Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-215

jí 214, országos ülés máicziu midőn a békés polgárokat az eke és az íróasztal j mellől vagy a műhelyből ezrivel kiragadjuk, hogy minden mélyebbre ható átmeneti intézkedés nélkül egyszerre uniformisba dugjuk, (Tetszés balfelől) nem Nagyhatjuk figyelmen kivül azon ellentétet (Igás! Ugy van! balfelől) és különbséget, mely egyfelől a polgári gondolkozás, felfogás és megszokás; másfelől pedig a katonai disciplina, a katonai vasszigor s különösen az úgynevezett Armeegeist között kétségtelenül íenforog (Ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) s a melynek — azt hiszem, nem kell közelebbről is megmagyaráznom —különösen egy hadjárat esetén, fe ette végzetes consequentiái lehetnek. (Helyeslés balfelől.) A jelen tárgyalások folyamán sokat hallottunk arról, hogy a polgárok és katonák közötti egyetértés és rokonszenvezés mennyire kívánatos és szükséges. Elismerem és aláírom. De, t. ház, a ki ezt igazán akarja s nem csak mondja — a ki oly komolyan óhajtja, minta hogyan mi óhajtjuk — annak okvetlenül akarnia kell azt is, hogy mindazon okok. a melyek a katonai és polgári elem közötti egyetértést megzavarhatják, mielőbb megszűnjenek és eltávolíttassanak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már pedig ezen okok között kiváló helyet foglal azon mély bizalmatlanság, melylyel a polgárok a mostani katonai bíráskodás iránt, még pedig méltán, viseltetnek (Igaz ! Ügy van ! balfelől) és e bizalmatlanságot erősen fokozza kivált ama sajnos tapasztalat, hogy azon sérelmek és bántalmak, melyekei katonák békés polgárokon elkövetnem, sohasem részesülnek a kellő és megérdemlett megtorlásban. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy a katonai büntető igazságszolgáltatás mint legyen szervezendő, különösen pedig, hogy annak anyagi része miként legyen construálandó, arról most nem fogok hosszabban dissertálni. (Halljuk ! Halljuk.>)Etekintetben ez alkalommal legfeljebb annyit jegyzek meg,hogy az újabbjogirodalommal párhuzamban én is azt hiszem, hogy ott, a hol oly büntetendő cselekmények forognak fenn, a melyek nem speciálisan katonai természetűek, nem kellene különbséget tenni polgár és katona között, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) hanem a katonák is, tekintet nélkül arra, vájjon tényleges szolgálatban állanak-e vagy sem, az általános törvény szabmányai és az ország rendes bíróságai alá volnának helyezendők. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ugy látszik azonban, hogy a kormány épen ellenkező úton halad és a katonai bíráskodásnak inkább kiterjesztésén, mintsem korlátozásán fáradozik, mert a jelenleg tárgyalás alatt álló 62. §. 4-dik bekezdésében még a hadsereg és honvédség nem tényleges állományú egyéneit is katonai biráss 30 á«, saombaton, 188!>. 3^3 kodás alá kívánja helyeztetni, ha egyenruhában követnek el valami megtoldandó cselekményt Engedelmet kérek, de hogv a ruha. melvben valaki tiltott dolgot cselekszik, akár a tett minősítésére, akár pedig a bírói illetőségre befolyással legyen ~ pláne, hogy a feleletre vonandó egyén, a ki ni_m áll tényleges szolgálatban, a szerint amint ilyen vagy amolyan kabátot ölteni jónak látta, maga határozza meg bíróját, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon) ez olyan új büntetőjogi tan, a mely felette különös, sőt súlyos inconvenientiákra vezethetne s a melyhez én hozzá nem járulhatok. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egyébiránt arról, hogy mi tartozzék a polgári és mi a katonai bíró elé, ráérünk behatóbb véleményt mondani akkor, midőn az annyiszor ígért codex végrevalahára előttünk lesz. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ezen kormány alatt soha!) Absolute halaszthatatlannak ez idők szerint csak egyet tartok és ez az, hogy a katonai bíróságok mai szervezete, valamint ama bűnvádi eljárás, mely a katonai bíráskodásnál jelenleg dívik, minden haladék nélkül megváltoztassák és a mai kor színvonalára emeltessék; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mert a katonai bíróság, annak mostani szervezete szerint teljesen nélkülözi a függetlenséget, a mint ezt t. barátom Zay Adolf bőven kifejtette. Közlegényből, káplárból, őrmester, hadnagy és főhadnagyból áll s egy törzstisztből mint elnökből, tehát oly elemekből alakul, a melyek egymásnak alá vannak rendelve. (Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Már pedig a ki ismeri a katonai fegyelem vasszigorát és tudja, hogy az alárendelt mint függ felébbvalójától, bizonyára igazat fog nekem adni, ha azt állítom, hogy az önálló független bíráskodás ily viszonyok között majdnem lehetetlen. Mindig az auditornak vagy az elnöklő törzstisztnek van igaza, a ki felett aztán még a Geriehtsherr is áll, a mint azt Zay Adolf t. barátom kifejtette. A hadbíró egy személyben vádló, vizsgáló, védő és előadó, a vádlott pedig összekötött kézzel ki van szolgáltatva egy ember jó akaratának vagy ellenszenvének. (Igaz! Ugy van! a balés ssélső baloldalon.) Az eljárás titkos és Írásbeli s a vádlott sem az iratokba bele nem tekinthet, sem pedig az auditor előadását nem ellenőrizheti. Szóval t. ház, mindazon biztosítékok, a melyek az egész világon ma már az utolsó koldust is megőrizik az önkény és igazságtalanság ellen, teljesen hiányoznak a mi katonai bíráskodásunknál (Helyeslés balfelől) azon bíróságnál, melynek a nemzet színe-javát hosszú időre kiszolgáltatni kénytelenek vagyunk. (Helyeslés balfelöl.) Ezen okoknál fogva pártolom a Zay Adolf képviselőtársam által beadott határozati javastatot.