Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-235
235. országos ülés május 6 rtn, hétfőn. 1889. \ 7 \ ismétlem, a történelmi fejlődés rendszerének vagyok hive. Azt mondja a t. ministerelnök ur: „ A meddig reményem van a régi alapon a jó közigazgatást fejleszteni, óhajtom, hogy azon fejlesztessék". Azt kérdem: van-e még reménye ? (Derültség balfélöl.) Mert gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam tegnapelőtt helyesen hivatkozott arra, hogy 14 év alatt talán rájöhetett, hogy lehet-e vagy nem lehet; de én ismét kérdem tőle: van-e még reménye, hogy a jelenlegi viszonyok között jó közigazgatás lehet? Mert t. képviselőház, igaz, hogy becses dolog a nemzetre nézve — vagy legalább becses dolog lehet sokakra nézve — hogy a t. ministerelnök urnak reményei hogyan képződtek és alakultak s talán mikor már nem lesz vádolható azzal, hogy saját hatalma érdekében beszél, vagyis, reményeinek támadását, alakulását, meggyőződését vagy elenyészését itt a parlamentben, a mit azonban nem hiszek, de talán az irodalom terén a megyei és közigazgatási rendszerre vonatkozólag megirtan fogjuk megismerni és az mindenesetre érdekes dolog, hogy egy férfinak, a ki ekkora országnak és nemzetnek, mint a milyen Magyarország, 14 évig ministerelnöke volt és sorsára — fájdalom! — döntő befolyást gyakorolt, az ország közigazgatási kérdésén kivül miképen alakultak, változtak és szűntek meg reményei. Hanem mégis az,! állítom, hogy ez a nemzet és ennek minden nagy érdeke talán még sem arra való, hogy Tisza Kálmán magán tanulmányainak experimentumát képezze, (Zajos helyeslés a bal- és szélső balfelől) viszont talán Tisza Kálmán ur sem méltó arra, nemcsak „talán i: , hanem lenne ezerszerte jobban kimagasló alakja e nemzet történetének és bárki, a ki 1000 év alatt valaha vezette e nemzetet, senki sem méltó arra, hogy nem 14 év, hanem 14 napon túl is privát tanulmány tárgyává tegye e nemzetet. (Elénk helyeslés abal- és szélső baloldalon.) Egy joga és kötelessége van a ministerelnök urnak : mindent a nemzet érdekében cselekedni, de arra nincs joga, hogy az ő reményei fejében tanulmányokat és experimentumokat csináljon és még 14 év múlva sem tudja azt, hogy jövőre mit fogunk s mit kelljen csinálni. T. képviselőház, a ministerelnök ur nem tudja most még, hogy a mostani alapon lehet-e jó közigazgatást csinálni vagy sem; de Szilágyi t. igazságügyminister ur és Wekerle t. pénzügyminister ur tudják, hogy nem lehet és ezt ki is jelentették választóikhoz intézett nyilatkozataikban. Azt kérdezném én most a t. ministerelnök úrtól, ha itt volna, hogy miképen fér e kettő össze. Azok az új erők, a kik igazán új erők — s hozzájuk csatlakozik a helüo-yminister is, mert ő nembeszél, de kergeti el a főispánokat (Derültség) és csinál helyettük új.ikat, (Derültség) mondom, a cabinetnek e bárom kiváló ereje kijelentik, hogy ők tudják, hogy nem lehet jó közigazgatást csinálni, ők tehát az államosítás mellett vannak, a ministerelnök pedig ezek ellenében azt mondja, hogy még nem tudja, lehet-e jó közigazgatást csinálni. Hát ez sem változás a helyzeten? Ha ez comicus dolog, mint Ő mondja, ennek a comicuma vájjon az ellenzékre súlyosodik-e s nem az ő cabinetjére ? És ha Ő fentartja azt az állapotot, hogy cabinetjéuek három tagja most már indokoltnak és szükségesnek látja, hogy a közigazgatás az államosítás irányában alakittassék át, de maga a t. ministerelnök ur ezt még nem látja szükségesnek; továbbá cabinetjének ezen három kiváló ereje nemcsak szükségesnek tartja önmagában, hanem ezt választóihoz intézett programmszerü nyilatkozatában is olyannak jelzi: azt kérdem a t. ministerelnök úrtól, nem új cabinete ez a régihez képest, a melyben egy akarat, egy ember volt: Tisza Kálmán ? Az új cabinetben pedig legalább a manifestatiók szerint van két akarat. Az egyiket képezi a ministerelnök ur, a ki azonban még mindig csak reményeinek megvalósítása fölött tépelődik, a másikat pedig képezi ama három férfiú és e háromhoz hozzáadhatom még a közgazdasági minister urat is, a ki még eddig sem nem beszélt, sem nem tett, de [majd fog mindkét irányban cselekedni. És ezzel szemben a ministerelnök ur még sem látja szükségét annak, hogy nyilatkozzék a helyzetről, még pedig nyilatkozzék a helyzetnek megfelelő kellő őszinteséggel. A t. ministerelnök ur élénk és bizonyos bánatos hangú szemrehányást tett nekünk, hogy mi a vitában oly modort honosítottunk meg, mely a dolgok helyett személyek ellen irányul. Nem most van először alkalmam, már többször volt alkalmam a t. ministerelnök urnak, de a többség nem egy szónokának ezen vádjára nyilatkozni, hogy vájjon épen a ministerelnök ur miatt lehetetlen-e nekünk a személyesnek látszó vitát kikerülni ? Mert csak látszólagosan személyes az. A ministerelnök ur személye elleni támadások mögött mindig elvi indokok, mindig az ország közérdekére való hazafias tekintetek állanak. (Kiérik helyeslés, ügy van! a bal- és ssélső baloldalon.) Nem szívesen foglalkozunk mi a ministerelnök ur személyével és legyen arról meggyőződve, hogy ha egyszer abból a székből kimenekül, soha e házban többé neve sem lesz felemlítve, legalább a mi részünkről nem. A t. ministerelnök ur tegnapelőtti nyilatkokozatában is maga kényszerít bennünket arra, hogy megint foglalkozzunk személyével. 0 nevezetesen itt az ő bekövetkező lemondásának esetleges feltételeit sorolta fel előttünk. Semmi szükség sem volt erre. Ez a budgetvitához csakugyan nem tartozik, Wekerle pénzügyminister urnak deficitbeli vagy plusbeli millióira absoä'l*