Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-220
go ^ 220. országos ülés április 6-én, pénteken. 1889. hasson fel. Minthogy tehát az ezen vasút körül felmerülhető minden állami érdekről gondoskodás történt, másrészt pedig állami hozzájárulás nem kívántatik: kérem a t. házat, méltóztassék a jelentést tudomásul venni és azt tudomásul vétel végett a főrendiházzal is közölni. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a közmunka- és közlekedésügyi ministea urnak jelentését tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az tudomásul vétetik és igy szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik a közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által beterjesztett, „a Deéstől Zilahig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezéséről és a szamosvölgyi vasút függő adósságainak rendezéséről" szóló 291. sz. torvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, méltóztatik a t. ház a jelentést felolvasottnak tekinteni és igy az általános vitát i megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Neményi Ambrus előadó: T, ház í (Halljuk! Halljuk!) Azon vasútvonal, melyre a jelen törvényjavaslat vonatkozik, minden tekintetben a fontosabbak közé sorozható, Bár a törvényjavaslat a helyi érdekű vasutakról szóló törvény alapján terjesztetett be, ezen vonal mégis nemcsak közgazdasági, de hadászati fontosságánál fogva is sokkal számosabb országos érdekkel áll szoros Összefüggésben, semhogy jelentősébe a helyi érdekű vasút elnevezésével kimerítve lehetne. A törvényhozásnak ezen vasút már be lett jelentve az 1888-iki év elején, mikor a közlekedésügyi minister ur a kassa-oderbergi, a magy T ar észak-keleti és az első magyar-gácsországi vasút-társaságok részére adandó külön állami biztosításról szóló törvényjavaslatot benyújtotta. A közlekedésiig}'! minister ur már akkor ezen vasút kiépítését elkerülhetlenül szükségesnek jelezte és a közlekedésÜgyi, valamint a pénzügyi bizottságok a nevezett törvényjavaslatra, vonatkozó jelentéseikben a kormánynak ezen előzetes bejelentését a háznak tudomására hozták. A tárgy tehát nem egészen új a t. ház előtt. Azonban tekintettel azon nagyobb segélyösszegre, mely ezen vasút részére kilátásba helyeztetik, mégis kötelességemnek tartom részletesen is indokolni a. közlekedésügyi és a pénzügyi bizottságoknak álláspontját, melyből kiindulva, a háznak ezen törvényjavaslat megszavazását ajánlják. (Halljuk!) Ezen vasút hossza 98 km., a tényleges építési tőke 3.400,000 forintot tesz ki, az állami hozzájárulás tiz éven át fizetendő évi 117,000 forintban van megállapítva, mely hozzájárulás fejében a társulat köteles az államnak 900,000 forintnyi törzsrészvényt átszolgáltatni. Ezen vasút, mely hivatva van az erdélyi részek és Felső-Magyarország között oly összekötő kapcsot képezni, melynek hiányát már régóta érezték, ugy az egyik, mint a másik oldalon, mindenekelőtt kiváló közgazdasági missiót fog betölteni. Egyes erdélyrészi kiviteli czikkek egyenesen ezen vasútra vannak utalva. Ilyen például a fa-kivitel, a melyben az állam a vasút mentén fekvő nagy erdőségei által is érdekelve van. (Igaz! Ugy van!) Erre való tekintettel a közlekedésügyi minister ur biztosítékot szerzett az iránt, hogy az építendő vasút díjszabásaira a kormány minden körülmények között a kellő befolyást gyakorolhassa. Még nagyobb figyelmet fordított azonban ezen vasútra a katonai kormányzat, mely megköveteli ezen vonalnak olyszerű építését, hogy esetleg nagyobbmérvü katonai feladatoknak teljesítésére is berendezve legyen. Az ügy állása már most a következő: (Halljuk!) A katonai kormányzat, mely ezen vasút kiépítését évek hosszú során át sürgette, ezen vonalat olyannak tekinti, mely adott esetben honvédelmünknek egyik igen nevezetes eszköze lehet, melytől Magyarországot megfosztani súlyos felelősséggel járna. Hadászati fontossággal biró vasútról lévén szó, a katonai körök természetesen azt követelik, hogy a vasút olykép legyen építve, hogy katonai feladatoknak is eleget tehessen. Ennek következtében számos oly létesítmény válik szükségessé, mely nélkül a legkitűnőbben berendezett helyi érdekű vasút is el lehet. A kérdés már most az, hogy ezen létesítményeknek költségeit ki viselje? Az érdekeltség, mely amúgy is eléggé van megterhelve és mely ezen vasútnak 400,000 forintnyi hozzájárulást biztosított, ezen katonai kiadásoknak elviselésére képtelen. A vállalkozók a maguk részéről kijelentik, hogy inkább készek az egész építkezési tervről lemondani, semhogy ezt a terhet magukra vegyék. Nem marad tehát hátra más, minthogy ezen állami érdekű építkezésekről az állam gondoskodjék. Azonban a helyi érdekű vasutakról szóló törvény értelmében az állam ily vasúthoz legfeljebb a, tényleges építési tőkének l07°-ával járulhatna, a mi ez esetben 340,000 írtnak megfelelne. Ámde annak feltüntetésére, hogy ezen vasútra nem alkalmazhatók teljesen a helyi érdekű vasutakról szóló törvénynek intézkedései, elég, ha egyetlen külső körülményre utalok. (Halljuk! Halljuk!) A helyi érdekű vasutakról szóló törvény értelmében jogában áll a ministemek a fennálló szabályok és szabványok alól kivételeket vagy eltéréseket engedni, ugy az építést, mint a felszerelést és az üzletet illetőleg. A rendes helyi érdekű vasútnál tehát a törvényhozónak az volt intentiója, hogy a fennálló szabályoktól eltérő könnyítéseket engedhessen a kormány. A deés-zilahi vasútnál pedig a kormány nem hogy könnyítéseket engedne, de nehézségeket támaszt, midőn igen költséges oly építkezéseket követel, a melyek a fennálló szabályokon
