Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-187
40 1 §7 ' országos ülés február 23 án, szombaton. 1889. „Mit Grebundener Marschroute" a parlamenti vitába menni ezzel a javaslattal s miért kell a magyar parlamentnek azt változatlanul megszavazni, oda tévén egyenesen: „inuss". Figyelemmel kisértük még a vita elején megjelent, ugy látszik, igen jól informált oldalról jövő ama czikket s bekövetkezett mindaz, a mit az a jól értesült bécsi levelezője a müncheni „Allgemeine Zeitung K-nak akkor már a t. többségnek előre, határozottan, apodictice megmondott. Ne csodálkozzanak önök, ha bennünket a legmélyebb honfiúi elkeseredés tölt el ezek láttára, hogy mikor, például tegnap azzal a szerény kéréssel fordultam a t. házhoz, hogy mozgósítás esetére attól a 17, 18, 19 éves magyar ifjútól, a ki különben testileg ki van fejlődve, ne vonassék meg az alkalom, hogy ti a önként be akar állani a háború, a mozgósítás tartamára, hazaszeretetből hazájáért küzdeni, hogy akkor ezt ne csak a sorhadnál, fekete-sárga zászló alatt, de a honvédségnél is teljesíthesse magyar vezénylet, magyar zászló alatt. És még ezt sem fogadta el a minister ur s a t. többség; ezt a csekélységet is leszavazta, annyira kényszeríteni akarják a magyar ifjakat a német nyelv, a német vezénylet, a fekete-sárga zászló alá. Mondom, mikor még ilyen csekély engedményekre sem állanak rá, valójában az embernek a legvégsőig kell mennie önmegtartóztatásában, hogy elfojthassa a mély elkeseredést, a mely szivét eltölti, mikor például nem is a külön hadsereg érdekében beszélünk, hanem csak ily csekély dolgokkal állunk elő, mint mostan is Görgey Béla t. képviselőtársam és az az indítvány is ugyanabban a sorsban részesül ; mintha mi itt rögtön már az önálló magyar hadsereg felállítását óhajtanok, vagy indítványoznék. Én jól tudom, hogy most beadandó módosítványomat is le fogják szavazni. Ez azonban nem tart engem vissza annak benyújtásától, nem pedig azért, hogy legalább nyoma maradjon itt, ha nem egyébben, a ház irataiban történeti emlék gyanánt, hogy volt itt mégis egy ellenzék, a mely a végletekig ragaszkodott ahhoz, hogy a haza jogait, a magyar nyelvet, a magyar nemzetiséget iparkodjék megvédeni azok ellen, a kik — fájdalommal kell bevallanom — magyar emberek (Élénk tetszés a szélső baloldalon) és mégis ennek a leszavazására mindenkor készek, a mint a mostani szavazás is megmutatta. A mit pedig most indítványozok, az még a tegnapinál is sokkal kevesebb és mégis tudom, azt is leszavazzák. Itt nem akarok a szöveghez semmit hozzátenni, nem akarok a rosszon javítani, hogy kevésbé rosszá legyen, hanem elvenni szeretnék valamit belőle, a mi ha megtörténik, engem loyalisabb szinben tüntetne fel, mint a minő a minister ur, a ki pedig osztrák generális. (Derültség.) A t. háznak ugyanis bátor vagyok figyelmébe ajánlani azon curiosumot, mely e szakasz legvégén foglaltatik. Az utolsó bekezdés igy szól; „Külföldiek a törvényszerű sorhadi szolgálati időre kivételesen csak ő Felsége engedélyével vehetők föl a közös hadseregbe — hadi tengerészeibe — ha kormányuk ez iránti föltétlen engedélyét képesek felmutatni." Constatálom, t. ház, hogy a magyar parlament itt egy jogot reservál a korona számára ; de hogyan? Úgy, hogy a koronát lealázza, mert a kezét megköti, idegen kormányok engedélyétől tévén a felvételt függővé, a mihez a magyar parlamentnek, a magyar kormánynak semmi köze sincs. (Derültség a jobboldalon.) Tessék csak nevetni rajta, arra is készen vagyok. Nem akarok bővebben beszélni, a ki akarja érteni, megérti. Jöhetnek idők, midőn például a lengyelek tömegesen szeretnének szolgálni a magyar hadseregben, de az ő kormányuk nem fogja őket elbocsátani és nekik az engedélyt megadni, mert Bemnek, Dembinszkynek és a többinek sem adta meg. Ebből megértheti, a ki akarja. Továbbá van ennek a dolognak egy másik oldala is; mert az, hogy az illetők kormányuk feltétlen engedélyét képesek felmutatni, tisztán administrat : v intézkedés. Ha valami nem tartozik a törvénybe, ugy ez igazán nem tartozik; és ilyen utasításba tartozó dolgokat önők,a kik sokkal foutosabb dolgokat utasításba, határozati javaslatba vesznek be, törvénybe akarják foglalni; hiszen ez csak modalitás. Továbbá rám azt a benyomást teszi ezen intézkedés, hogy illetlen a korona kezét igy megkötni. Én ő Felségének ezt a jogot feltétlenül megszavazom és következőleg azt a módosítványt vagyok bátor benyújtani, hogy a 22. §. utolsó bekezdésének következő szavai: ha kormányuk ez iránti föltétlen engedélyét képesek felmutatni" hagyassanak ki. Tessék önöknek ezt is leszavazni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Thaly képviselő ur módosítása akkép szól, hogy az utolsó kikezdés végszavai: „ha kormányuk ez iránti föltétlen engedélyét képesek felmutatni" hagyassanak ki. Különben nem változnék a szakasz. Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Méltóztassék, t. ház, megengedni, hogy csak néhány szóval válaszoljak Thaly Kálmán képviselő urnak. (Halljuk!) Nagyon örvendek azon, hogy ő most a loyalitást hangsúlyozta és kijelentette, hogy ő sokkal loyalisabb, mint magam. (Felkiáltások szélsőbalfelöl: Ebben a kérdésben.) Én nem is kételkedtem soha loyalitásában. (Helyeslés balfelöl.) De a képviselő ur ezzel nem-
