Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-200

330 200. országos ülés márezius 11-én, hétfőn. 1889. évi III. t.-czikk, ilyen az 1715: III. t.-czikk; erősíti ezt magának Verbőezynek az Előbeszéd 10 és 12-ik czíme, erősíti ezt végre minden magyar közjogi munka kivétel nélkül és erősítik a beszédemben foglalt egyes nagytekintélyű idézetek is. Köztudomású dolog, hogy a magyar alkotmány a nemzet életéből fejlődött ki, a nemzettel él, alakul és tágul. A nemzet élete pedig törvényekben codifieálva nincs. Köztudomású dolog, hogy több nevezetes közjogi actust, irott törvények hiányában a szokás és gyakorlat szabályoz. Köztudomású végre az is, hogy a felségjogok és a nemzeti jogok köre hazánkban törvényekben szabatosan meghatározva nincs és hogy azok értelmét és terjedelmét mindenkor a fennálló gyakorlat állapítja meg. Azért én nem is vontam kétségbe, hogy a:', úgynevezett felségjogok körét törvényhozási faetorok időről-időre közelebbről határozhatják meg. A vita tárgyát képező fennálló gyakorlat törvényességének megítélésénél figyelembe vettem MZ országgyűlési naplókat, a magyar ezredeknek Eötvös Károly igen t. képviselőtársam által idézett 1790-ik évi panaszos kérvényeit, de egyszersmind figyelembe vettem azok elintézési mód ját és eredményét is. Figyelembe vettem továbbá az 1807. évi tárgyalásokat, valamint azt, hogy az 1825. évi országgyűlésen közzétett Guzmics és Tar-féle napló szerint Rohonczy követnek felszólalása a hadsereget illető nyelvkérdésben minden eredmény nélkül maradt. Sőt figyelembe vettem még azt is, hogy miért bukott meg a Ludovicaacadémiánakfelállítása; s ennek okát megtaláltam Deák Ferencznek 1848. nov. 23-án tartott beszédében, mely szerint ő Felsége nem egyezett abba, hogy az országgyűlés a tanítási rendszerbe beleszóljon. Végre figyelembe vettem, t. ház, az 1848 előtti törvények szerkesztése módját is. De én nagy különbséget találtam azon törvények közt, melyekben az országgyűlés által gyakorolt jogok biztosításáról van szó s azok közt, melyek a hadsereg külső viszonyaira vonatkoznak, mert hogy a hadsereg belső viszonyaira, szolgálati és vizsgálati nyelvére vonatkozó törvényeink, országgyűlési határozataink nincsenek, ez — azt hiszem — alig czáfolható meg. Mindezeknél fogva én továbbra is ragaszkodom a f. hó 4-én tartott beszédemben kifejezett nézeteimhez. Egyszersmind megnyugtatom a t. ellenzéket, hogy már 15 év telt el, mióta én a tanári pályát elNagytam és igy sem hamis tanokat hirdetni nincs alkalmam, sem pedig az én tanári működésem hozzá nem járulhatott a győri akadémia megszüntetéséhez. Kijelentem végre, hogy én a közjognak nem is voltam tanára, tehát helytelen közjogi tanokat egyáltalában nem is hirdethettem és habár a közjogot kezdettől fogva nagyon kedveltem, azért nem érzem magamat hivatva bármi közjogi elmélet felállítására. Én csak szavazatomat indokoltam legjobb tudomásom és meggyőződésem szerint, a mihez jogom volt és a mi kötelességem is. Befejezésül hálásan megköszönöm a t. háznak azon kegyességét, hogy engem meghallgatni méltóztatott. (Helyeslés jóbbfélől.) Elnök: Asbóth János képviselő nr kivan személyes megtámadtatás czímén szólani. (Halljuk!) Asbóth János: T. képviselőház! Eötvös Károly t. barátom megtisztelt engem azzal, (Halljuk!) hogy múltkori colossális beszédében egy kérdést intézett hozzám, melyre azon tiszteletnél fogva, a melylyel viseltetem a ház egyik legnagyobb szónoka iránt, de az udvariasság köteles gégénél fogva is váíaszszal tartozom. Bevezette a t. képviselő nr kérdését azon állításával, mintha én azt mondtam volna, hogy a t. urak már egyszer behozták az országba a muszkát. Engedelmet kérek, én ezt nem mondottam, nem mondhattam, mert a t. urak eddig még nem hozták be. De ha úgy biztatják a magyar katonaságot, mint azt Polónyi Géza képviselő ur tette, hogy dobja el a fegyvert : akkor nem rajtuk fog múlni, ha esetleg a muszka be nem jön. De a mint remélem, hogy Polónyi Géza ezért meg fogja kapni az Alexandcr-Newskyrendet, vary valami más méltó elismerést. Gróf Károlyi Gábor: Mi nem keressük az ordókat, önök keresik! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Asbóth János: • • • Meg vagyok győződve. hogy nem lesz a magyar katonaság között egy is oly gyáva és hazaáruló, hogy ilyen tanácsot kövessen. (Helyeslés és tetszés jóbbfélől.) A t. képviselő urnak kérdése pedig az volt, hogy mi történt volna akkor, ha a muszka nem a császári, hanem a honvédséget segítette volna. Hát ez nagyon egyszerű. Akkor történt volna mindenekelőtt az, hogy most nem a német, hanem a muszka vezényszó volna behozva. És ha vannak, a kik azt hiszik, hogy ez mindegy, akkor constatálom, hogy az urak túl vannak már az útnak azon arészén, mely még loyalitási phrasisokkal vau kikövezve. (Helyeslés jóbbfélől.) De továbbá még egyéb is történt volna. Történt volna az, hogy a magyar szent korona területe fel volna darabolva a szent Venczel koronájához tartozó részre és a montenegrói czár birodalmához tartozó részre és az orosz czár fenhatósága alatt álló oláh hospodár területe és Vörös-Oroszország közt; és történt volna, hogy Eötvös Károly urnak a fiát ugy hívnák, hogy Iván Karlovics és Polónyi Géza nem lenne Polónyi, hanem volna Polák vagy Polakovies . . .