Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-219

380 213. országos ülés április i-éo, csütörtökön. 1889. szükségesek, hogy az ország a teremtett helyzetet a maga javára kihasználhassa, mely intézkedések tehát a kormány figyelmébe ajánltatnak s ezt a magam részéről én is teszem. De azt hiszem, hogy ezzel még nem tettünk eleget; mert még egy másik igen nagy fontosságú következménye is van ezen ut megnyitásának. Én ezen ut megnyitásában az első nagy lépést látom arra nézve, hogy Magyarország vizi utai a kor követelményényének megfelelő értékesítést nyerjenek. A vaskapu szabályozása az első lépés ebben az irányban és azt hiszem, hogy itt az első lépésnél nekünk megállanunk nem lehet, nem szabad. Tudjuk, t. ház, hogy a vizi utak a vasutakkal szemben igen hosszú ideig egészen háttérbe szorultak, de ma constatálni lehet azt, hogy ebben az irányban gyökeres fordulat állott be. Épen ugy, mint annak idején a vasutakkal szemben a közönséges országutak igen jelentékeny szerepet vittek, épen olyan arány van azon kisebb régi csatornák és vizi utak közt, melyek a régi időben, a vasúti aera előtt divatoztak és azon nagy fontosságú és nagy forgalomra számító, nagy dimensióban létesített vizi utak közt, melyek a jelen kornak signaturáját viselik magukon. Ezeket legújabb időben különösen NémeTörszágban látjuk nagy dimensiókban tervezve és részben keresztül vive. Általában elmondhatjuk, hogy e tekintetben NémeTörszágban legújabb időben rendkívül élénk és mélyre ható mozgalom indult meg. Az első nagyobb szabású folyó-csatornázás a majna-frankfurti, mely keresztül van vive s mely egy két év alatt óriási sikert aratott abban a tekintetben, hogy az illető városnak forgalmát körülbelül megháromszorozta, daczára annak, hogy már azelőtt is jelenté kény forgalommal birt és daczára annak, hogy ott vasúti góczpont van. De ez kevésbé érdekel bennünkket, sokkal nagyobb fontossággal birnak ránk nézve azon újabb alkotások, melyek részben munkába vétettek, részben keresztül is vitettek és melyek nagyobbrészt az Oderára, azonkívül az Oderának a tengerrel és az Elbával való összekötésére vonatkoznak. Az egyik ilyen fontos alkotás az Odera szabályozása, illetőleg csatornázása, mely már keresztül vitetett és pedig igen nagy sikerrel. E szabályozás egészen új rendszer szerint vitetett keresztül, a mely épen azért, mert czélszerűnek bizonyult be, most már általános követésre talált. NémeTörszágban csak a legközelebbi időben is három folyóra határoztatott el egy hasonló szabályozás, a mely úgynevezett búnak — és ha szükséges, zsilipek beépítéséből áll, mi által a folyó valóságos csatornává alakittatik. E szabályozás következtében az Odera Boroszlón alul ma már sokkal hajózhatóbb s nagyobb forgalomra képes folyóvá lett, mint az Elba Dresdán alul; pedig tudjuk, hogy Dresdától lefelé ez volt a Szajna után a legforgalomképesebb vonal s ma Boroszlótól kezdve az Odera ezt túlhaladja. De továbbá ép e siker következtében határoztatott el a porosz képviselőház által a múlt évi május 17-én a felső Oderának csatornázása is egészen Oderberg közeiéig, a mire 20 millió márka szavaztatott meg s e munkának létesítése most már szintén foganatba van véve s folyamatban van. De még fontosabbak, t. ház, azon csatornák, a melyek részint az Oderának az Elbával való összeköttetését, részint pedig a keleti tengernek az északi tengerrel való összeköttetését czélozzák, melyek közül az egyik az Odera-Spreei csatorna, a mely szintén már ténynyé vált, a másik pedig az északi és keleti tenger közt létesítendő csatorna. Mindezen csatornázások a legnagyobb hajók forgalmára számítva vannak tervezve és keresztül vive. És ezekből azt látjuk, hogy NémeTörszág a maga részéről különösen az Oderával kapcsolatban oly utakat létesít, a melyek valóságos világforgalmi jelentőségűek. S mi is megtettük a magunk részéről, a mit a nemzetközi kötelezettség ránk rótt, tudniillik azt, hogy a Dunát lefelé egész a fekete tengerig oly hajózható állapotba helyezzük, hogy a jelenkori nagy forgalmi igényeknek teljesen megfelelni képes legyen. De továbbá méltóztatnak tudni azt is, hogy a Duna felső részének Gönyőtől Pozsonyig való szabályozásával, a mire 17 millió frt szavaztatott meg, megtettük a szükséges lépéseket arra nézve is, hogy a Duna is megfelelhessen a nagyobbmérvíí forgalom igényeinek. Ámbár erre vonatkozólag meg kell vallanom, hogy talán azért, mert nem vagyok szakértő és nem vagyok képes a dolgot alaposan megítélni, némi kételyeim vannak. Szakmú'vekből ugyanis azt olvastam, hogy e munka egészen biztos sikert nem igér. Mindazonáltal tény az, hogy magunk részéről azt, a mit ez irányban megtenni lehet, megtesszük és gondolom, a siker előbb-utóbb nem fog elmaradni. Ez előzmények után most már világos, hogy azon nagy világforgalmi útnak, a mely a Feketetengert az északi és keleti tengerekkel fogja öszszekötni, csupán csak egy láuezszeme hiányzik még, a mely lánczszem az Oderának és Dunának összeköttetésénél állana be. Megjegyzem, hogy a Dunának az Elbával való összeköttetéséről talán nem szükséges beszélni, mert ezt egy időre túlhaladott álláspontnak tekinthetjük, noha ez a régi időben nemzetgazdáknak kedvencz eszméje volt, de a melytől kényszerűségből elálltak, mert belátták, hogy miután az Elbánál kétszer oly magas vízválasztó vágandó át, mint az Oderánál, ez oly óriási költségekbe kerülne hogy azt most létesíteni nem volna czélszerü. Előtérbe lépett azonban az Oderának a Dunával való összeköttetése és e tekintetben már igen számos terv merült fel, de ezeket szintén nem le-