői­nek részletes felvilágosításokkal szolgálni. (Hall­juk! Halljuk!) Hiszen ha mind, a kik itt vagyunk, ezt tennők, a tárgyalások elhúzódnának őszig. A t. ministerelnök ur nem egyszer, nem két­szer, hanem ismételve azt mondotta, hogy: én követtem el ezeket!? Hát Hock képviselő urnak én adtam a 3,000 forintot ? Annyira naivaknak ne tartsanak bennünket, hogy mi azt képzeljük és tételezzük fel, hogy a minister urak saját Wer­theim cassájukból szedik ki azokat a pénzeket, ezt nem is fogják ránk, hogy mi azt ugy képzeljük, hogy a ministerelnök ur magához hivatta Hock János képviselő urat és adott neki 3000 forintot, vagy egyik-másik képviselő megválasztásánál 6000, 20,000, 40,000 forintot; de hát annyira naivaknak se tartsanak bennünket, hogy mi — mert ő igy beszél — elhiszszük neki, hogy ő ezekről csakugyan nem tud semmit. (Helyeslés bal­és szélső balfelől.) Mindezeket az ő hire-tudta nél­kül nem is tették volna. Napóleonnak Morny-ja volt, a ministerelnök ur Morny-ja Beniczky állam­titkár ur. (Egy hang szélső balfelöl: Podmaniczky!) 0 tudna mindezekről többet regélni és el tudná mondani mindazt, hogy milyen összeköttetésben van nálunk Magyarországon az administratio a választási érdekekkel. A t. államtitkár ur csak nem magától cselekszi ezeket. Podmaniczky végrehajtó-bizottsági elnök sem a ministerelnök ur tudtán kivül csinálja azokat a dolgokat, a melyeket elkövettek. Ha az ő tudta nélkül történt volna mindez, akkor a t. minister­elnök urnak nincs egyéb dolga, mint hogy rögtön írja meg lemondását, mert ha őneki ministerelnöki helyén nem volt módjában tudomást szerezni — vagy nem akart, vagy nem tudott — akkor egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom