Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-215
215. országos ülés márezins 30 án, szombaton. 1889. 321 büntető törvénykönyvnek megalkotására, (Élénk tetszés balfelöl.) Horánszky Nándor: Nem lesz köszönet benne! Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi nister: Csak kívánni kell! Zay Adolf.* Köszönettel fogadom a t. minister urnak ezen nagyszabású igéretét; azt monda, csak kívánjuk és meglesz. Jól van. Mi beállunk a t. minister ur és a többség támogatói sorába, hajlandók és készek vagyunk a t. minister urnak és többségnek azt az alkalmat nyújtani, a melyet eddig, fájdalom, a t. többség a minister urnak nem nyújtott, hogy felszólítsuk a minister urat arra, hogy komolyan, erélyesen és férfiasan követelje az illetékes helyen egy katonai büntető törvénykönyv és eljárásnak behozatalát és majd azután férfias szavát, melyet itt a házban sietett megadni, be fogja váltani. (Élénk helyeslés balfelöl.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Én nem szóltam semmit! Zay Adolf: Hát semmi jelentősége sincs a minister ur imént tett kijelentésének? Szóvolt erről a képviselőház bizottságaiban is. Az egyes bizottságokban még nyilvánult olykor a t. többség jogi tudata és kötelességérzete. Az igazságügyi bizottságban igen helyesen követelte az egész bizottság, tehát a t. többség tagjai is, a két jelen lévő minister ártól, az igazságügyi és honvédelmi ministertől, hogy végre valahára vessenek véget annak a játéknak, melyet evvel a két törvényfavasíattal szemben eddig játszottak. És mi volt a felelete a két vitéz minister urnak, az, hogy: foglalkozunk ezen ügygyei; és most már jött ugyanazon alkotmányos formula, melylyel mindig találkozunk, ha a t. minister urainknak nincs elég alkotmányos érzetük, nincs elég- szabadelvííségük és báTörságuk, ugy fellépni, mint kellene, hanem azt mondják: hogy nem sikerült a rajtuk kivül álló nehézségeket legyőzni. A Tisza aerájának alkotmányos formulája ez mindazon ügyekben, hol a t. minister urak nem merik a cabinet-kérdést felvetni fölfelé. Mert, t. honvédelmi minister, a cabinet-kérdés az apanacea, a mely egyedül segít ezen a helyzeten. Mindaddig, mig a t. minister uraknak nincs elég báTörságuk, kötelességérzetük és hazafiságuk ezen kérdésben és fölfelé etrész komolyan vetni fel a cabinet-kérdést,mindaddig nem lesz nekünk alkotmányos utón alkotott katonai büntető törvényünk és katonai bűnvádi eljárásunk. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Tudjuk, t. ház, ennek az ügynek genesisét. Tudjuk, hogy az 1868-iki Deák-kormánynak volt egy dicső igazságügyministere, a ki ezt az ügyet komolyan vette, a ki kötelességének tartotta a modern jog követelményeinek színvonalán álló katonai bűnvádi eljárást létesíteni. Tudjuk, hogy KÉPVIT. NAPLÓ 1887—92. X. KÖTET. az illetékes körökkel tárgyalásba bocsátkozott és tudjuk: mi volt a vége. Abban a perezben . . . Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Itt, a házban nem! Zay Adolf: Ne méltóztassék ezt összetéveszteni egy oly tárgygyal, mely egészen más természetű; ne méltóztassék összetéveszteni azon illetékességi törvénynyel, mely hivatva lett volna a katonai bíróságok hatáskörét ideiglenesen szabályozni. Ez nem bűnvádi eljárás. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Méltóztassék jogi tanácsosát megkérdezni. Mikor 1868-ban az akkori igazságügyi minister azon volt, hogy egy katonai bűnvádi eljárás főbb elveire a közös hadügyminister kiküldötteivel megállapodásra jusson s mikor azon volt, hogy a saját felelős ministeri hatáskörében a magyar parlament részére elkészítse a törvényjavaslatot, közbeléptek a katonai körök s azt mondották: ezt nem engedjük meg, ez nem a törvényhozás feladata és joga, erről pátens utján fogimk intézkedni. Báró Fejérváry Géza, honvédéi mi minister: Soha sem mondottuk! Zay Adolf: Jó, volna, ha igy nem történt volna : de történt, Es mi volt erre nézve az 1868-iki igazságügyi minister férfias válasza? Nem az, a mit a minister urak most szoktak mondani : nem sikerült nekünk a rajtunk kivül álló akadályokat legyőzni, hanem az volt a nyílt és férfias válasz, hogy: ahhoz kötöm tárczámat, hogy a katonai bűnvádi eljárás rendeleti utón nem fog életbe léptettetni. Aztán természetesen abban kellett Nagyni a dolgot. És 1888. óta, 20 év után hol állunk, t. képviselőház? Fájdalom, ugyanott, hogy ma is bizonyos az alkotmány keretén kivül álló befolyásos tényezők nem engedik a magyar ministeriumnak azt, hogy megtegye, a mi parlamenti, alkotmányos, és szabadelvű kötelessége, hogy T megtegye azt, a mit követel az ország, a, mit erélyesen sürget az osztrák parlament, a mit kér a hadbírói kar s követel maga a hadsereg is. Hát igy áll, fájdalom, a dolog. Egyik oldalon van a humanismusnak, a jogtudatnak, a szabadságnak és a törvén vtiszteletnek elutasíthatlan követelménye; (Ugy van! balfelöl) a másik oldalon áll a militarismus, az obseurantismus és avéderőhöz tartozó állampolgáraink legszentebb érdekei folytonos lealázása és veszélyeztetése. (Tetszés balfelöl.) Önökhöz fordulok, t. többség, önökhöz, kik a szabadelvű név dicső zászlóvivői; ám válaszszanak! (Élénk tetszés balfelöl.) T. képviselőház! Már most legyen szabad benyújtanom azon határozati javaslatot, melyben kérem, hogy utasittassék a kormány, miszerint egy katonai büntető törvénykönyv, a katonai bűnvádi eljárást és kapcsolatosan ezzel a katonai 41
