Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-235
235. orszíígos ülés luiijn • 6 án, hétfőn- 1889, 169 közgazdasági tárcza kezelése, sőt maga a közgazdasági tárcza is jelentékenyen átalakíttatott az 1848-ban megállapított alkatához képest. Három új férfiú jött a mjnisterium kebelébe és pedig a szó teljes értelmében új erők, talán jelentősebb erők, mint azok voltak, a kik azon helyeket a ministeri untban eddig elfoglalták. Változott a főispánok egy nagy része, nem mondom fele, egy harmada vagy egynegyede, de egy negyedét megközelítő része és a levegőben még mindig vannak hirek és híresztelések, hogy a főispáni változásokban nem állunk meg ott, a hol vagyunk, hanem e változások még tovább is folyni fognak. E változásoknak valami okának mégis csak kell lenni. A t. ministerelnök ur jól tudva, hogy ezen változásoknak okai vannak, nem akart adós maradni a felvilágosítással arra nézve, hogy mi lehet tehát az az ok és elénk terjesztette, hogy azon változásoknak semmi más okuk nincs, mint az illető urak egészségi állapotában történt változás. Gróf Károlyi Gábor: Nemzeti igazmondó ! Eötvös Károly: Más szóval, betegeskedés miatt voltak kénytelenek azok az urak, a kik állásuktól megváltak, állásuktól megválni. T. képviselőház! Valami különös, járványos betegségről nem volt eddig tudomásunk, (Derültség a hal- és szélső halon) a mely néhány nap alatt 4 ministernek, 7 — 8 főispánnak és egy tárcza alkatának változását szükségkép maga után vonhatta volna. Ha van ilyen járványos betegség, akkor Baross igen t. belügyminister ur vessen számot közegészségügyi tanácsával, (Derültség a hal- és szélső halon) mert akkor az a közegészségügyi tanács veszedelmesen titkolódzik a nemzet előtt. (Elénk derültség és tetszés a hal- és szélső halon.) Hogy egy minister, az igazságügyminister ur, csakugyan beteges állapotba jutott, fájdalom, azt tudjuk. De hogy a többi minister urak és a főispán urak micsoda különös betegséget szenvedtek a véd erő-vita alatt, arról pathologiai értelemben tudomásunk nincs. (Derültség a hal- és szélső balon.) Denique az igen t. ministerelnök ur azt mondja, hogy betegség. Azonban, t. képviselőház, azon új férfiak közül, a kik a cabinetbe beléptek, vagy a kik új tárczát vállaltak, tudniillik az , igazságügyminister és a pénzügyminister, vá- ' lasztóikhoz intézett nyilatkozataikban elvi jelentőségű változásra is utaltak; kimondván, hogy ők a közigazgatásnak tisztaságát és — a mint ők felfogják, a mint ők értik ennek a feltételét — a közigazgatásnak államosítását akarják. A harmadik, a ki új tárczát vállalt, a belügymiaister ur, az nem beszélt a választóihoz, még a főispánjaihoz sem beszélt, hanem cselekedett (TJgy van! Tetszés a hal- és szélső haloldalon) és cselekedett I KÉPVFJ. NAPLÓ 1887 — 92. XI. KÖTET. akként, hogy cselekedete bir legalább is akkora momentán súlylyal, mint az igazságügyek és pénzügyek ministerének választóikhoz intézett nyilatkozata. (Igaz! TJgy van! a szélső halon.) Változás tehát lényeges történt. Hogy a ministerelnök ur azt itt, a parlament előtt nem látta szükségesnek beismerni, azt én a ministerelnök ur politikájának jellemével teljesen összeférőnek tartom: (Helyezés a hal- és szélső halon) az igazságot egészen és őszintén meg nem mondani soha, (TJgy van! a hal- és szélső halon) meg nem mondani különösen akkor, ha az igazság az ő egyéni, politikai állására nézve netalán valami, habár a legcsekélyebb hátrány r t vonná is maga után. (Igaz ! TJgy van! a hal- és szélső halon.) A t. ministerelnök ur azonban tovább is ment; mert mégis kénytelen volt beismerni, hogy mind az igazságügyek, mind a pénzügyek ministerei választóikhoz intézett nyilatkozatukban a közigazgatásra nézve legalább elvi jelentőségű nyilatkozatot tettek. Kénytelen volt beismerni, mert a választókhoz intézett nyilatkozatok a hírlapokban megjelentek; ha meg nem jelentek volna, talán ezt. a beismerést sem tette volna a t. ministerelnök ur. (Derültség a hál- és szélső haloldalon.) De hát ennek is okát adta. Azt mondja: a mi nyilatkozatot tettek, az az illető minister uraknak — specialiter csak az igazságügyminister úrra mondta, de áll a pénzügyminister úrra is — privát meggyőződésük. És hozzátette a t. ministerelnök ur, hogy az ő tudomása szerint minden cabinetben a világon, ebben a cabinetben is, gyakran egyes, nem égető s napirenden nem levő kérdések felett a ministereknek volt, van és lehet ellenkező nézetük. Ezt én megengedem s ha a ministerelnök ur azt mondja, ellenkező nézetük van, ehhez ez idő szerint megjegyzésem nincs. Hanem azt kérdeném a t. ministerelnök úrtól, ha itt volna: De hát ugyan ebben, tudniillik a közigazgatás rendezésének kérdésében mi az ő nézete? S mert valószínűleg aggódott, hogy e kérdés hozzá intéztetik, e kérdésre is törekedett előre felelni. Azt mondja, hogy: „A meddig reményem van a régi alapon jó közigazgatást fejleszthetni, óhajtom, hogy azon fejlesztessék " s hozzá teszi — szóról szóra akarom e szavait idézni — „Ma is azt mondom, hogy a közigazgatásnak jónak kell lenni". Engedelmet kérek, t. ház, de e kijelentés szellemességét és újdonságát lehetetlen különösen nem constatálnom. Körülbelül annyi szellemesség és annyi újdonság van e kijelentésben, mint a régi bölcsek azon mondásaiban, hogy ha a nap fölkel, akkor világosság árad szét a természeten; ha a nap lenyugszik, sötétség borítja be a földet. (Derültség a hal- e; a fzflső haloldalon.) Jó közigazgatásnak tehát lenni kell. De a t. ministerelnök ur nem mondotta meg sem azt, mit ért Ő -12
