Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-218

218. országos ülés április 3 án, szerdán. 1889, 373 háznak tagja; ugyanazon idő óta talán 1878-ig viseltem a 48-as pártnak elnökségét és mint ilyen voltam a választási végrehajtó bizottságnak az elnöke; s mondhatom, szavamban még eddig soha senki sem kételkedett, hogy az 1869-iki választásokra — pontosan az összegre nem emlékezem — körülbelől 80 s egynéhány forintot költöttem a magam erszényéből. Az 1872-iki választások előestéjén, elvtársaim nem akarván megengedni, hogy akkor is saját erszényemből költsék, összeadtak — ha emlékezetem nem csal — 340 forintot, ebből az említett költségekre fordítottam 200 és egynéhány forintot. A fönmaradt összeget a pártértekezletnek visszaadván, az azt az akkori „Magyar Újság"-nak felsegítésére határozta adatni. A következő választásoknál, miután a pártban szakadás állott be, a választási költségeket, a melyek igen csekélyek voltak, ismét saját erszényemből viseltem, a melyek azonban a bO — 90 forintot meg nem haladták. Az 1884-iki választások után a függetlenségi és 48-as párt újra egyesült s újra engem tisztelt meg bizalmával, engem választott meg elnökének. Ami már a most legközelebb lefolyt választásokat illeti, a melyek már az én elnökségem alatt történtek, a végrehajtó bizottságnak is én lévén elnöke, biztosíthatom a t. házat és kész vagyok, ha valaki merne kételkedni szavamban — a mit nem hiszek •— előterjeszteni a számadásokat, a melyekből ki fog tűnni, hogy azon költségek, a melyeket említettem, az általános választások alatt 1,400 frtnál többre nem mentek; (Felkiáltások a szélső halról: Összesen. 80 kerületre!) és pedig a levelezésekre, táviratokra, képviselők kiküldésére a kerületekbe a végett, hogy jelölteinketerkölcsileg támogassák. Ismétlem, hogy engem méltán felháborított (Felkiáltások a szélső halról: Mindnyájunkat!) az a gondolat, hogy a mi törvényes eljárásunkat csak egv pillanatra is szóba hozhatták akkor, mikor egy képviselő 3,000 forint erejéig adott magáról térítvényt, hogy a választásra fordított költségeket megtéríti. (Zajos helyeslés és felkiáltások a szélső halról.) Elnöki Méltóztatik a t. ház a aiinisterelnök ur válaszát tudomásul venni. (Tudomásul vesszük!) A válasz tudomásul vétetik. Most Csatár képviselő ur fogja interpellatióját előterjeszteni. Csatár Zsigmond: T. képviselőház! A „Budapesti Hirlap" máreziushó 31-ki számában a „Napi hirek" rovatában a következőket olvasom: „A mindenható hadügyminister. Egy mindenható urat ismert eddig a magyar ember és ez az Úristen. Az eddigi tapasztalatokkal ellenkező eredményre jutunk azonban,ha áll az, amit a „Dunántúl" czímíí lapban olvasunk. A „Dunántúl" értesülése szerint ugyanis legutóbb egy vegyes polgári és katonai bizottság ülésezett Szombathelyen laktanya-építés ügyében. A vita hevében Rohonczy huszárezredes nyiltan kijelentette, hogy tárgytalan minden vita, közegészségügy s több efféle dolgok semmi a közös hadügyminister határozott akaratával szemben, minden ugy lészen, ahogy a hadügyminister akarja. Erre Reiszig Ede alispán tiltakozott oly hatalom mindenhatósága ellen, mely reánk semmiféle jogszerű befolyással nem birhat s kijelentette, hogy olyan jegyzőkönyvet nem irna alá, melyben az ezredes fentebbi nyilatkozata benfoglaltatnék. Erre az ezredes elég érthetően kijelentette, hogy a magyar törvény, a magyar alkotmány semmi; egy urat ismer, ez a közös hadügyminister s ennek rendeleteihez tartja magát." Polónyi Géza: Igaza volt egészen! Itt is ugy van! (Felkiáltások a szélső haloldalon: Ugy is van !) Csatár Zsigmond: Nem hiszem, hogy — a mi itt mondva van — csakugyan megtörtént legyen ; mert ha valóban megtörtént, akkor azon nagy parlamenti csata után, melyet mi elvesztettünk, ez csakugyan kétségbeejtő volna a jövőre nézve. Én azt hiszem, minden képviselőnek kötelessége, ha ilyen nagy nyilvánossági tért beözönlő hirlap, nemzet- és alkotmányellenes nyilatkozatokat közöl oly férfiak részéről, kik életük és vérükkel is tartoznak a magyar alkotmán}

r

t és a magyar törvényt megvédelmezni, hogy akkor az ilyen visszaélő, törvénytelen cselekvényt a t. ház figyelmébe ajánlja. Isten látja lelkemet, hogy semmi más czél nem vezetett, (Derültség) mint az, hogy győzzön az igazság. Vagy igaz az, a mi Szombathelyen történt és a mi ellen Reiszig Ede alispán olyan férfias visszautasítással határozott: akkor a t. ministerelnök urnak, mint olyannak, a ki az összes hadügyi, külügyi és pénzügyi dolgokban ezen szerencsétlen delegationális világban hazánkat képviselni hivatva van, el kell követnie mindent, hogy — hijják azt az embert Rohonezynak, vagy bárkinek — ha szólt a magyar állameszme ellen, lakoljon meg érette. Azonban, t. ház, feltéve, meg nem engedve, hogy a hírlapi közlemény nem felel meg a valóságnak, módot és alkalmat nyújtok Eohonczy ezretles urnak, hogy ezen — ha való — minden jóravaló hazafit mélyen sérthető kifejezésért magának törvényes elégtételt szerezhessen. Ezen indokból én interpellatiómat csakis két pontban vontam össze és nagyon kérem a mélyen t. ministerelnök urat, hogy ugy a t. ház, mint az én megnyugtatásom végett, de meg az igazság felderítése szempontjából is méltóztassék a dolgot vizsgálása tárgyává tenni és annak idején megadni a választ. Interpellatióm igyhangzik: (Olvassa.) Interpellatio a ministerelnök úrhoz a „Budapesti Hirlap" folyó évi márczius hó 30-án meg-