Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-232
23íí. országos ülés májns 2-án, csütörtökön. 1889. 105 ban, hogy szavazzon és midőn arról értesült a | királyi közjegyzőből választási elnökké avanciro- I zott egyéniség, egyetértve az alispánnal, a rendre való felügyelet végett kirendelt katonasággal elzáratta a városház udvarát s nem eresztette be ! a szavazókat. így jutott ide egy képviselő a leg- j utóbbi választásoknál. (Mozgás jobb felől.) Ismerek egy másik elnököt, t. ház, a ki már okosabb volt, | mint ez az alispán és ez a választási elnök. Ez ! meg azt tette, hogy két kordont állíttatott fel és a midőn a választó szavazási bárczájával az egyik i kordonon belépett, elvetette a bárczát. Minthogy pedig ekkép a szavazónak bárczája nem volt, a második kordonon nem eresztették keresztül. Ilyí'ormán 950 választópolgár vesztette el szavazati jogát. (Morgás jobbfelőí.) Mindez, t. ház, megtörtént dolog s azért, a mit itt mondok, életemmel s vagyonommal szavatolok, annyival inkább, mert az egyiknek én voltam szerencsétlen fiscálisa. Ezen ügyben azonban, t. ház, még eddig senkitől sem kaptam végzést. Meg van ez az ügy halva. Elenyészett az, mint a tavalyi hó, mert még azt sem tudjuk, hogy az acták hová lettek. Szomorú dolgok ezek, mert vagy legyen alkotmányosság s okkor ezt szigorúan meg kell tartani, vagy pedig gondoskodni kell módokról, hogy ez ne neveztessék alkotmányosságnak. Az alkotmányosság fogalma és alapvonása a választások tisztaságában keresendő. Ha pedig a választások tisztasága meg van zavarva és bekövetkezik az az állapot, hogy egyes elnökök basáskodása a polgárokat jogaiknak gyakorlatától megfosztja: ez oly abnormis állapot, mely felett szemet hunyni az ország kormányának nem szabad, hanem mindent el kell követni arra, hogy ezen szentélybe máskép be ne tehesse lábát senki, csak ugy, hogyha a választás tisztán és kizárólag a választó-kerület többségének meghamisítatlan kifolyása. De, t. ház, még máskép is segíteni kell a választási törvényen s ez is a belügyminister tárczájához tartozik; mert, engedelmet kérek, azt, hogy továbbra is a biráló bizottságok tárgyalják a megtámadott mandátumokat, fentartani nem lehet, mert oly szomorú jelenségekkel találkoztunk legközelebb, hogy az ember kétségbe esik, hogy hová jutunk, mivé leszünk, hogyha az ország legelső fórumán is oly határozatok hozatnak, a melyek minden higgadtan gondolkodó emberre lesújtó hatással vannak. Itt a bel- és igazságügyi ministereket együtt illeti a cselekvés ténykedése, hogy független bíróság döntsön a megtámadott képviselői megbízó levelek fölött. Ekkor nem fog megtörténni azon szomorú eset, hogy midőn olyasvalaki, a kit nem tudni miért, nem szeretnek, noha mindig csak izlés dolga, hogy ki kellemes, ki nem kellemes ember, véletlenül megválasztatik és idejő s mandátuma megtámadtatik, daczára an nak, hogy a biráló bizottság belátja, hogy ez KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. XI. KÖTET. az ember ártatlan és mandátumát igazolja, ennek, hogy még is üssenek rajta egyet, mert ez ugy tetszik valakinek, egy csomó költséget varrjanak a nyakába. Engedelmet kérek, ez már nemcsak a jogi fogalommal, hanem a községi kisbíró felfogásával is ellenkezik. Mert vagy vétkes az illető képviselő és akkor a nyakába kell zúdítani minden költséget, vagy pedig nem s ekkor tessék őt minden költségtől felmenteni. Itt, t. ház, oly dolog történt, mely az ember szivét megvérzi s a melynek tudomása folytán itt felszólalni kötelességem volt, melynek pótlása az alkotmányunk alapjaiban leli létjogát, elegendő arra, hogy a t. bel- és igazságügyi ministerek minél hamarább tanulmányozzák át a választási törvényt, hogy már a jövő választásokra oly választási törvénynyel menjünk a harczba, melyből az igazság a maga szűzies tisztaságában fog kibontakozni ; ha nem fogják önök ezeket megfosztani szavazati joguktól, csak a mi jó királyunknak tesznek szolgálatot, mert akkor Budavára olyan lesz, mint Mátyás király korában és nem lesz szükség a tüntetőket elitélni, mert az államférfiak mellett fognak tüntetni, még pedig nemcsak az ifjúság, hanem az egész nemzet. Áttérek a közlekedésügyi tárczára. Szokássá lett, hogy itt Baross minister úrral véghetetlen kíméletesen bánnak. Maga a 48-as párt is honmentőnek nézi, a ki rettenetes nagy epochát fog megteremteni. Adja isten, hogy ugy legyen, de nekem aggályaim vannak. En megvártam volna a minister úrtól, hogy a tiszai kis zsilipeknél történt ealamitások okait illő szigorral vizsgáltassa meg s a bűnösöket büntesse meg. Hogy ez állami közegek hibájából nyár derekán történt óriási árviz okozói még nincsenek büntetve, oly dolog, a mely a minister ur azon koszorúját, melyet neki fonni iparkodtak, nemcsak meg nem zöldíti, de meg is sárgítja. Gosztony T i t. képviselő urnak a f évi költségvetés tárgyalásakor meg is ígérte a minister ur, hogy az erre vonatkozó iratokat minél előbb le fogja tenni a ház asztalára, hogy lássuk, ki a biínös s mi törté*t vele. De ez ígéretet be nem váltotta s ezért iránta bizalmatlan vagyok. Van azonban más okom is, a miért a t. minister úrral szemben nem lehetek rokonszenves. (Derültség.) Kérem alásan, mindjárt nem lesz ebből nevetés; a napokban kaptam Pancsováról egy levelet. Az a levél, t. ház, sem többet, sem kevesebbet nem tartalmaz, hanem tartalmazza azt, hogy mindaz, a mi a Pesti Naplóban meg volt írva, való; ha pedig ez való és a t. Baross minister ur ezt tudva, idáig hallgatott azon bűnös cselekményről, melyet a volt pancsovai kormánybiztos — nevét nem mondom, mert megsérteném, lehet, hogy itt van — (Derültség a szélső baloldalon) a mérnökkel elkövetett: akkor legalább hallgatagul ő is 14
