Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-233

233. országos ülés májas 3-án, pénteken. 1889. 143 getje az egyesült államokban a múlt évben 150 millió dollár, azaz 600 millió frank volt. Lehetetlen, t. ház, hogy ezen adatok elősoro­lása után a resignatio teljes nyugalmával vegyem tudomásul a tényeket s a pénzügyi helyzet egyen­súlyának helyreállításába vetett reménynyel vo­nuljak vissza közoktatási igényemmel. Most, midőn a cabinet reconstructiója folytán nagy politikai átalakulások vetik előre árnyékukat; most, midőn a közlekedés, közigazgatás és az igazságügy fejlesztése által államalkotó reformok Ígérkeznek; Magyarországot modern jogállammá kiépíteni, a fejlődés ezen nemes versenyében a közoktatásügynek sem szabad hátra maradni. A nemzet anyagi érdekeinek gondjai mellett nem szabad megfeledkezni a nemzet szellemi és erkölcsi érdekeiről sem. Csak akkor lesz teljes a programm, az lesz az igazi sanctio ex radiee. (Helyeslés bal­felől.) Ha e házban elfoglalt helyzetem kötelesség­érzete arra kényszerített, hogy e bajra rámutassak, lesz elég erkölcsi báTörságom arra is, hogy ez adatokból levonjam a következtetést. S ezt jelen helyzetemben annál inkább tehetem, mivel egyéni meggyőződésemet s független véleményemet párt­szempontok kényszerei nem feszélyezik. Nem habozom kimondani, t. ház, hogy nálunk a köz­oktatás érdekeit kellő figyelembe sohasem vették. S ennek okát főleg abban vélem feltalálhatni, hogy mig a közgazdaság és közlekedésügyi érde­keknek e házban vagy közvetett vagy közvetlen érdek folytán, de mindig voltak szószólói, e házon kívül pedig hatalmas proteetorai, addig a nép­nevelés és közoktatásügy érdekeit egy pár ki­rakatba készült országgyűlési beszéden kivül senki sem védelmezte. Jellemző az, t. ház, hogy Magyarország iijjásziiletésének korszakában a reformtörekvések súlypontja nem az iskolák felé nehezül, hanem a vasúti eoncessiók felé. Ada­tokkal fogom, t. ház, igazolni ez állításomat. Nézzük, hogy 1870-től kezdve Európa főbb államaiban minő emelkedés észlelhető a eultus­tételek rovatánál; s hasonlítsuk ezzel össze a mi stagnatiónkat. Franeziaországban 1870-ben az elemi oktatás költsége ezítnén az állam előirányzott 10.538,135 francot és 34 centimes-et; ez a múlt évben mái­többre emelkedett 84 millió franknál, az emelkedés tehát 700%-ot közelít meg. Bajorországban 1870-ben a közoktatási budget volt 4.549.36Í frt; a múlt évben ez 19.856,831 frtra emelkedett, tehát 400%-al. Poroszországban 1871-ben a közoktatási budget volt 6.311,463 tallér s ez a kis összeg a múlt évben 55.852,894 tallérra emelkedett, az emelkedés tehát közel 800%. Szászországban a közoktatási költségvetés 187l-ben 605,904 tallért tett, a múlt évben ez összeg 8.104,121 tallérra emelkedett, az emelkedés tehát több, mint 1,200 %. Austriában a közoktatásügyi budget 1871-ben 6.038.897 forint volt, mely összeg 1886-ban ; 17.850,958 frtra emelkedett, az emelkedés tehát közel 200 %. Nálunk a cultus-budget 1876-ban 4.620,000 forint. 1886-ban emelkedett 1.801,000 forintra, az emelkedés tehát 10 év alatt 25%-et tett. Tehetnék még bővebb összehasonlításokat, de a számok fárasztják a figyelmet s azért egyenesen rétérek a conclusióra. Mig nálunk a cultus-budget 10 év alatt csak 25%-et emelkedett: addig a közlekedés­ügyi tárcza 187 l-ben 9.054,700 frt és 1886-ban már 57.214,161 frtra emelkedett, tehát az emel­kedés 550%- Én nem a közlekedésügy rovására akarom levonni a deductiót, csak a eulturalis érdekek iránti apathiát akartam bemutatni a maguk teljes silányságában. Pedig ajó népnevelés a legnagyobb társadalmi kérdés megoldása, mert a nevelés nélkül felnőtt gyermek nem tartozik kárpótlással a társadalomnak, ha átlépi azon erkölcsi határokat, melyekre őt senki sem taní­totta. Azért kell az államnak s a felekezeteknek teljes erővel oda hatniok, hogy a serdülő nemzedék szivébe elültessék azon értelmi és erkölcsi igaz­ságokat, melyek az állami és valláserkölcsi rend fennállását biztosítják. E kötelesség alól az állam financiális okok czímén ki nem bújhatnak. Az állam kötelessége a jó népoktatásról gondoskodni, mert ha nem vagyunk képesek közgazdasági téren versenyezni a nagy államok productiv ere­jével : legalább közelítsük meg őket eulturalis téren. De az államnak azért is kötelessége, mivel a népoktatás fejlesztése által e nemzet értelmi s erkölcsi tőkéjét oly mérvben gyarapíthatja, mely mellett fajunknak a jövőt s a fenmaradás képes­gégét biztosíthatja. A részletekbe belemenni nem szándékozom. Csak ki akartam fejezni azon aggodalmamat, hogy a cultuskiadásoknak ily szűk keretbe való szo­rítása a népnevelés sérelme nélkül huzamosan és állandóan meg nem maradhat, midőn azért a költségvetést az általános tárgyalás alapjául mégis elfogadnám, csakis azon feltétel alatt tehetném, ha teljes biztosítékot nyernék arra nézve, hogy a jövő évi költségvetés eulturalis érdekeinket a; népnevelés jelentőségének megfelelő mértékben fogja respectálni. Nem akarok én a pénzügyi szempont érdekei elől elzárkózni, de a nemzet értelmi fejlődését, intellectuális tőkéjét anyagi tekintetektől, anyagi kérdésektől függővé tenni nem tudom. Ha e nemzet fejlődését, erkölcsi erejét kell fokozni, nem szabadé feladatot teljesen függővé tenni a mathesis kétszerkettőjétől. (He­lyeslés a bal- és szélső baloldalon,) Végül engedje meg a t. ház, hogy azon személyes vonatkozásokra és támadásokra röviden reflectáljak, amelyek engem érintettek. (Halljuk! Halljuk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom