Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

199. országos ülés niárezins 9-én, szombaton. 1889. 305 három hónap alatt minden idegen nyelvet megtanulni, ennek valami nagy fontosságot, azt hiszem, senki sem fog tulajdonítani. A nemes gróf képviselő ur különben is mindig kivételes és mondhatnám egyetlen állást foglalt el a magyar társadalomban és közéletben; ő mindig ugy szerepelt, bármit mondott légyen'is, ha az még annyira elütött is a rendes tapasztalatok és gondolkodás-módtól, mint Tisza Kálmánnak az öcscse. (Ugy van! a szélső baloldalon.) 0 tőle nem csudálom azt, hogy egy még fejlődésben lévő fiútól a középiskolában azt kívánja, hogy grammatieából nyolcz év alatt a német nyelv használatát tanulja meg. Tanulja meg ugy, a mint azon használat szükséges a közéletben és hivatalos téren és ezt kívánja azon fiútól, a ki egy és ugyanazon idő alatt, 4 grammaticával kell, hogy elméjét és agyvelejét úgyszólván összezúzza; holott tudjuk, hogy a grammatiea a legelvontabb tudomány és legnehezebben értethető meg, különösen a gyermekekkel. A középiskolákban a német grammaticán kívül ott van a magyar grammatiea, ott van a latin, ott van a görög grammatiea. E mellett annak a fiúnak meg kell tanulnia és teljes jártasságot kell szereznie a számtanban, a mértanban s a mennyiségtannak minden ágában; e mellett jártasságot kell szereznie a természettudományokban, a chemiában, physicában, élettanban, a mely élettannak a boneztan is része; hogy milyen ízlésre és milyen tapintatra mutat ennek alkalmazása a paedagogiában. azt mindenkinek saját megítélésére bizom ; ha vesszük, hogy ezen boneztant ^13 —15 éves fiúknak és leányoknak tanítják. Ezen kivül annak a fiúnak még jártasságot kell szereznie a leiró természettudományokban, a természetrajzi tudományokban; e mellett még a hittanban is kellene oktatást nyernie, de erre csak tanítják, ugy, hogy gyermekeink ma már ott vannak, hogy kevesebb hit, kevesebb vallásosság van bennük, mint akármelyik afrikai törzsben, a melynek körébe egy hittérítő elvetődött. (Helyeslés balfelöl) Ha tehát igen t. gr. Tisza Lajos képviselő ur ettől a fiútól annyit kivan, nem csodálom; a mennyire tudom, ő gyakorlatból nem is tudja, mi az az iskolába járás, mert a mennyire tudom, ő iskolába soha sem járt személyesen. De, hogy az igen t. közoktatásügyi államtitkár ur állítja azt, hogy grammatieából meg lehessen tanulni egy nyelvet a közönséges élet használatára, ez azután igen szomorú dolog ; mert ezt nem képes megtenui senki, még ha egyebet nem tanul is e mellett, mert egészen más a grammatieai tudomány és egészen más a nyelvhasználati tudomány, a mely utóbbi csak tisztán gyakorlati utón szerezhető meg, (Ugy van! a szélső halmi) mig a grammaticális tudomány semmi egyébre nem való, mint arra, hogy egy már megszerzett, gyakorlatban levő nyelvnek helyes használatát tanulja meg abból az illető. KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. IX. KÖTET. A t. államtitkár ur beszédében határozottan tiltakozik az ellen, hogy a kormánynak germanisáló szándéka volna és azt állítja, hogy erre nem is képes. Igen furcsán hangzik, mikor a t. államtitkár ur ezt beszédének végén mondja, holott egész beszédében azzal dicsekedett, hogy a kormány mennyire előmozdította és elősegítette a magyarosodást Magyarországon. Ha magyarosítani lehet, germanizálni is lehet, ha nem lehet germanisálni, nem lehet magyarosítani sem. Az tehát, hogy általában magyarosodás van, nem a kormány érdeme, mert germanisálni vagy magyarosítani nem a kormány van hivatva, hanem a társadalom, a szülők. A kormány egyebet nem tesz, mint azt, hogy oly feltételeket szab, amelyek nélkül bizonyos életpályát, bizonyos helyzetet a társadalomban elnyerni nem lehet. Mi ennek a következése ? Az, hogy a szülők, kik gyermekeik jövőjét szivükön hordozzák, azon feltételt gyér mekeik számára megszerezni akarják és meg is szerzik. Ha már most életfeltétellé van téve — mert hiszen erre el lehetünk készülve, hogy ezen rendelet folytán az érettségi vizsgán az, a ki a német nyelvet nem tudja, keresztül nem fog menni, az érettségi vizsga pedig első kellék, hogy bármely pályát valaki elérjen. Ha tehát ily feltételt követel az állam, a többit végzi a társadalom, elvégzik a szülők, a kik ezen feltétel elérését szükségesnek tartják gyermekeik érdekében. Így történik a germanisatio, igy történik a magyarosítás. S ebben a kormánynak magának tulaj don kép része nincs, csakis azon feltételek meghatározásában, melyek alatt a fiatalság előrehaladása lehetséges. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Mint szerencsém volt mondani, én erre a térre az igen t. államtitkár urat követni nem akarom. Lehet, hogy a, közoktatási budgetnél lesz alkalmam és lesz mindnyájunknak alkalmunk erre visszatérni, mert tulajdonkép oda való és nem a véderő-javaslathoz; a mint azt szerencsém volt is mondani, engem itt a nyelvkérdés csak annyiban érdekel, a mennyiben a hadsereggel szoros összefüggésben van. György Endre igen t. képviselőtársam tegnapi beszédében érintette e kérdést, a mennyiben azt a közös hadseregre reducálta és a közös hadseregen alapulónak mondta. Ebben igazat adok neki, de itt is nem polémiát akarok t. képviselőtársammal kezdeni; mert azt hiszem, hogy a polémia, a mely az ellenfél beszédéből kikapott egyes részek czáfolgatásában áll, a tanácskozást alig mozdítja elő oly mértékben, mint az kívánatos. Én tehát az ő felfogásával az én felfogásomat egészen és annak teljességében szembe akarom állítani, hogy abból összehasonlítás útján a következtetést mindenki könnyen levonhassa. Mielőtt azonban ezt tenném, egyre bátor vagyok figyelmeztetni t. képviselőtársamat; ő ugyanis felemlítette a Magyarországon lakó 39