Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-200

200. ország** tlés n&rczius ll-é», kétfeu, 188*. 3§Q a pozsonyi kir. törvényszék és a területén levő járásbíróság birái és bírósági hivatalnokai­nak Neiszidler Károly képviselő által beadott kérvényét, melyekben javadalmazásuknak kellő mértékben való felemeléseért esedeznek. Bemutatom a bánfi hunyadi állami polgári és felső népiskolák tanítótestületének Sombory Lajos képviselő által beadott kérvényét, melyben kéri, hogy az állami polgári iskolai tanítók az 1875 : XXXII. törvényczikk rendelkezései alól vétessenek ki és az 1885 : XI. törvényczikk értel­mében nyugdíjaztassanak. Ezen feliratok és kérvények kiadatnak a kérvényi bizottságnak tárgyalás és jelentéstétel végett. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Dárdai Sándor jegyző: Baross Gábor! Baross Gábor, közmunka- és közle­kedésügyi minister : Van szerencsém a t. ház­nak bemut itni a magyar királyi államvasutak és a budapest soroksár-harasziii helyi érdekű vasút soroksári állomásait összekötő helyi érdekű vasút­vonal engedélyezésére vonatkozó törvényjavasla­tot az indokolással együtt. Van szerencsém továbbá bemutatni jelentése­met a belisce-kapclnai helyi érdekű vasút meg­történt engedélyezése tárgyában; tisztelettel kér­vén, hogy mind a két előterjesztésemet kinyomatni, tárgyalás és jelentéstétel végett pedig a közle­kedésügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. Elnök: A közmunka- és közlekedésügyi minister ur két rendbeli előterjesztése ki fog nyo­matni, a ház t. tagjai között szét fog osztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a köz­lekedésügyi bizottsághoz utasíttatik. Több előterjesztés nincs bejelentve; követ­kezik tehát a napirend; a véderőről szóló törvény­javaslat részletes tárgyalásának folytatása. Mielőtt azonban a napirendre áttérnénk, Ziskay Antal képviselő ur kíván félremagyará­zott szavai értelmének helyreállítása végett Eöt­vös Károly képviselő ur beszédére reflectálni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ziskay Antal: T. ház! Eötvös Károly t. képviselő ur e hó 9 én tartott beszéde folytán bátor vagyok személyes kérdésben és félremagya­rázott szavaim értelmének helyreállítása végett a t. ház kegyes türelmét és figyelmét röviden igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy a nevetségessé tétel, gúny és efféle, bőven használt parlamenti fegyverek, de én azokat nem használtam soha, most sem fogom használni, mert szükségesnek vélem, hogy a par­lamenti viták több objectivitással és kevesebb subjectivitással folytattassanak. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Csodálkozásomnak adok kifejezést, hogy a közjogi irodalom és történelemben oly jártas Eöt­vös Károly t. képviselő ur, hogy habár én folyó hó KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. IX. KÖTET. 4-én tartott beszédemben jól megfontolt tekinte­tekből a felségjog merev álláspontjára nem helyez­kedtem, mégis indokoltnak találta engem azzal gyanúsít mi, hogy az általam úgynevezett fentartott felségjog elnevezést a eanonjogból merítettem, legalább azt mondta, hogy e kifejezést használtam. A t. képviselő ur bizonyosan tudja, hogy én ezen elnevezést találhattam az általa sokszor idézett Verboczy hármas könyvében, nevezetesen az elő­beszéd 10 ik czímének 6. §-ában, a hol az for­dul elő: „Hogy ha a szokás olyanokra nézve nem hozatik be, mik a fejedelem részére tartattak fenn, a legfelsőbb hatalom jeléül", annak figyelembe vétele mellett, hogy nem én, de Verboczy hármas könyvének Il-ik rész 3. czím első és második szakaszának tanúsága szerint oly nézetben volt: „Hogy mielőtt még a magyar nemzet pogányok szertartásával élt s nem király, hanem vezér és kapitányok által igazgattatott, a törvény és ren­delethozás egész joga náluk volt, de miután a köz­keresztény hitre tértek és maguknak önkényt királyt választottak ; mind a törvényhozás, mind a birtokadományozás és birói hatalom joga az ország szent koronája hatóságára, melylyel Magyarország minden királya meg szokott koro­náztatni s következőleg törvényesen rendelt feje­delmünkre és királyunkra az uralkodással és kor­mányzással együtt átruháztatott. S igy ezentúl a királyok a népet összehiva és megkérdezve kez­dettek törvényeket alkotni; mint ez korunkban is történni szokott". Továbbá jól tudja, hogy én e kifejezést talál­hattam a régibb magyar közjogi munkákban, a melyekről Réesy Emil elismert tekintélyű közjogi munkájában röviden ezt mondja: „Régibb pub­licistáink, kik a felségjogok között megkülönböz­tették a fentartott és az országgyűlési jogokat, az alapvk-zonynak helyes felfogásából indultak ki." Ennél fogva, a mennyiben a t. képviselő ur azzal gyanúsítana, hogy midőn a magyar közjogról van s/ó, én képes volnék felfogásomat a eanonjogból meríteni: én ezt kénytelen volnék tisztelettel vissza­utasítani, habár történelmi tény, hogy mint erede­tileg a római jog, ugy később hosszá ideig a canonjog nagy befolyással volt a jogi fogalmak alakítására, a polgári jogok fejlődésére és magá­nak Verbőczynek gondolkozásmódjára is. Továbbá meglepett, hogy a t. képviselő ur félremagyarázta és kétségbevonta azt, hogy a szokás és gyakorlat — „consuetudo juris et obser­vantiaeregni."— a magyar közjognak forrását ké­pezi. Hogy a magyar közjognak a szokás és gya­korlat forrását képezi, e részben hivatkozom min­denek előtt minden királyi esküre és hitlevélre; e részben legyen elég hivatkoznom az 1867. évi II. t.-czikkre ; továbbá erősíti ezt az országnak több és legfontosabb sarkalatos törvénye, ilyen például az 1791. évi X. t.-czikk, ilyen az 1723. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom