Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-221

? 221. országos ülés április 6-án, szombaton. 1889. lesz, szóval midőn nem kecsegtetni akarja a közvéleményt, hanem a legszigorúbb mérleggel állítja oda a viszonyokat: akkor a kormánynak ezen őszinteségét és szigorát épen a pénzügyi solidítás érdekében kifogásolni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. ház engedelmével röviden elősorolom még azon indokokat, melyek a kormányt az ügynek ily formában való előterjesztésére indították. (Halljuk! Halljuk!) Az első a képviselőház budgetjogának tiszteletben tartása. Miért? Mert az 1887-iki költségvetési törvényben a közösügyi kiadások fedezésére egy határozott összeg erejéig nyert felhatalmazást a kormány. Ezen szükséglet előirányzatánál irányadó volt, hogy a vámbevételekből, mint közös bevételekből bizonyos összeg a fedezetbe vétetik, ezen bevétel összege azonban nem éretett el, hanem azon összegnél még 3.104,000 forinttal nagyobb összeget kellett a közös kiadásokra fordítani. Tehát, azt hiszem, csak akkor jár el törvényesen bármely minister, ha beadja a javaslatot a törvényhozáshoz, mondván: ezen Összeg erejéig adtatok felhatalmazást, 3.104,000 forinttal többet kell fizetnem, Nagyjátok jóvá; vagy pedig azt a formát, a mely itt van választva — mert hiszen folytonos elszámolásban állunk — tartva szem előtt, azt mondja, engedjétek, hogy ezt a 3.104,000 forintot kifizessem a közös pénzügyministernek. Én ezt nem tartom kifogásolandónak, hanem a ház budgetjogának tiszteletben tartását látom abban, ha a kormány az előálló többszükségletre nézve a ház elé lép és annak kifizetésére felhatalmazást kér. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt kifogásolja a képviselő ur, hogy miért nem kértünk akkor a más fejezeteknél mutatkozó tálkiadásokra is felhatalmazást? Egyszerűen azért, mert azok a többi fejezetek e kérdéssel, mely ma tárgyaltatik, közvetlen összeköttetésben nincsenek. Itt a közösügyi kiadásokról van szó, tehát a közösügyi kiadásokra fordított több kiadásra nézve kérünk felhatalmazást. A képviselő ur kérdezheti, hogy miért nem kérünk a többire is, de akkor ellentétbe jut azon kérdéssel, hogy miért kérünk emebben. Mert vagy respectálni méltóztatik ezen sarkalatos alapelvet és a törvényhozás ezen jogának tiszteletben tartása mellett kérnünk kell a felhatalmazást és akkor az nem kifogásolható a részleteknél; vagy pedig nem méltóztatik respectálni és akkor nem lehet felemlíteni azt sem, hogy miért nem kérünk a többire is felhatalmazást. (Helyeslés jobboldalon.) Még bátor leszek indokolni, hogy miért nem vétettek itt számba a fogyasztási adó-visszatérítésekből előálló jövedelmi többletek, mely a ház elé terjesztett zárszámadás szerint, 2.097,603 frtot tesz ki. Egyszerűen azon okból nem vétettek | figyelembe, mert itt oly kiadásról van szó, mely a fogyasztási adó-visszatérítésekből eredő bevétellel közvetlen összefüggésben nincs; és pedig nincs azért, mert az egyik bevétel: a határvám-bevétel közös természetű, a fogyasztási adó-visszatérítésekből eredő bevétel pedig nem közös természetű, hanem a mi speciális magyar bevételünk egy Austriával kötött szerződés alapján. Egyébként csak utalnunk kell e tekintetben az 1887: XXIII, törvényczikk dispositiójára, mely a fogyasztási adóvisszatérítésekből eredő compensatiókat minden összefüggésében megszüntette a határvámok bevételeivel. Tehát egy időközben hozott törvényt respectált akkor a kormány, midőn a fogyasztási adó-visszatérítésekből eredő többletet nem vette itt számba. Nem vette pedig számba azért, mert ezt egy oly különállé., a közösügyekkel absolute öszszeköttetésben nem álló bevételnek tekintette, a mely ép oly kevéssé jöhet itt számba, mint nem jöhet a föld- vagy szeszadóból elért több jövedelem. (Helyeslés jobbfélől.) Végül még csak azt leszek bátor megjegyezni, hogy igenis elismerem a t. képviselő ur felszólalásának helyességét abban az irányban, hogy tudniillik akkor, midőn arról van szó, hogy hitel utján, vagy pedig pénztári készletekből fedezzünk valamit, tüzetes bírálat tárgyává kell tenni a pénztári készleteket. De engedelmet kérek, azt hiszem, hogy nem itt mellesleg e törvényjavaslatnál, hanem akkor, midőn az államháztartást egészében bíráljuk meg, a költségvetésnél lesz helyén figyelembe venni azt, vájjon a pénztári készletek használtassanak-e föl és mennyiben a hiányok fedezésére. (Helyeslés jobbfelöl.) Mindezeknél fogva tisztelettel kérem, hogy az előterjesztett javaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfélől.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Csak pár szót vagyok bátor a kérdéshez szólni, miután a költségvetés és hitelpolitika szempontjából a törvényjavaslatot e helyről nem tárgyalhatom. (Halljuk!) A praecedenst illetőleg Horánszky Nándor t. képviselőtársam megemlékezett arról, hogy hasonló eljárás már egyszer, illetőleg kétszer követtetett. Erre vonatkozólag bátor vagyok idézni az 1886. évi XVIII. törvényczikket, a mely hasonló helyzet kifolyása s szóazerint hasonló szövegezésben terjesztetett a törvényhozás elé és fogadtatott el. Akkor is, mint most, vámjövedék-visszamaradás volt, a mely a közös zárszámadásban végleg megállapítva és elszámolva nem volt. A kormány tehát ideiglenesen kimutatván a hiányt, mely e czímen a közös háztartásban keletkezett^