Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-202

392 202. országos ülés mórezius 13 áii, szerdán. 1SS9. Kérdezvén ismerőseimet, hogy vájjon ezen huszártisztek mind németek, azt a felvilágosítást kaptam, hogy ezek mind a legjobb magyar családok ivadékai ép ugy, mint az igen t. honvédelmi minister ur. Hát miért beszélnek ezek németül? Mind fiatal ember volt. Azért, mert a törzstisztek kiadták privát parancsban, nem irott rendeletben, hogy nyilvános helyen és katonai társaságban, maguk között másképen, mint német nyelven, vagyis a hadsereg nyelvén, beszélniök nem szabad. (Mozgás a hal- és szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Disznóság! Báró Kaas Ivor: De ezen fiatal emberek, — s ezt dicséretükre említem fel — ha nem voltak ezen parancsnok hatálma alatt, négyszem között, ' maguk között mindig magyarul beszéltek. Hanem a szellem az, hogy csak ott, a hol ellenőrzés nélkül beszélhettek, volt nekik szabad Magyarország kellő közepén a magyar nyelvet használni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szégyen! Gyalázat!) Ha ez a hadsereg legmagyarabb ezredek tiszti karánál igy van és annak hatása az a társadalomban, mit szóljunk azon nevelésről, melyből ezen hadsereg kikerül ? Áz igen t. kormány gondoskodott aiu-ól, hogy a tiszti nevelés kizárólag német legyen Magyarországon; és tehát pro futuro, 10—20 évre gondoskodva legyen arról, hogy ezen tisztikar succrescentiája ismét német legyen; vagyishogy a magyar állam, magyar társadalom és a hadsereg között a contactus ne állittassék helyre, hanem az ellentét fentartassék és növeltessék mesterséges módon. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Eddig legalább az egyéves önkéntesek nem voltak ezen germanisatiónak alávetve; most a közös kormány és ezen magyar kormány tovább tesz egy nagy lépést és a hadsereg németségének fentartása érdekében beviszi a germanisatiót a polgári körökbe. A t. minister ur nekem igazat fog adni — hiszen itt jelentette ki — hogy a tiszti tanfolyam egészen német nyelvű legyen és csak a tiszti vizsga „folyamán" lehessen magyarul beszélni. Erre nézve mondhatok egy flagrans példát. (Halljuk! Ralijuk! balfelöl.) Itt Budapesten, a Mollináry-ezredben történt, hogy annak egy magyar tisztje — kitűnő tiszt és kifogástalan — megbízatván az egyéves önkéntesek tanításával, kik mind csupa alföldi, kecskeméti síb. magyar fiuk voltak: hogy könnyítse az előadást, hogy a magyar nyelven őket a katonai tudományokba jobban bevezesse, magyarul adott elő és megtörtént itt — most nem régen — hogy egyetlen egy nem magyar ifjú lévén az önkéntesek • közt, az besúgta — cultur nyelven demmtiálta — ezen magyar tisztet és ezen magyar tiszt a tanfolyam vezetésétől felmentetett és vidékre helyeztetett át. (Felkiáltások a baloldalon : Ki volt ? Jobbfelől: Hisz neveket említeti, a Mollináry-ezrednél \ történt!) Akár megnevezhetném a tisztet, mert tudom, de nem nevezem meg-, csak magán úton. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Bizonyítsa be! B. Kaas Ivor : Gavallér-szóra meg is nevezem. Tovább megyek. A tiszti vizsgáról adok példát. Ugyancsak köztudomás szerint benne van az instructióban most is, hogy magyar nyelven szabad vizsgázniuk azoknak, a kik nem tudnak németül. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem tartják meg!) Történt ugyanitt a fővárosban, hogy az ifjak oda voltak citálva a vizsgálatra s az előszobában állottak, midőn egy tiszt elment előttük és súgva mondotta a következőket: „A ki nem német nyelven teszi le a vizsgát, megbukik. (Mozgás jobbfelöl.) Erre a fiuk összebeszéltek, hogy azért sem teszik le a vizsgát németül. (Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Helyesen tették! Jól tették!) A vizsgálat elkezdődött: megbukott az első, megbukott a második, megbukott a harmadik stb.— nem tudom még hányan. Az beszélte el nekem,a ki nem bukott meg; egy tőzsgyökeres magyar fin, a ki ezt látva, gondolta magában : „Én nem tudok németül, de miért engedjem magam megbuktatni? Akárhogy töröm is a német szót, német nyelven fogok vizsgázni." Oda ült, valamit beszélt, néhány szót a legrosszabb, a legtörtebb németséggel és keresztül ment (Mozgás a bal- és szélső baloldalon és felkiáltások: Megbízható tisztek! Derültség jőUbfelöl.) A G-ajári-féle határozati javaslat elfogadása után ezen állapotok Magyarországon nem fognak módosulni, vagy ha fognak, nem azon határozati javaslat alapján. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Teheti a t. többség, a mit akar. Elismerem parlamentáris jogát a többségnek, hogy megszavazza a 25. §-t ugy, a mint az van, ugy a mint azt tőle a kormány követeli. De midőn erre magát rászánja, kérdeznünk kell a t. többségtől, számot vetett-e magával az iránt, hogy mily sérelmet ejt ezzel az országon, mily ellenszenveket ébreszt ez által az országban? És hogy ez igy van. elég hivatkoznunk a múlt hetek és hónapok történetére. Ha önök ezt nem tagadják; ha önök beismerik a jelen helyzet meddő és kinos voltát, ha önök nem tagadják, sőt állítják annak veszélyeit a parlamentarismusra, a hadseregre, a külpolitikára, a belügyek menetére, tán a kormányra nézve is : akkor kérdezem önöket, mi azon mentő eszme, mely a kormányt ezen politikának fentartásában vezeti? Én értem, hogy a többség és vezére, a ministerein ök, a kisebbség előtt nem vonul vissza,akisebbségnek követeléseit legyőzi — igenis tudok rá esetet, hol más történt — de tudom azt is, hogy