Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-234

156 284. országos ülés májas 4-én, szombaton. 1889. az ügyet alaposan és jól ismerő jogászoktól azon meggyőződést szereztem, (Halljuk! Halljuk!) hogy az 1871. t.-ezikkbeu megjelölt külön törvényt megalkotni a legnagyobb igazságtalanság nélkül nem lehetett volna, ugy, hogy a birói Ítélet ezen községeknek kevesebbet ne adott volna, mint a mit ők az egyezség utján kaptak. (Helyeslés.) Ez az egyszerű tényállás. De különben nem csodálom — és ebben eltérek az előttem szólott t. képviselő úrtól — hogy ez tegnap, még pedig azon irányban hozatott szóba, amelyben szóba hozatott, mert hiszen egyfelől megtámadtatott a kormány az Erdélyben levő külön census miatt, melyet — mellékesen megjegyzem — törvénybe nem ez a kormány iktatott, sőt nem is az 1874dki törvény, a mely csak fentartotta a különbséget, a mely 1848 óta fennállott, azt mondván, hogy ezt azzal indokolják, hogy a nemzetiségek ellenében való védelem teszi ezt szükségessé. Hogy Erdélynek intelligentiája mit mondana ahhoz a censusdeszállításboz, azt mo^t vitatni nem akarom; hogy annak idején, a mikor szó volt róla, mit mondtak egyhangúlag, pártkülönbség nélkül, azt tudom. (Helyeslés jobbfelöl.) De megjegyzem még azt is — s ezt azért, mert nem szeretném, hogy a félrevezetés, ha akaratlanul is, megtörténjék — hogy az az adócensus, a mely Erdélyben van, egyfelől olyan országban, a hol túlontúl is hangoztatják, hogy az adóteher menynyire szaporodik, nem megcsontosodott, hanem sülyedett census; és másfelől hasonlítsa össze akárk i az ottani adócensust azzal az adócensussal, a mely például a magyar alföldön fennáll, a hol a negyedtelek a szavazatjog alapja, mely után sokkal nagyol) adót fizetnek, (Igaz! Ugy van!jobbfelöl) mint amennyi ott megadja a szavazati jogot, (Ugy van! jobbfelöl) nem fogja azt mondhatni, hogy itt a nemzetiségek irányában valami igazságtalanságot követnénk el. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Ezzel a kormány ellen lehet hangolni a nemzetiségeket. Minthogy pedig Brassóval szemben korteskedéssel, részrehajlással nem vádolhatnak, mert a t. képviselt! urakat onnan a kormány támogatói közénem számíthatjuk, tehát azt kellett mondani, hogy a kormány azért, hogy Brassónak, a a szászoknak kedvezzen, elnyomta a magyarokat. (Derültség jobbfelől.) így kellett megpróbálni, hogy elidegenítsék a kormánytól és a kormánypárttól a magyarokat. (Derültség és tetszés jobb felöl.) Ez a magyarázat, t. képviselő ur. Nem szükséges tehát csodálkoznia rajta, hogy megtörtént (Élénk derültség és tetszés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Arra, hogy törődik-e a kormány Erdélylyel vagy nem, melyik kormány törődött többet, vagy mit lehet várni többet; lehet erről, azt hiszem, még bőséges alkalom szólani: valamint azt sem feszegetem, hogy mennyire akadály valamely coneessio megnyerésében valakinek praesupponált pártállása. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, könnyen fognak a képviselő urak lelni vasúti concessiókat, a melyeket épen olyan képviselő urak eszközöltek ki és nyertek meg, a kiket hasonlókép a kormány támogatói közé bizony nem számíthatunk. (Derültésg jobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) És megvallom, csak irigyelni tudom valakinek az önérzetét, ha azt hiszi, hogy egy párt vagy egy kormány, ä melynek oly többsége van, mint akkoriban — nem beszélek mostanról — a szabadelvű pártnak és általa a kormánynak volt, egyes embernek politikai szereplésétől úgy fél, hogy a miatt egy-egy vidéknek valamely jó üzletét megakadályozza. (Tetszés jobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Irigylem azt az önérzetet, de nem hiszem, hogy alapos legyen. (Helyeslés jobbfelöl. Egy hang a szélső baloldalon : A bosszú! Élénk derültség.) Áttérek felszólalásomigazi tárgyára. (Halljuk ! Halljuk !) Helfy t. képviselő ur (Haljuk! Halljuk!) legelőször is azt mondta, hogy a reconstruetiónak egy comicus oldala van és hivatkozott arra, hogy külföldön jártában mennyire figyelmeztették Őt erre. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur, mikor azt felhozta, nem vette észre, hogy ezzel nem a szabadelvű pártnak és nem nekünk árt, hogy nem minket hoz comicus helyzetbe, mert ha a ministeriumban eszközölt változások nem azt a három ministert érintették, a kiket az ellenzék megtámadott, hanem azokat, akiket meg nein támadott: nem comicus-e az az ellenzéki dicsekedés, hogy ime, ezt eredményezte a mi küzdelmünk? (Élénk derültség és tetszés jobbfelöl. Élénk mozgás a bal- és szélső baloldalon.) De Helfy t. képviselő ur kötelességmulasztással is vádolt, hogy a kormány nem lépett elő új programmal. Nem lépett elő t. képviselőház, a kormány új programmal, mert nincsen új kormány; a kormányban van három új minister; ez új kormányt még nem jelent és még a három ministeri tárcza közül is egy az által ürült meg, hogy én, ki egynehány év óta a pénzügyministeri tárczát viseltem, arra annak, a kit ezen idő alatt megismertem, mint olyat, ki ezen tárcza ügyeit — nem akarok túlszerénynek látszani — azért mondok csak ennyit, legalább is annyi ügyességgel és szorgalommal fogja vezetni, mint én vezetni tudtam, annak a kineveztetését ezen tárczára ajánlottam. (Éljenzés jobbfelől.) Már a másik két tárczára nézve, hogy ott betegség, egészségi szempontokból való lemondás .... (Derültség balfelöl s felkiáltások: Hiszszük!) . . . . T. képviselő urak, a hitet senkire parancsolni nem lehet, de az igazságot kimondani kell és ugy áll, a mint én mondottam. Ezen tárczákat kellett azután líj erőkkel