Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-233

233. országos ülés milj törvényjavaslatok mind oly művek, melyek munkásságának eredményei. A készülő reformokról pedig a kormány két kiváló tagja nyújtott legutóbbi nyilatkozataiban tájékozást. (Halljuk! Halljuk!) Valóban, t. ház, a belkormányzat minden ágában a reformok oly lázas készítésével találkozunk, hogy a nemzetben már-már bizonyos conservativ hajlam kezd ébredni, mert az ország népe a rohamos újítások folytonos iskolájában fáradni kezd s nem bir a folyton tartó változások nagy lépéseivel versenyezni. Ez az ok indít engemet, t. ház, arra, hogy a czélba vett reformok sorrendjével kissé foglalkozzunk. (Halljuk! Halljuk!) T.ház! Mindenminister tárezája duzzadt a sok reformtervektől. A pénzügy és az igazságügyminister urak egy kis nyilason be engedtek pillantani tárczájuk rejtekébe s én felhasználom az alkalmat,, hogy az általuk tervezett reformokkal közelebb foglalkozzam. A minister urak közgazdasági, pénzügyi, közigazgatási és az igazságszolgáltatási reformok egész sorozatát mutatták be. Ez ország minden ezéltudatos politikusa előtt tisztán áll, hogy Magyaroiszág regenerálásának egyik alapvető tényezőjét egy érdekeinek megfelelő közgazdasági politika képezi. (Helyeslés jobbfelöl.) Sajnos, Magyarországon még mindig nem jelentkezett az a genialis közgazdasági minister, ki anyagi erejének, vagyonosodásának forrásait, emelkedésének nagy utait megnyissa. Beőthy Ákos: Ebben igaza van! Boncza Miklós: A többiben is! (Derültség jobbfelöl) Beőthy Ákos : Csak tessék igy folytatni! (Derültség bal felöl. Halljuk! Halljuk! jőbbfelől.) Boncza Miklós: T. ház! Ettől eltekintve közgazdasági hátramaradásunknak más kézzel fogható okai is vannak. Miként lehet, t. ház, kívánni is egy ország közgazdaságának fejlődését ott, hol közgazdasági administratiójának helyhatósági szervei nincsenek, olyanok nincsenek, melyek segélyével őstermcsét, iparát, kereskedelmét tespedésébőlfelrázza; termelő-képességét fokozza; a társadalom petyhüdt idegeit tevékenységre serkenteni, a magán és társulati, valamint egyleti életben a vállalkozási szellemet élesíteni, szóval a közgazdasági tényezőket a nemzet gazdasági erejének kihasználására ösztönözni lehetne. Nálunk a közgazdaság fejlődése jó részben az öntevékenységre van utalva. Hiszen kétségen kívül a közgazdaságnak egyik nagy mozgató ereje az öntevékenység; de egy nemzet ezek által hatályosan csak akkor prosperálhat, ha hozzá a szükséges előfeltételek is megvannak. Olyan államban és egy oly nemzetnél, melynek társadalmi élete fejletlen és gyenge, ott a gazdasági erők irányításának más eszközeit is KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. XI. KÖTET. .s 8-án, pénteken. 1889. jű>9 igénybe kell venni, kezdeményező, irányító eszközül a közgazdasági igazgatást a hatósági kényszerjog körébe kell beilleszteni. Nincs czélom itt recriminálni; de midőn szemünk eló'tt látjuk más nemzetek példáját, midőn látjuk, hogy Anglia, Franezia-, Olasz- és NémeTörszág egész súlyát közgazdasági politikájára veti, vagyona és vére feláldozásával gyarmatokat foglal, hogy nagy czéljait elérje s midőn viszont azt tapasztaljuk, hogy mi az ilyek iránt mennyire érzéketlenek vagyunk, hogy az egy évtized alatt kedvező keleti politikánkat annyira sem tudtuk kihasználni, hogy azokhoz képest fejlettebb iparunknak piaczot biztosíthassunk, midőn azt kell észlelnünk, hogy a monarchia hatalmi körébe vont Bosznia és Herczegovinában is mások foglalják el orrunk elől átért, valóban meg keli ütődnünk életrevalóságunk felett. Avagy talán hiányzik kereskedelmünkből a hazafias szellem, mely az áttörés nehéz munkájában más nemzetek kereskedőit oly kitartóan lelkesíti ? De, t. ház, másfelől tény az is, hogy a közgazdasági politika egyetlen államban sem vehet magasabb lendületet, ha az állam intézményének többi szervei nem fejlettek. A közgazdaság fejlődésének alapfeltételeit mindenütt az állam közigazgatási, igazságszolgáltatási és culturalis intézményei biztosítják. Az állam ezen szervei annyira össze vannak fonódva, egymással oly szerves összehatásban állanak, hogy egy állam politikai élete ezek együttfejlődésévei domborodhatik ki teljes egészszé. Ha ennek tudatával most annak vizsgálatába bocsátkozunk, hogy ezen szervezeti ágak közül mégis melyik az alapvető tényező, melyen az állam összes intézményei mint sarkponton nyugosznak? minden habozás nélkül megállapíthatjuk, hogy a közigazgatás. Ha egy államnak közigazgatása szervezetlen; ha a jogkörébe utalt feladatokat nem tudja megoldani; ha nemzeti szükségleteinek nem felel meg; hiába kisértjük meg culturáját emelni, igazságszolgáltatását javítni, hiába forcirozznk közgazdasági politikáját fejleszteni, mert természetes alap hiányában czélt érni nem fogunk. Egyenesen következik ebből, hogy bérreformjaink megkezdésénél első sorban s mindenek felett, közigazgatásunk szervezetének reformálására kell a súlyt fektetni, mert e nélkül közintézményeinknek összhangzatos fejlődést nem adhatunk. A már érintett ministeri nyilatkozatok, az itt felvett irányban igen örvendetes kilátásokat nyújtanak, azt értetik, hogy közigazgatásunkat a kor szelleme s nemzeti szükségleteinknek megfelelőleg mielőbb átalakítani fogjuk. A ministerek nyilatkozatai a nagy reform irányelvéül az államosítási rendszert jelölik meg. T. ház! Sokan vannak, kik a közigazgatás 17