Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-203

208. orsiágos ülés márczítts li-éu, csütörtökön. 188§. |g lezettség s különösen az azzal járó óriási pénzáldozatok mellett előbb-utóbb gondoskodni kell arról, hogy a tényleges .szolgálati idő megrövidíttessék és azt hiszem, hogy ez által a t. államtitkár ur úgy a véderőnek sokkal nagyobb szolgálatot fogna tenni, mint a különben is szellemi túlterheléssel járó tanrendszerünk mellett, a németnyelvi órák számának megszaporításával. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az altiszti kérdés is felvettetett, ugy az általános vita alkalmával, mint most a részleteknél is. Én is, ugy mint t. elvtársaim, a kik e padokról felszólaltak, nem tartjuk czéíszerüuek jó altisztek nyerésére az önkéntesi második szolgálati évnek felhasználását. Nézetem az, hogy jó altiszteket praemiumok által, a mik jelenleg is megvannak, -s itt is említtettek, továbbá a 40 éves életkoruk után szolgálatukból elbocsátandó altiszteknek a megélhetési mód biztosítása által és végre még azzal is lehetne nyerni jó altiszteket, ha szolgálatuk utolsó éveiben képzettségüknek megfelelő és a polgári életben elfoglalandó állásra államköltségen már előre kiképeztetnének. Ezeket tartom ezélszerü intézkedéseknek és nem a második évi szolgálatot. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, t. ház, ki kell még térnem arra, a mit egy-két lap, különösen pedig azon lapok, melyek ugy a ministerelnök urnak személyéhez, mint a kormánypárthoz nagyon közel állanak, a mai napon is felemlítettek. Az agyonbeszélési rendszert Horváth Gyula képviselő ur már a kormánypárt padjairól szemünkre vetette. Én, t. ház, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy mi az agyonbeszélés politikáját nem folytatjuk; (Ugy van! a szélső baloldalon) a mi törekvésünk az, hogy megakadályozzuk minden olyannak törvénynyé válását, a mit mi rossznak, czélszerűtlennek tartunk s ha ezt enyhébb módon nem tudjuk elérni, elkövetünk mindent, a mit parlamentaris utón szabad s el lehet követni, mindaddig, mig az törvénynyé nem válik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt méltóztassanak megengedni, a t. túloldalról ellenünk intézett agyonbeszélési vád méltánytalan és igazságtalan. (Ügy van! a szélső balfelöl.) Méltánytalan és igazságtalan vád azért, mert egy olyan politikai párt, melynek nézve az agyonbeszélési theoriát bizonyos körülmények közt elfogadta és folytatta, nekünk e tekintetben semmit, de semmit szemünkre nem vethet és ha teszi, igazságtalanul teszi. (Ugy van! Ugy van! Ménlc helyeslés a bal és szélső baloldaloiz.) Hogy ez igy van, arra nézve méltóztassanak megengedni, hogy a hajdani balközép egy tekintélyes férfiának, az egykori balközép s annak vezére iránt akkor tántoríthatlan bizalommal viseltető tagjának nyilatkozatára hivatkozzam. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon. Olvassa) „Gróf Apponyi Albert csak néhány szóval jelezte Tisza Kálmánnak azon korábbi tettét, melylyel a tanácskozást lehetetlenné tette ; Tisza Kálmán ezt az 1872 és 1875-re értelmezte azon hozzáadással, miszerint nem ő adta az impulsust, az akkor „agyonbeszélési" Tisza által pedig „kibeszélés iobstruetionális" eljárásnak okául az akkor szőnyegen levő választási törvényjavaslatot adja." „Igazsága van Tiszának; az agyonbeszélésre nem ő adta az impulsust, ugy termett az magától." De igaz az is, hogy készséggel fogadta el és fejlesztette." „Az 1872. évi országgyűlésnek már vége felé, február utolsó napjain került napirendre a választási törvényjavaslat és az ötéves mandátum; az ellenzék az elsőt, benyújtott szerkezetében, a másikat egyáltalán elvetette. A súly az ötéves mandátumra volt fektetve, a választási javaslat fölött hétszámra folytak az alkudozások Lónyay és az ellenzéki pártok között és ez a szerint módosul, a mint az ötéves javaslat koronként keresztülmegy vagy visszavétetik. Lónyay sürgette az ügyet, az idő pedig kevés volt, ez okból délelőtt és délután tartattak az ülések. „Márczius 7-én a reggeli ülésben Lónyaynak példájára, mely szerint Angliában 7 évre hosszabbították a parlamentet, Tisza azt felelte, hogy akkor volt Angliában a reactio legnagyobb s tették azért, hogy a vesztegetés kifizesse magát és hozzá tette, hogy a parlament kincs, mig benne helyes szellem uralkodik, de megszűnik az lenni, ha a közvéleménynyel ellenkező törvényeket alkot. „Ugyancsak az akkori balközép másnapon tartott értekezletén az agyonbeszélési elfogadta. Kevesen és röviden szólottak, leghatározottabban Tisza Kálmán, kijelentette, hogy ezen eljárást imparlamentarisnak, sőt erkölcstelennek tartja, elfogadja mégis inkább, minthogy az 5 éves mandátum törvénynyé váljék, (Derültség a szélső balon) mit az országra nézve veszélyesnek tart; egyszersmind tervet ajánlott arra, hogy a hihetőleg 8 óráig tartó üléseken hogyan legyenek az ellenzék szónokai és tagjai fölosztva." „Mindez leginkább az 5 éves mandátum ellen volt intézve, mert a választási javaslat fölött még ezután is folytak az egyezkedések, és ez az, a minek bevallása Tiszának talán kellemetlen." Abból, a mit felolvastam, azt látom, hogy azok, a kik oly eljárást, aminővel most bennünket vádolnak — de a vádat mi el nem fogadjuk, mert küzdelmünket parlamentarisnak tartjuk — igenis követtek, még pedig követték, midőn nem is az akkor szőnyegen lévő választási javaslat ellen folyt a harcz, hanem a még csak később tárgyalandó törvényjavaslat ellen folyt az előcsatározás. Hogy az a t. pártvezér minő eszközöket használt volna, ha az a javaslat a ház elé és vita alá került volna, méltóztassék megítélni. Az az eljárás, melyet