Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-205
7 4 205. országos ülés márezias 18-án, kétfóo. 18S9. Iával a mi mesterünk Tisza Kálmán iránt, hogy a tüntetésekről igy ne nyilatkozzék, mert ministerelnöki állását ő a tüntetéseknek köszöni. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát jól van, a t. képviselő ur ugy vélekedik a parlamenten kiviili tüntetésekről, hogy az nulla. Ha ez igaz, akkor miért retteg tőle ? (Derültség szélső balfélől.) Ha psdig nem igaz, hogy meri ezzel vádolni annyival inkább, mert tudnia kellene a t. képviselő urnak — bármennyire nagyra becsüljem egyéni véleményét és bármennyire számbaveendőnek tartom személyiségét itt a parlamentben, hogy többet számít azon százezer és százezer embernek a meggyőződése, a kik önnek azzal felelnek, hogy ön és az ön nézete nekik nulla. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Mit tettünk a törvényhozásban, miben állt obstructiónk? Hogy beszéltünk, hogy önöket meggyőzni akartuk, hogy az önök hazafiságában, bölcseségében még hiszünk!? Ebben állta mi obstructiónk. Nézze mag a nagy nulla, Tisza István képviselő ur, az ő minta-államában, Austriában a költségvetési vitához 1082 beszéd van bejelentve. Tehát ez nem képezte az obstructiót; hát miből állt az? Mi az, ami önöket feljogosítja, hogy szemünkbe ily jogosulatlan vádakat emeljenek ? Semmi. Hanem önök emlékezzenek Asbóth képviselő ur támadására, már odáig mentek, hogy önök nem ellenfelekül, hanem ellenségekül viselik magokat, önök Asbóth Jánosa azon vádat dobta szemünkbe, hogy mi tán Oroszországgal állunk szövetségben s mi orosz rendjelek után vágyakozunk. Egy izben már válaszoltam Asbóth képviselő urnak, sajnálom, hogy nincs jelen... (Felkiáltásoh: Itt van!) én kijelentem Asbóth képviselő urnak, hogy soha semmi kormánytól, legyen az muszka, vagy magyar — a jelen esetben mindegy — (Derültség balfelöl) sem egyetlen ministertől soha az életben magam számára sem kértem, sem élnem fogadtam semmit. Ha a t. képviselő ur a maga részéről is képes lesz ezt itt a képviselőházban ismételni, akkor majd joga lesz nekem az orosz rendjelre való hivatkozást szememre vetni. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a t. képviselő ur hangsúlyozni meri itt a képviselőházban, hogy sem fizetést, sem mandátumot, sem subventiót a kormánytól soha nem kapott, akkor igenis joga lesz ezt nekem szememre vetni. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon, Nagy mozgás jobbfelöl) Asbóth János (szólni akar. Felkiáltások a szélső baloldalon: Most nem szólhat! Várjon!) Elnök: Ne méltóztassanak a képviselő urat szólásra felhívni, mikor nem szólhat. Polónyi Géza : Nem csak ilyen gyanúsításoknak voltunk kitéve kivül és belül, hanem a •ubventionált sajtónak azon bizonyos prototypja, a kiről azt sem tudjuk, hogy legközelebbi felpofoztatása alkalmából annak 25-ik vagy 50-ik fordulóját jubilálja-e, az ilyen prototypek hónapokról hónapokra, hetekről-hetekre a legmegnemtisztelőbb — hogy ne mondjam — a legaljasabb módon sértegettek, gyanúsítottak, bántalmaztak minket. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Önök szemünkre vetik az obstructio vádját. Ha ez csak egy pillanatra is igaz, ha e házban obstructio van : akkor önök nem tántorodhatnak el azon kötelességtől, hogy követeljék a ministerelnök úrtól a parlament eloszlatását, ám lássuk, kinek ad igazat a nemzet. (Zajos helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Azt is rossz néven veszik, hogy a ministerelnök urat és pártját azzal vádoljuk, hogy személyes párt. Igaz-e ez a vád vagy sem ? mik ennek a vádnak külsőleg jelentkező criteriumai? Az első az, hogy a t. képviselő urak a ministerelnök urat, a kit önök bámulatuk tárgyává tettek s kétségkívül joguk volt hozzá ezt is megtenni, még az úgynevezett társadalmilag szabályozott becsületkérdésekben is hors concours állították. Önök emlékeznek reá, hogy e padokról Németh Albert mily váddal illette a ministerelnök urat. Lehet, hogy Floquet példája reá nem irányadó. De azt azután már nem értem, hogy ugyanazok a képviselők, a kik a ministerelnök úrral szemben mintegy önmagától értetődőnek tartják azt, hogy valakinek ilyet lehet mondani. (Felkiáltáso\ jobbfe'ől! Nem halljuk!) Szívesen ismétlem, t. ház. Arról van szó, hogy a személyes pártjellegnek egyik külső jele az, hogy a t. ministerelnök ur úgynevezett becsületkérdésekben, hors concours állíttatott pártja részéről. Nevezetesen documentálom ezt a következőkkel. Egy ízben Németh Albert, a casinónak előkelő tagja Tisza Kálmán ellen oly vádakat és kifejezéseket használt, a melyekért mindenki a világon a társadalmilag megszokott lovagias elégtételt követelné. (Helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) Teljesen joguk van hozzá. De azt csak mint tényt constatálom, hogy Tisza, az önök bámulatának annyira tárgya volt, hogy azt is megengedték, hogy elégtételt venni nem tartozik. De azt az egyet már nem értem, hogy a ministerelnök ur háta megett állanak emberek, kik nem sértő kifejezésekért és csak azért, hogy nyilatkozhassanak a báTörság kérdésében, lovagias nton vonják felelősségre azokat, a kik nekik ennél kevesebbet mondottak, ugyanazon emberek kalapot emelnek a ministerelnök előtt. Mi más ez, ha nem személyi cultus? (Tetszés a szélső baloldalon.) De nem ez az egyedüli jelenség. (Halljuk! Halljuk!) Az authenticum kedvéért felolvasom, mit mondott Tisza Kálmán (Felkiáltások jobboldalon: Már két óra elmúlt. A. szélső baloldalon: Tessék hazamenni! A gyorsírók itt 4 maradnak! Zaj) ministerelnök ur február 26-iki beszédében : „En határozottan concedálom, hogy nemcsak egy, de több ember is
