Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-187

40 1 §7 ' országos ülés február 23 án, szombaton. 1889. „Mit Grebundener Marschroute" a parlamenti vitába menni ezzel a javaslattal s miért kell a magyar parlamentnek azt változatlanul meg­szavazni, oda tévén egyenesen: „inuss". Figye­lemmel kisértük még a vita elején megjelent, ugy látszik, igen jól informált oldalról jövő ama czikket s bekövetkezett mindaz, a mit az a jól értesült bécsi levelezője a müncheni „Allgemeine Zeitung K-nak akkor már a t. többségnek előre, határozottan, apodictice megmondott. Ne csodál­kozzanak önök, ha bennünket a legmélyebb hon­fiúi elkeseredés tölt el ezek láttára, hogy mikor, például tegnap azzal a szerény kéréssel fordultam a t. házhoz, hogy mozgósítás esetére attól a 17, 18, 19 éves magyar ifjútól, a ki különben testileg ki van fejlődve, ne vonassék meg az alkalom, hogy ti a önként be akar állani a háború, a mozgósítás tartamára, hazaszeretetből hazájáért küzdeni, hogy akkor ezt ne csak a sorhadnál, fekete-sárga zászló alatt, de a honvédségnél is teljesíthesse magyar vezénylet, magyar zászló alatt. És még ezt sem fogadta el a minister ur s a t. többség; ezt a csekélységet is leszavazta, annyira kényszeríteni akarják a magyar ifjakat a német nyelv, a német vezénylet, a fekete-sárga zászló alá. Mondom, mikor még ilyen csekély enged­ményekre sem állanak rá, valójában az ember­nek a legvégsőig kell mennie önmegtartóztatásá­ban, hogy elfojthassa a mély elkeseredést, a mely szivét eltölti, mikor például nem is a külön had­sereg érdekében beszélünk, hanem csak ily cse­kély dolgokkal állunk elő, mint mostan is Görgey Béla t. képviselőtársam és az az indítvány is ugyanabban a sorsban részesül ; mintha mi itt rögtön már az önálló magyar hadsereg felállítását óhajtanok, vagy indítványoznék. Én jól tudom, hogy most beadandó módo­sítványomat is le fogják szavazni. Ez azonban nem tart engem vissza annak benyújtásától, nem pedig azért, hogy legalább nyoma maradjon itt, ha nem egyébben, a ház irataiban történeti emlék gyanánt, hogy volt itt mégis egy ellenzék, a mely a végletekig ragaszkodott ahhoz, hogy a haza jogait, a magyar nyelvet, a magyar nemzetiséget iparkodjék megvédeni azok ellen, a kik — fáj­dalommal kell bevallanom — magyar emberek (Élénk tetszés a szélső baloldalon) és mégis ennek a leszavazására mindenkor készek, a mint a mostani szavazás is megmutatta. A mit pedig most indítványozok, az még a tegnapinál is sokkal kevesebb és mégis tudom, azt is leszavazzák. Itt nem akarok a szöveghez semmit hozzá­tenni, nem akarok a rosszon javítani, hogy ke­vésbé rosszá legyen, hanem elvenni szeretnék valamit belőle, a mi ha megtörténik, engem loyalisabb szinben tüntetne fel, mint a minő a minister ur, a ki pedig osztrák generális. (De­rültség.) A t. háznak ugyanis bátor vagyok figyelmébe ajánlani azon curiosumot, mely e szakasz legvégén foglaltatik. Az utolsó bekezdés igy szól; „Külföldiek a törvényszerű sorhadi szolgálati időre kivételesen csak ő Felsége engedélyével vehetők föl a közös hadseregbe — hadi tengeré­szeibe — ha kormányuk ez iránti föltétlen enge­délyét képesek felmutatni." Constatálom, t. ház, hogy a magyar par­lament itt egy jogot reservál a korona számára ; de hogyan? Úgy, hogy a koronát lealázza, mert a kezét megköti, idegen kormányok engedélyétől tévén a felvételt függővé, a mihez a magyar par­lamentnek, a magyar kormánynak semmi köze sincs. (Derültség a jobboldalon.) Tessék csak nevetni rajta, arra is készen vagyok. Nem akarok bővebben beszélni, a ki akarja érteni, megérti. Jöhetnek idők, midőn például a lengyelek tömegesen sze­retnének szolgálni a magyar hadseregben, de az ő kormányuk nem fogja őket elbocsátani és nekik az engedélyt megadni, mert Bemnek, Dembinszky­nek és a többinek sem adta meg. Ebből meg­értheti, a ki akarja. Továbbá van ennek a dolognak egy másik oldala is; mert az, hogy az illetők kormányuk feltétlen engedélyét képesek felmutatni, tisztán administrat : v intézkedés. Ha valami nem tartozik a törvénybe, ugy ez igazán nem tartozik; és ilyen utasításba tartozó dolgokat önők,a kik sokkal fou­tosabb dolgokat utasításba, határozati javaslatba vesznek be, törvénybe akarják foglalni; hiszen ez csak modalitás. Továbbá rám azt a benyomást teszi ezen intézkedés, hogy illetlen a korona kezét igy megkötni. Én ő Felségének ezt a jogot feltétlenül megszavazom és következőleg azt a módosít­ványt vagyok bátor benyújtani, hogy a 22. §. utolsó bekezdésének következő szavai: ha kor­mányuk ez iránti föltétlen engedélyét képesek felmutatni" hagyassanak ki. Tessék önöknek ezt is leszavazni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Thaly képviselő ur módosítása akkép szól, hogy az utolsó kikezdés végszavai: „ha kormányuk ez iránti föltétlen engedélyét képesek felmutatni" hagyassanak ki. Különben nem vál­toznék a szakasz. Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister: Méltóztassék, t. ház, megengedni, hogy csak néhány szóval válaszoljak Thaly Kálmán képviselő urnak. (Halljuk!) Nagyon örvendek azon, hogy ő most a loyalitást hangsúlyozta és kijelentette, hogy ő sokkal loyalisabb, mint magam. (Felkiáltások szélsőbalfelöl: Ebben a kérdés­ben.) Én nem is kételkedtem soha loyalitásában. (Helyeslés balfelöl.) De a képviselő ur ezzel nem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom