Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-202
202. országos ülés márezias 13 án, szerdán. 18S9. 387 viselőház, a Nagyományos szellem nem létezik és ha létezik, egyesekbe bujt, mint hajdan az ördög. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl. Felkiáltások: A ki említette, abba bujt!) De vagy nekem van igazam, (Felkiáltások balfelöl: Vagy az ördögnek!) hogy tudniillik ezen Nagyományos szellem nem létezik s akkor a magyarnyelv ellen intézendő orvtámadásoktól tartani nem kell, vagy pedig létezik a Nagyományos szellem és -én akkor — az igazat megvallva — inkább biztosítva látom a magyar nyelvet egy utasításban, a mely az „Aimeeverordnungsblatt"ban is megjelenik, mint egy, a magyar törvénytárba leteendő törvényben. (Nagy mozgás és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Elnök : Bocsánatot kérek, de itten véleményét mindenki szabadon nyilváníthatja. (Igaz! Ugy van!) Az, a mit a képviselő ur mondott, az ő saját véleménye s én nem vagyok jogosítva itt ő vele disputálni. (Helyeslés.) Hannibál József: T. képviselőház! Nem fordult ugyan elő soha a t. házban az, (Zaj. Halljuk!) hogy egy szónok saját beszéde közben lett volna kénytelen félremagyarázott szavai helyreigazítása végett a t. elnök úrtól szót kérni, (Derültség) de nekem ezt most meg kell tennem. (Halljuk! Halljak!) Ezt a tételt én igenis felállíthatom, mert én a Nagyományos szellem létezését tagadtam. (Ugy van! jobbfelől.) Thaly Kálmán: Albrecht főherezeg mondta, hogy van! Kassai toast! (Zaj. Halljuk!) Hannibál József: De, t. ház, mint minden dolognak, ugy ennek is két oldala van. Hátra van még a kétévi szolgálat kérdése, (Halljuk!) de most már a 113-elvi kérdéstől elkülönítve, tisztán mint társadalmi kérdés. (Halljuk!) Jól tudták azok, a kik a tüntetéseket rendezték, hogy ezen kérdéssel, mint társadalmi kérdéssel, népgyüléseket egybehívni aligha lett volna lehetséges. Tudták, hogy vau még a magyarban annyi hazafias szellem, hogy szükség esetén tud a harezmezőn élni és halni. Fényes bizonyítékát adták ennek ezelőtt csak mintegy három évvel nem is a fiatalok, mert azokat akkor föl sem hívták, hanem a haza felnőtt férfiak kik védkötelezettségüknek részben már eleget tettek, részben pénzzel váltották meg az alól magukat és mégis meghódolva, a magában egyedül visszaható erejű népfölkelési törvény előtt, tömegesen tódultak a népfölkelői tiszti tanfolyamokba. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelől.) És ha valaki olvasta a külföld véleményét akkor és olvassa most, meg lehet győződve, hogy béke idején is lehet csatákat nyerni és veszteni. (Tetszés jobbfelöl. Derültség a baloldalon; egy hang: Elvesztettek már önök ezt a csatát!) Azonban, t. képviselőház, én a kérdésnek társadalmi fontosságát korántsem akarom elr vitatni. Es valóbau nem kell nagy államférfiúi bölcsesség ahhoz, hogy kiszámítsuk, hogy két év több az egynél. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon..) De aztán, t. képviselőház, némi továbbszámítással arra is rájövünk, hogy három több a kettőnél (Derültség.) Es ha százezernek mérünk hárommal, miért ne mérjünk ezernek kettővel? Én nem akarom, t. képviselőház, azt a kérdést vitatni, vájjon az egyévi önkéntesség kedvezmény-e, vagy nemzetgazdasági és culturalis czélok parancsolta szükséglet. (Halljuk!) De egy tisztán áll előttem és ez az, hogy a védkötelezettség általános, mindenki által személyesen teljesítendő és hogy az alól magát senki sem pénzének, sem eszének, sem tudományának latbavetésével meg nem válthatja. (Helyeslés jobbfelöl.) A szolgálat, t. képviselőház, természetesen a tényleges szükségből foly; és én hiszem és reményiem, hogy lesznek idők, a mikor a kardból ekevas lesz; de most, mikor Európaszerte kard lesz a kaszából, midőn még a tenger-övezte Anglia is fegyverrel cserélte fel gyapjus zsákjait, az intelligentiának kellene jó példával elől járnia (Ugy van! jobbfelöl) és az intelligens fiatalságnak kellene megemlékezni Kossuth szavairól, (Éljenzés a szélső baloldalon) a ki pedig a honvédség felállítása alkalmával azt mondotta: „addig pedig némuljon el minden óhaj, mert a haza veszélyben van!" (Nyűg • talanság bal felől.) De, t. képviselőház, talán messzire is mentem. Nincs veszély! Él magyar, áll Buda még! (Zajos helyeslés balfelöl.) De azután mondjuk el a költő további szavait is: „A múlt példa legyen most." És mit mond ez a múlt ? A múltban e hazát tisztán a nemesség, az akkori intelligentia védelmezte. A jelenlegi intelligentia ne legyen annál törpébb nemzedék, hanem igenis a tiszti vizsga tömeges letétele által vesse meg keretét az önálló magyar hadseregnek. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Helyeslés balfelöl.) Lits Gyula: Mit szól erre a honvédelmi minister ur? Hannibál József: És én, t. képviselőház, a tiszti vizsga letételében valami nagy nehézséget nem találok. (Ugy van! jobbfelől.) Annak idején én is letettem, pedig akkor nem sokat tanultam, (Általános derültség) protectióban sem részesültem, mert akkor még mameluk nem voltam. (Kálijuk! Halljuk!) Nagy István, t. képviselőtársam számtani adatait követve, eddig az egyévi önkénteseknek körülbelül egyharmada tette le a tiszti vizsgát. Ha ez lehetséges volt eddig és a mint ő mondja, ezen szám folytonos növekvőben volt eddig, ugy most, midőn a t. honvédelmi minister ur biztosítékot nyújt az iránt, hogy a tantárgyaknak egy része töröltetik, egy máik része a legszükségesebbre lesz szorítva és a fősúly egyedül a gyakorlatra 49 *
