Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-215

316 215. országos ülés márczius 80-án, szombaton. 1889. Thaly Kálmán; A másik; kifejezés a másik törvényben szintén 20 év óta van meg! Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister : Mostavéderőtörvéuyről,a véderőtörvény tervezetéről van szó. Kérem tehát, méltóztassék a t. ház ezen kifejezést elfogadni. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: T. ház! Thaly Kálmán képviselő ur az 57. §-hoz azon módosítást tette, hogy annak utolsó sorában ezen szó helyett: „folytonos"', tétessék: „időszakonkint". Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szakaszt a bizottság szövegezése szerint változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a szöveget vál­tozatlanul fentartják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a szövegetfentartja változatlanul s igy a módosítás elesett. Szathmáry György je?yzö (olvassa az 58-ik §-t). Elnök: Thaly Kálmán képviselő ur itt ugyanazt indítványozta, mint az 57. §-nák Miután azonban ott nem fogadtatott el, azt hiszem, itt is méltóztatik a szöveget változatlanul fentartani. (Helyeslés a jobboldalon.) A szöveg fentartatik vál­tozatlanul. Szathmáry György jegyző (olvassa az 59., 60 ,61. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogad­tattak; olvassa a 62. §-t). Zay Adolf: T. ház! A szőnyegre került 62. §. azt hozza javaslatba, hogy mindazok, a kik vagy állandóan vagy ideiglenesen fegyver alatt állanak, essenek a katonai büntető szabályok hatálya alá. T. ház! Régebben, a zsoldos hadseregek ide­jében, vagy akkor, mikor az, a ki a hadseregbe belépett, már nem törődött a polgári élettel és a polgári világ már vele sem törődött, akkor talán menthető dolog volt, hogy ha a polgári és jogászi elemek közömbösek voltak azon szabályok iránt, a melyek alatt a katonai világ állott. De most egészen új rendszer honosult meg, most már nem zsoldos hadsereg tartatik, hanem az összes magyar nemzet meg fogja a fegyvert, ha kell, mert már a védtörvény szerint mindenki tagja a hadseregnek, a ki képes fegyvert fogni, e szerint ma már a katonai büntető szabályok kérdése általános nem­zeti, általános állampolgári kérdéssé és érdekké vált. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Most már szent kötelességünk kutatni, minők azok a szabályok, a melyektől függ a fegy­ver alatt lévő magyar embernek szabadsága, becsü­lete, sőt élete is. (Helyeslés a baloldalon.) És én azt hiszem, hogy ebben a házban, a többségben is nem lesz senki, a ki azt mondja, hogy a kép, melyet látunk, ha a katonai büntető szabályokra tekintünk, örvendetes, lelkesítő, megnyugtató. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister: Nem biz' az! Zay Adolf: Én nagyon örülök, hogy leghivatottabb tagja ezen háznak és a kormány­nak, a honvédelmi ministerurmaga állította, hogy nem örvendetes, nem megnyugtató, én még hozzá teszem azt, hogy megszégyenítő is azon kép, melyet a katonai büntető szabályok nyújtanak. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház ! A 6i. §. ezekre a szabályokra nézve némi óvatossággal jár el, a mennyiben azokat nem nevezi törvényeknek, hanem csakis szabályoknak. És teljesen igaza van a törvényjavaslatnak erre nézve: valójában e szabályokat törvényeknek nem lehet, nem szabad elismerni. Ali a jogi basisa e szabályoknak'? Tudjuk, hogy tényleg érvényben áll egy katonai büntető jog és egy katonai bűnvádi eljárás. Mindkettő ered a vízözön előtti időkből, mindkettő absolutistieus jelleget visel magán. (Helyeslés a baloldalon.) Az anyagi katonai büntető jog magán viseli ugyan az 1855. évszámot, de különben ered e század elejéről és az újabb ki­adása azon büntetőjogi sz ibálynak, a mely 1803­ban keletkezett, de a melynek gyökere a múlt században uralkodott igen reactionarius jogi elve­ken alapszik. (Helyeslés a baloldalon.) A büntető eljárás pedig még sokkal régibb keletű, az az „Instructio criminalis Theresiana" alapján 1768­ban jött létre, tehát azon időben, melyben az ős osztrák állam absolutistieus korszaka épen javá­ban folyt. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Vájjon alkotmányos életben és par­lamentáris korszakban szabad-e e pátenseket érvé­nyes törvénynek elismerni, szabad-e tűrnünk, hogy Magyarország területén a közös hadsereget, sőt a honvédséget is ezen pátensekkel nyomorgassák, hogy ezektől a pátensektől függjön itt Magyar­országon a fegyverfogó ember becsülete, szabad­sága, sőt élete is? (ügy van! balfelöl.) Méltóztatik tudni, hogy a magyar parlament egy évtizeddel ezelőtt, 1877-ben, alkotta meg az általános bünteti) törvénykönyvet, a melyet mint 1878: V-ik törvényezikket ismerünk. E büntető codex az, mely nemcsak ezen országnak válik dicséretére, de a külföld előtt is mindenütt tiszte­letben áll. Ez a büntetőjogi codexünk felállította 5. íjában általános elv gyanánt, azt a szabályt, hogy ezen büntető törvénykönyv hatálya Horvát­Szlavonországokat kivéve Magyarország egész területére kiterjed és azután kimondja, hogy bárki ez ország területén követ el olyan bűntényt, a mely ebben a törvényben szabályozva van, az c szerint büntetendő. Tehát a territorialitásnak tiszta elvét érvényesíti, (ügy van! balfélöl.) Fájdalom, már egy passussal később „Desinit in piscem mulier formusa superne." Ne mosolyog­jon erre oly könnyen az igen t. honvédelmi minis­ter ur, mert ebben nem az van, a mit ő keres benne; azt mondja ugyanis a törvény, hogy avéd­erőhöz tartozó személyekre nézve azonban a kivé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom