Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-202
378 202. országos ülés márczins 13-án f saerdán, 1889. kimeríti annak tartalmát s a közóhajnak megfelelőleg arra vonatkozólag intézkedik, hogy a regale-megváltásra vonatkozó igények bejelentésére az 1888: XXXVI. t.-cz.-ben kitűzött terminus, mely márezius 31-ig volt megállapítva, meghosszabbíttassák egy hóval, azaz április 30 ig. Természetes dolog, hogy az ezen terminussal összefüggő határidők szintén változást szenvednek. Ajánlom tehát a törvényjavaslatot, mint a közóhajnak megfelelő és szükséges intézkedést, általánosságban és részleteiben elfogadásra, [(Helyeslés ) Elnöki Szólásra senki nincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a?;t hiszem, kijelenthetem, hogy a törvényjavaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. (Helyeslés.) Következik a részletes tárgyalás; először a czím. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, mely észrevétel nélkül elfogadtatik ; olvassa az 1. szakaszt.) Nagy István jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én e szakasznál nem annyira elvi jelentőségű, mint inkább a szövegnek világosabbá tételére czélzó módosítványt vagyok bátor a t. ház becses figyelmébe ajánlani. Az első szakasz azt állapítja meg, hogy a kártalanítási igények bejelentésére megszabott határidő egy hónappal meghosszabbíttassák, de világosan csak a kártalanítási igények bejelentésének határidejéről és világosan a 13. §-ban körülírt határidő meghosszabbításáról intézkedik e szakasz. Pedig a mint bölcsen méltóztatnak tudni, a regale-törvényben meg lett állapítva kivételesen az is, hogy a regale-tulajdonosnak nem csak az adó, hanem egyébb bizonyítékok alapján is megengedtetik a kártalanítási igény érvényesítése. Azon esetekben, midőn az illető regaletulajdonos az adónál magasabb regale-jövedelmet élvezett, az eljárási módozatokat a törvény 6. és 10. §-a állapítja meg és különösen a 10. §. megszabja praecise azt, hogy a bizonyítékok az esetben vétetnek csak figyelembe, ha azok a kitűzött időig, vagyis márezius 31-ig beterjesztetnek. Nekem semmi kétségem sincs az iránt, hogy a pénzügyi kormányzat ezen határidőt is ki akarja terjeszteni, mert az indokolás magában foglalja azt, hogy a bizonyítékok szerzése képezi a legnagyobb nehézséget De a tárgyalás alatt levő szakasz szerkezete oly határozott, hogy ezzel szemben még a magyarázat is kétséges arra nézve, vájjon a bizonyítékok beterjesztésére megszabott határidő kiterjesztetik-e vagy sem? Ezen indoknál fogva bátor vagyok egy rövid módosítványt terjeszteni a t. ház elé, mely — a mint említettem — tisztán a kételyek eloszlására és a kérdés teljes tisztázására vonatkozik. A módosítvány igy szól: „A szakasz ezen szavai után : „1888. évi XXXVI. t.-cz." tétessék „10. §." és ezen szavak után, igények bejelentésére tétessék „és bizonyítékok becsatolására, illetve bejelentésére". Midőn ezen módosítványomat a t. háznak elfogadásra ajánlom, még csupán egy kérést vagyok bátor a t. kormányhoz intézni, mely szintén a regale-ügyre vonatkozik. Ezen kérésem azt tárgyazza, hogy a kiadott rendeletekben foglaltatik némely oly rendelkezés, mely szerény véleményem szerint magával a törvénynyel s annak szellemével meg nem egyez és a regale-tulajdonosokkal szemben szigorítást képeznek. Hogy csak néhány példát említsek, az utasítások szerint az eljárás folyamán a tanuk bejelenthetők ugyan, de a tanukhoz intézendő kérdéseknél az illető regale-jogosultnak absolute semmi joga nincs, sőt ezen kérdések feltevésétől egyenesen el van tiltva. Ilyen más megszorítást képez továbbá a pótló bizonyítékok beterjesztésére vonatkozó rendelkezés, mely szerint, havaiamely kifogásta pénzügyi közeg emel, midőn például azt állítja, hogy az az adóösszeg nem pusztán a regale-jövedelem után fizettetett, hanem hogy az valamely vám, rév, vagy vásári jog után is fizettetett, ez esetben ezen bizonvítékok megdöntésére az eljárás folyomán pótló bizonyítékok, okiratok, vagy tanúk egyáltalán nem alkalmazhatók, a mi szerintem az egyes regale-tulajdonosokra felette hátrányos lehet. Felszólalásomnak ezen második tárgyát azonban indítványba nem foglalom, hanem egy kérelmet vagyok bátor a f. pénzügyi kormányhoz intézni s ez az, hogy az eljárás folyamán a bizonyítékok alkalmazásánál ezen szigorítást bizonyára a méltányosság szabályaival is megegyeztetni és csupán olykövetelméayeket felállítani méltóztassék 1 , 1 a melyek a törvény szelleméből kimagyarázhatok. Mert semmi körülmény között sem volna helyes a törvényt inkább a kincstár szigorú felfogása szerint, a kincstár javára magyarázni és alkalmazni, mert ez az egyes reg-ale-tulajdonosokra igen hátrányos fog lenni. (Helyeslés balfelöl.) Ezek után van szerencsém módosítványomat ismételten a t. háznak elfogadásra ajánlani. Elnök: Felfog olvastatni a módosítvány. Nagy István jegyző (olvassa a módosítványt). Tisza Kálmán, a pénzügyministerium ideiglenes vezetésével megbízott ministerelnök: T. ház! Gr. Károlyi Gábor: Halljuk a néma ministert! (Zaj jobbfelöl.) Tisza Kálmán niinisterelnök: A módosítvány ellen észrevételem nincs, mivel, mint a módosítványt benyújtó képviselő ur is megmondta s az indokolás ugy is jelzi, a szövegben ugyanaz a szándék foglaltatik. Csak kérném a módosítványt a szöveggel összeolvastatni, mert nem
