Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-219
213. országos ülés április 4-én, csütörtökön. 1889. g§3 — ezen padokról épen én voltam szerencsés Mocsáry képviselő ur hozzájárulásával sürgetni •ezt a kérdést: a Feldana szabályozásával kapcsolatosan a Vaskapu szabályozását, Eészünkről akkor is készségünket nyilvánítottuk, hogy ezen nagy nemzetközi, de különösen országunkra nagy nemzetgazdasági horderővel biró vizi utaknak kiépítéséhez az áldozatokat meghozzuk. Én figyelem mel kisértem a feldunai szabályozások menetét, a mennyire azt egy magános teheti és részemről nem osztom azon aggodalmakat, melyeket Mudrony Soma t. képviselőtársam kifejezett arra nézve, hogy ezen munkálatok talán nem felelnek meg a kívánalmaknak; legalább a múlt évben, mikor még kezdetleges stádiumban voltak az átmetszési munkálatok, azt mutatta a tapasztalás, hogy a hajózás felfelé a legkisebb vízállás mellett sem volt akadályozva s a magyar gabona-szállító hajók a Feldunán is akadálytalanul mozoghattak. Holott nem régi időben még 60—80 uszályhajó és 18 — 20 gőzös vesztegelt Gönyőn felül és a viz sekélyebb állásánál a magyar gabonát épen a legsürgősebb szállítási időben Bécs felé NémeTörszágba szállítani nem lehetett. Megvallom, jó reménynyel tekintek a feldunai szabályozás elé. Tudom ugyan, hogy a bécsi szabályozás okozta kavicshordás, a csallóközi Dunán sekélyezéseket idézett elő, de az átmetszések által a víznek folyása sebesebb lesz és a lerakódott, illetőleg az Austriából lesodort sarakat lassankint tovább fogja sodorni. Ennyit erre vonatkozólag. A Vaskaput illető nagy kérdéssel kapcsolatosan, már azon időben is élénk óhajtásomat fejeztem ki az iránt, hogy ezen egész Európa által reánk ruházott feladatot, a mint időnk, alkalmunk és pénzünk lesz reá, tényleg meg is valósítsuk, minthogy nem tartanám illőnek egy művelt nemzethez, melyet a természet kedvező kegyelme egy ily hatalmas, Európa legnagyobb folyójával, a Dunával áldott meg, ha egy ily nemzet ezt a nagy folyót a modern hajózás és közlekedési igényeknek megfelelően hajózhatóvá nem tenné. Szívesen szavazom meg az erre való áldozatokat, mert ebben nevezetes culturtényezőjét látom nemzetünknek, fajunknak, a mely feladatot, hogy reánk ruházták, csak megtisztelőnek veszem s a melyet teljesítenünk kell nemcsak a magunk, de az emberiség érdekében is. Én ugy tudom, hogy a tiszai torkolatra is reáfordította, figyelmét a t. minister ur, kapcsolatosan a Vaskapu szabályozásával. Megvallom, hogy a Vaskapu szabályozása, kapcsolatban a Tisza torkolatának szabályozásával — a behomokozott partoknak egész Moldovabányáig való kotrása által — kedvező eredményt várhatunk legalább Szegedig vagy Csongrádig, főleg a visszatorlód ás tekintetében. Mindenesetre teendők javítások a t. minister ur mérnökeinek szakvéleménye szerint akár kotrás vagy szélesbítés által, akár a töltések deltaszerűvé tétele: egy második bevezető ág nyitása által, a mely a Tisza vizének lefolyását akkor is kedvezőbbé tegye, mikor az Al-Duna vízállása magas. Már most legyen szabad a tárgynak harmadik oldalára, tudniilik a vizi útnak lehetőleg a keleti tengerig való folytatására nézve — mely kérdést Mudrony t. képviselő ur hozta fel és melyet a t. kormány is érdekesnek talál és figyelemmel kísér — pár szót megjegyeznem. Ez a kérdés a Duna Odera csatorna kérdése. Legyen szabad röviden arra hivatkoznom, hogy épen akkor, mikor a Fel-Duna szabályozzása tárgyaltatott,'nekem volt szerencsém ráutalni e kérdésre, illetők g az Elbára és Oderára, de különösen ez utóbbira, a mely minket magyarokat területileg is érdekel és a melyen keresztül hazánknak egyáltalában rövidebb vizi közlekedési útja volna nyugat felé, mint a másikon át. A porosz kormány mind a terméketlen földeknek alagcsövezés utján való termékenynyé tételében, mind a vizi utak javításában bámulatos tevékenységet fejt ki, mint a hogyan azt Poroszországban. Posenben és Pomerániában saját szemeimmel is láttam. Ennek mintegy folyománya az, hogy Bécsben a legutóbbi időben újult erővel kezdődött meg a mozgalom az Odera-csatorna létrehozására nézve. Örömmel értesültem, hogy a t. minister ur és a t. kormán} 7 az Odera-csatorna ügyét általános magyar kereskedelmi szempontból, de még azon közlekedési szempontból is, hogy a Morva vize által — mely részben hazánk folyója — jogunk van hozzászólani, folytonosan élénk érdeklődéssel kiséri és csak egy körülményre vagyok bátor a t. minister ur figyelmét felhívni, nem azért, mintha feltenném, hogy az kikerülte volna, hanem azért, hogy ha netalán idővel — a mit ugyan nem akarok feltenni — de mégis e részben mulasztás történnék, senki se hivatkozhassak arra, hogy a szakminister figyelme a magyar parlamentben e körülményre felhíva nem volt Tudniillik az Odera-Duna csatorna megvalósítása körül legutóbb felmerült mozgalmak Bécsben oly irányt kezdenek venni, minőt Bécsben egyáltalában minden közlekedési és kereskedelmi vállalat és azok központosításával szemben követni szoktak, vaarvis lehetőleg minden közlekedési és kereskedelmi előnyt magához ragadni. Ezen bécsi politikának, sine odio mondva, mi magyarok már sokszor megittuk a levét. Ennek következménye az is, hogy még a Dtma-gőzhajózási társulat központi igazgatósága is Bécsben székel, nem pedig Budapesten, hol annak isten igazából és a természet törvénye szerint, mint központi dunai városban székelnie kellene. Tehát, ezen Odera-csatorna is alig néz a megvalósulás stádiuma elé, Bécsben máris ezen kapzsiság körébe, kezd vonatni; tudniillik oda,
