Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-212
232 212. országos ülés márezlus 27-én, szerdán. 1SS9. időre kérem a t. háznak becses türelmét. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A védrendszernek béke idején nem szabad a nemzetek békés fejlődését megakasztani, mint ezt azon militarismus teszi, mely főczélnak önmagát tekinti. Helytelen tehát, hogy békében a nemzet culturfejlődése megakasztassék és a fiatalság tanítása csorbát szenvedjen oly katonai előítéletek és ehablonok kedveért,melyek követeléseik jogosultságát bebizonyítani sehogy sem képesek. Miután pedig nézetem szerint a t. ház többsége által most már elfogadott 25. §. intézkedései által culturális fejlődésünk tetemesen csorbíttatni és hátráltatni fog : meg óhajtok kisérleni mindent, mit müveit ifjúságunk jövője,biztosítása érdekében szükségesnek tartok és azt hiszem, nemcsak a védköteles ifjúságnak, hanem egész nemzetemnek teszek szolgálatot akkor, a midőn azok sorsának javítására törekszem, (Halljuk.') kik képzettségük, magasabb műveltségüknél fogva, majdan az ország sorsának, jövőjének elintézésébe döntőleg fognak befolyni; megjegyezve egyébiránt, hogy készséggel szavaztam meg e vita alatt az ellenzék részéről benyújtott nemcsak azon indítványokat, melyek elfogadása által hazai intelligentiánk érdekeit véltem előmozdíthatni, hanem készséggel szavaztam meg minden olynemü indítványt is, mely által népünknek úgy is eléggé súlyos, ezen törvényjavaslat által pedig még inkább súlyosbított terheit némileg megkönnyebbíthetni véltem. Ezek elmondásával áttérhetnék most már felszólalásom tulaj donképeni ezéljára; mielőtt azonban azt tenném, csak annyit kívánok constatálni, hog)' mindazok által, miket úgy az igen t. honvédelmi minister, valamint Vadnay Andor, Jónás Ödön és Asbóth János t. képviselőtársaim azon statisticai adatokra vonatkozólag elmondottak, melyeket én az előző 25. §. tárgyalásakor elmondott beszédemben elsorolni bátor voltam, legkevésbé sem látom magamat megczáfolva; mert csak a t. minister ur volt szives engemet a számok önkényes csoportosításával vádolni, a nélküb hogy ezen állítása jogosultságát bármivel is képes lett volna bebizonyítani, miért is ezen alaptalan gyanúsítást a leghatározottabban kell visszautasítanom; hallottam kérem a t. minister urnak e vita alatt oly nyilatkozatát is, hogy a mit én állítok, annak úgy kell lenni, hát én meghiszem, hogy lehet alkalom, a hol ily állításnak lehet hatálya is, de parlamenti argumentatiónak az ily vád sehogy be nem illik és mint ilyent, én azt el sem fogadhatom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A felszólalt többi t. képviselőtársaim tagadásba sem vették számadataim igazságát, tehát igen könnyen érezhetem magamat azon feladat teljesítése alól felmentve, hogy említett beszédemben elfoglalt, hivatalos adatokra alapított álláspon • tómat nevezett t. képviselőtársaimmal szemben hosszasabban legyek kénytelen megvédelmezni; mert ezen álláspontnak érdemleges megczáfolása senki által még csak meg sem kiséreltetett. Áttérve most már az általam javaslatba hozandó új 26. §. szövegére, én e szakaszban ifjainknak, főleg pedig azoknak, kik a tiszti vizsga le nem tehetése miatt két évi tényleges szolgálatra köteleztetnek, oly jogokat igyekeztem biztosítrini, melyek az önkéntesi intézmény természete és jellegéből önüént folyván, behatóbb indokolást sem igényelnek. Szükségesnek tartom pedig e szakaszt azért, mert a legénység katonai belélete és szolgálaton kívüli viszonyai nálunk oly sajátságos természetűek, melyek művelt embernek nem igen lehetnek ínyére. (Igaz! TJgyvan! a bal- és szélső baloldalon.) A kinek e téren tapasztalati adatok nem állanak rendelkezésére, annak tanulságos, de egyúttal sok tekintetben elszomorító olvasmányul melegen ajánlhatom Kacziány Géza főgymnasiumi tanár és előnyösen ismert Írónknak saját tapasztalatai alapján megirott következő művét: „A fekete-sárga zászló alatt", Elbeszélések a kaszárnya életből. Ki ez érdekes kis könyvet figyelemmel végigolvasta, az hiszem, hogy nem fogja az általam javaslatba hozandó új szakaszt feleslegesnek mondani. Röviden egybefoglalva ezek után indítványomat, óhajtom 1-ször, hogy az egyéves önkéntes a tényleges szolgálat esetleges második évében se fosztassák meg önkéntesi jellegétől ; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) hogy 2-szor, ha a tartalék tiszti vizsgánál visszavetették is, szolgálata második évében se legyen kizárva a tiszti kardbojt megszerzésének lehetőségétől, tehát feltétlenül részt vehessen az általa már az előző évben is látogatott önkéntesi elméleti tanfolyam előadásaiban. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) 3-szor, hogy a második évben visszatartottak polgári életpályájának meglapíthatásában különben is alig pótolható időveszteséget szenvedvén, ez okból a második szolgálati év alatt polgári szaktanulmányaik folytathatásától se zárassanak el; (Élénk helyeslés balfelöl) 4-szer — és ez a fő — hogy most már a tartalékosoknak és póttartalékosoknak béke idején tényleges szolgálatra leendő kivételes visszatartása, illetve behívása tárgyában megalkotott 1888. évi XVIII, törvényczikk rendelkezései a tartalékba áthelyezett volt évi önkéntesekre egyáltalán ne nyerhessenek alkalmazást. (Helyt-slés balfelöl.) Én már a múlt nyáron, mikor a t. ház ezt a törvényt megalkotta, illetőleg midőn annak tárgyalásával foglalkozott, bátor voltam egy indítványt tenni az iránt, hogy az ezen törvény rendelkezései az egyévi önkéntesekre ne nyerjenek alkalmazást. Akkor a t. minister ur ellene nyilatkozott az én indítványomnak és az nem is fogadtatott el. Azonban rövid idővel ezután örömmel győződ! tem meg, hogy azon végrehajtási rendeletben,
