Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-206
208. orsstíígos ülés mftreaius 19 én, kedden. 18Sfl. gg hogy az én t. képviselőtársaim annyira ellátták ezt a beszédet, hogy én nekem alig Nagytak valamit belőle, (Derültség a szélső hátoldalon) mert igy aztán akármelyik részét venném is annak én bírálat alá, csak ismétlésbe esném; a mit egyáltalán nem akarok. Épen azért, t. ház, csakis általánosságban kivártok arra néhány észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen észrevételek közül az első az, hogy sajnos és nagyon szomorú dolog, hogy épen a cultusministeri államtitkár ur az, a ki mintegy panaszos hangon etnlítéfel, hogy Magyarországon már odajutottunk, hogy gyermekeinket már német szóra sem tudjuk küldeni; mert a hová eddig küldöttük, azon községek, azon városok lakói már megmagyarosodtak, sőt már ide s tova a német nyelvi tanszékre tanárt sem fogunk alkalmazhatni, ugy, hogy kényszerítve lesz majd a kormány stipendiummal külföldre küldeni ki azon tanárjelölteket, H kik a német nyelv tanítására vállalkoznak. No, t. ház, ezeket bárki inkább felemlíthette és elmondhatta volna, mint épen a t. cultusministeri államtitkár ur. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Elmondhatta volna ezt a magyarosodásnak bármely ellensége; (Ugy van! a szélső baloldalon.) elmondhatták volna mindazok — különben meg is cselekszik — a kik bennünket erőszakos magyarosítással vádolnak ; de hogy épen a cultusministeri államtitkár mondta el: ez szerintem elszomorító, annál inkább, mert szerintem nem is épen úgy áll a dolog, mint a hogy ezt az államtitkár ur előadta. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen csak nem régen egy t. képviselő ur a túlsó oldalról felemlítette, hogy annak, miszerint sok helyen a szegény tótok és oláhok nem magyarosodhatnak, nem azok a szegény emberek az okai, hanem az állam, mert -- az ő szavai szerint — az államnak nincs pénze a magyar iskolákra, (ügy van! a szélső baloldalon.) Nocsak várjunk, majd lesz pénze a t. kormánynak azon ösztöndíjakra, melyekkel majd a német nyelvmestereket fogják kiképeztetni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De szintén sajnos és elszomorító, t. ház, az, hogy midőn a t. államtitkár úr elismeri, hogy mindezen jelenségek a magyar nyelv térfoglalásáról tanúskodnak és azt mondja, hogy a mint bizonyos, hogy nálunk az utolsó évtizedben a cultura nem sülyedt, hanem inkább emelkedett, ugy bizonyos az is, hogy a culturának ezen egész emelkedése a magyar cultura javára esik: ebből ő azt következteti, hogy tehát most már a német nyelvet kell emelni, annak sikeresebb tanításáról kell gondoskodni. Különös logica ez, t. ház. Hiszen ha a magyar nyelv térfoglalása a magyar cultura emelkedését eredményezte, hát ugyan miért kell a magyar nyelvet további hódításában megakadályozni, vagy hódítása elé gátakat emelni? (Helyeslés a szélső balon.) Shaanémet nyelv hanyatlásával a magyarosodás és ennek alapján a magyar cultura fokozazatos fejlődést mutat, miért kell akkor a magyarosodás teljes megizmosodását ellensúlyozni és a magyarosodás alapján fejlődött eulturát mintegy visszafejleszteni akarni az által, hogy a német nyelvet emeljük, erősítsük, mégpedig törvényellenes rendeletek által? (Ugy van! Ugy van! szélső balfelöl.) Valólian különös, nagyon különös logicája lehet a t. államtitkár urnak és én iíren csodálkozom azon, hogy Eötvös Károly t. képviselőtársam ezt is azon sajátságos logicák közé nem sorozta, melyeket múltkori beszédében bemutatott. (Tetszés balfelöi) A másik megjegyzésem, t. ház, a t. cultusministeri államtitkár ur által feltalált vagy feltalálni vélt függetlenségi kis kátéra vonatkozik. Azt mondja a t. államtitkár ur: „Engedelmet kérek, hogyha ez igy megy tovább, nemsokára azt fogják kívánni, hogy a középiskolákban semmi más tantárgy ne legyen kötelező, mint legfeljebb egy szélső baloldali kis káté, melynek segélyével a t. függetlenségi párt már az iskolában, sőt lehetőleg az óvodában kezdhesse meg a politikai proselita-csinálást. Gróf Károlyi Gábor.* Ez olyan Berze — viczez ! (Derültség a szélső baloldalon.} Madarász Imre.* Hát erre igen röviden felelek. (Halljuk!) Ha volna, vagy lehetne nekünk egy kis káténk, higyje el a t. államtitkár ur, hogy az az alkotmányos jogok m a nemzeti érdekek tiszteletben tartásáról tanítana és általában olyan magyar szellemben voma megírva, hogy abból kis és na<ry állampolgár, államtitkár és államminister bizonyára több hazafiságot tanulnának, (Élénk helyeslés a szélső balon) mint a t. cultusminister és államtitkár uraknak Thun-féle rendeleteiből. (Élénk helyeslés szélső baloldalon.] Még csak egvet, t. ház. Nevezetesen azt is monda a t. államtitkár ur. hogy a minister ur azért nem vonhatja vissza a német nyelv érdekében kibocsátott rendeletét, mert akkor vissza kellene vonni magát a törvényt is. Engedelmet kérek, szeretném látni és szeretném, ha megmutatná a t. államtitkár ur, hogy a törvénynek melyik szakasza az, melyben az mondatnék, hogy a német nyelv tannyelve is német legyen? Sőt a középiskolai törvény 7. §-ában nem világosan az van mondva, hogy például a felekezeti iskolákban a tannyelvet mindig maguk a felekezetek határozzák meg ? Hol van tehát — és ezt szeretném tudni, az a törvény vagy a törvénynek az a szakasza, a melyet visszavonni kellene, mint azt az államtitkár ur állította? Sehol sincs ez, t. ház. De feltéve, hogy csakugyan volna olyan törvény, melyet vissza kellene vonni: kérdem, még ezen n*
