Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-221

221. országos ülés április 6-án, szombaton. 1889. léteiben is elfogadva levén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a pénzügyi bizottság 274. számú jelentése, az 1887. és 1888. évi közösügyi költségekre a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összegekről szóló törvényjavaslatról. Azt hiszem, a jelentést felolvasottnak méltóztatnak tekinteni s igy az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Hegedüs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Az 1888-ban ülésező delegatiók az 1887/88. évek terhére a közös kormány rendelkezésére bizonyos póthiteleket szavaztak meg, melyek közül az 1887-iki, különösen az alexandriai consulatus személyzete és a madridi követségnek nagykövetséggé emeléséből származó ideiglenes pótlékokból ered. Egy része pedig a költségeknek, melyek Í888-ra vonatkoznak, különösen a tengerészeinek forgalomban levő némely nagyobb hajóinak javítási költségeinél előfordult túlkiadások következtében állott elő. Ezen póthitelek az 1887/88. évek terhére összesen 1.329,000 frtra mennek. Ebből a quota arányában Magyarország terhére 417,427 írt 71 kr. esik. A másik alkatrésze a kiadásoknak, a melyekről ezen törvényjavaslatban szó van, a vámjövedelmek visszamaradásából származik, a mennyiben az előirányzattal szemben a vámjövedelmek 1886-ban 9.887,455 frttal kevesebb fedezetet nyújtottak a közös háztartásra, mint a mennyi előirányozva volt. Ebből az összegből Magyarországra a quota arányában 3.104,661 frt esik. Ezen kiadásnak tehát, mint póthitelnek, mely a delegatio által megszavaztatott, fedezéséről, illetőleg kiutalványozásáról van szó ezen törvényjavaslatban. Erre vonatkozólag kéri a kormány a törvényjavaslatban a felhatalmazást, még pedig ugy, hogy a mennyiben ez megszavaztatik, az elszámolás szintén az 1 888-iki év terhére, a megfelelő czímek és rovatok alapján történnék és pedig ugy, hogy ezen kiadásból a közös póthitel és a vámjövedékből vett, összesen 3.350,017 a rendes kiadások, 172,072 frt pedig a rendkívüli kiadások terhére ott számoltassék el. A törvényjavaslat tartalmánál és megoldási módjánál fogva tökéletesen megfelelvén a törvényes igényeknek, tisztelettel ajánlom azt a pénzügyi bizottság nevében ugy általánosságban, mint részleteiben való elfogadásra. (Helyeslés jobbról.) Horánszky Nándor: T. képviselőház! Miként a pénzügyi bizottság igen t. előadója is — és pedig helyesen — kiemelte, ezen törvényjavaslat kétrendbeli intézkedést foglal magában. (Halljuk!) Az egyik az, melyben a t. kormány arra kéri a törvényhozást, hogy a delegatiók által 1887. é« 1888-ban megszavazott póthitelek födözésére neki felhatalmazást adjon. A törvényjavaslat ezen részét, t ház, tekintettel arra, hogy a delegatiók ezt törvényes hatáskörükben szavazták meg és igy ezek fedezetéről gondoskodni kell; ezen részét, mint mondom, elfogadom és ha a törvényjavaslat csak ezt tartalmazná, ez esetben egyáltalában nem szólaltam volna fel és az egész törvényjavaslatot általánosságban ugy, mint részleteiben elfogadtam volna. Azonban a törvényjavaslatnak egy más alkatrésze is van, melyben a. t. kormány arra kér felhatalmazást, hogy az 1887-ben visszamaradt nettó vámbevételeket fedezhesse éseczélból hitelművelethez folyamodhassék. E részét a törvényjavaslatnak meg nem szavazom és bátor leszek azt röviden indokolni. A kormánynak ezen óhajtása minden esetre nagyon sajátságos természetű, különösen a pénzügyi helyzetre és azon exposera való tekintettel, melyet a t. pénzilgyminister ur a költségvetés benyújtása alkalmával tartott. Nem akarom ezúttal ezen kérdést összefüggésbe hozni sem a pénzügyi politikával, sem a pénzügyi kormányzat gazdálkodásával; lesz arra mód és alkalom akkor, midőn a költségvetést általánosságban tárgyalni fogjuk. Épen azért szorosan magára a törvényjavaslatra akarok csak észrevételt tenni és ebben a keretben akarom indokolni azt, hogy a törvényjavaslat e részét miért nem fogadom el. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Miről van itt szó ? Arról, hogy a t. kormány az 1887. évi államháztartás keretéből egy túlkiadási tételt kiszakít, tehát egyetlenegyet és erre kér a t. háztól fedezetet. Először is naivon csodálkozom azon, hogv épen ezen egy tételt szakította ki a t. kormány, miután tudvalevőleg 1887-ben a túlkiadások körülbelül 6 millió 198 ezer frtra mentek. Miéit nem kéri tehát a t. kormány ezt az egész összeget? Ez annál sajátságosabb, mert hisz a t. pénzügyminister ur exposéja alkalmával mintegy dicsekedve említette fel, hogy az 1887-ik esztendei államháztartási zárszámadási eredmények sokkal kedvezőbbek, mint maga az előirányzat volt; mert a póthiteíeket nem számítva, az államháztartás eredménye, szemben az előirányzattal, kerek öszszegben kifejezve, 4 millió forintnyi összegben jelentkezik, nem említvén természetesen a pó t hiteleket. No már most, t. ház, ha az államháztartás eredménye végösszegében és végeredményében mintegy 4 millió forinttal jobb az előirányzatnál, akkor érthetetlen, hogy miután azon évben a közös kormány részére ezen összeg is tényleg ki lett szolgáltatva, miért kívánja ezt újra és másodszor is fedeztetni és ha kívánja, miért csak ezen egy tételt kiszakítva kéri a törvényhozástól? De, t. ház, még sajátságosabb a kérdés, ha