Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-198
198. országos ülés njárezlm 8-án, pénteken. 1889. 299 évben tartott beszédének következő része, melyet szó szerint fel fogok olvasni: „Azonban vannak ezen szakasznak több oly részei, melyeket szintén nem helyeslek. Első hibájának tekintem ezen szakasznak azt, hogy midőn helyes irányban igyekszik haladni, a mennyiben ugyanis a műveltségnek igyekszik némi előnyt nyújtani, e tekintetben hitem szerint nem megy elég messze és másodszor, hogy midőn ezen szándékból kiindul, ellenkezőleg az általános védkötelezettség szellemével, a vagyonosabbakés kevésbé vagyonosak közt különbséget tesz, adván oly előnyt, melyben a vagyonosabbakat lehet részesíteni, a kevésbé vagyonosokat pedig nem". Azt mondja továbbá: „Az általános védkötelezettség mellett csak egynemű kedvezmény lehet jogosult és ez azon kedvezmény, melyben részesítjük az értelmiségei;, az intelligentiát, mert annak emelése, <lllll<ti k bizonyos előnyökben részesítése egyfelől az ország érdeke, másfelől az egyenlő teherviselésnek is csak látszólagos megzavarása, de valósággal inkább annak helyreállítása, a mennyiben azt gondolom, hogy nem lebet kétségbe vonni, hogy foglalkozásának megzavarása arra, a ki tudománya után van hivatva, hogy éljen, vagy a ki tudományos pályára készül, sokkal nagyobb kárral, sokkal rosszabb hatással van, mint arra, a ki mezei munkával vagy kézi munkával foglalkozik, mert mig az utóbbi egy, két vagy három évi megszakítás után ott kezdheti el, a hol elNagyta, ezt valóban arról, a ki tudományos pályára készül, mondani nem lehet". Azt mondja továbbá a t. ministerelnök ur: „Tehát oly hadcsapatokban, a melyekbe besorozottnak a legkisebb háborús eshetőségek közepett tanulmánya és foglalatossága zajartatik, a mi által pedig szerintem a kellő tekintetnek, a melylyel az intelligentiának tartozunk, elég nincs téve. Tehát óhajtásom az volna, hogy az esztendei szolgálat után az ilyenek ne a tartalékba, hanem a honvédségbe soroztassanak." Horváth Gyula t. képviselő ur múltkori ékes beszédének első részében az utána következő részszel ellentétben van, azt mondja, hogy.az a nagy izgatottság, mely a házban és a házon kivül látható és érezhető, onnan származott, hogy az az egyéves önkéntes, ki a tiszti vizsgát le nem teszi, még a második évet is szolgálni tartozik s egyszersmind ez hozta elő a magyar nyelv kérdését is. A midőn a t. képviselő ur ezt mondja, egyszersmind azon conclusióra jut beszédének további folyamán, hogy a magyar nyelvet jobb és természetesebb lenne törvénybe iktatni, de minthogy ő a szabadelvű pártban és más egyeseknek is megmondta, hogy az ő nézetéhez, miket vall, mégis csak közelebb áll (Jajári képviselő ur határozati javaslata, hát ő azt fogadja el. Aprehendált a t. képviselő ur, hogy az ellenzék zajongott. Az ellenzék, t. képviselő ur, zajongott azért, mert a nézeteknek ilyetén való módosításához szokva egyáltalában nincs. G-ajári t. képviselő ur határozati javaslata azt mondja : „Hogy a német nyelvben való jártasság oly mértékben kívántassák, a mennyi a közös hadsereg szolgálati viszonyaiból kifolyólag mulhatlanul szükséges" ; de ennek megítélése egészen a vizsgáló bizottságra bizatik s azután azt mondja, hogy : „A vizsga folyamán az állam nyelvét, a magyar nyelvet használhassák, annak meghatározása is egészen a bizottságtól függ." De arról a határozati javaslatban, hogy a két év egy évre szállittassék le, a mit a képviselő ur neheztelt ésarra legalább, a mit beszéde folyamán említett, hogy legalább a „vizsga folyamán" helyett e szót „vizsga" tegyék be, arra súlyt nem fektet, hanem minden logicai következtetés nélkül arra jut, hogy ahatározati javaslatot elfogadja. Ápponyi Albert t. képviselőtársamnak azon felszólalása után, melyben constatálta, hogy ezen határozati javaslat szószerinti fordítása az önkéntesekre vonatkozólag kibocsátott és meglevő rendeletnek, a mit a t. honvédelmi minister ur nem czáfolt meg, a t, képviselő urnak nem ott van a helye, hanem az ellenzéken, itt kellene küzdenie velünk azon kormány ellen, mely ma is folyton folytatja szédelgését, ámításait. A t. képviselő urat bántja az, hogy az ellenzék obstruotionális eszközökhöz akar nyúlni. Obstructionális rendszert alkalmazott a baloldal annak idejében Lónyay minister ellen; obstructionális rendszert alkalmazott Tisza Kálmán maga személyesen, mikor Bittó ministerelnököt itt a házban oly erősen megtámadta. És alig hangzott el a t. képviselőtársam beszéde, már itt a házban a ministerelnök úrhoz igen közel állók, a háznak ieren t. elnöke ellen obstructionális rendszert akartak alkalmazni. És ezt az obstructionális rendszert folytatják annak daczára, hogy nyilatkozataikban tagadták a fővárosi és vidéki subventionált lapjaikban. Ne vegyék tehát rossz néven, ha mi azon kormány ellen, melyet annyira veszedelmesnek tartunk az országra nézve, mely az ország legfontosabb jogait árúba bocsátja, minden törvényes eszközt megragadunk, hogy azt megbuktassuk. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur múlt alkalommal tartott egyik beszédében azt mondta, hogy az 1872-ben tartott körmenetben — Ivánka Imre képviselő urat híván fel classicus tanúul — semmi része nem volt. Engedje meg a t. ministerelnök ur, hogy ha nem állok is elő a 400 darab fáklyáról szóló nyugtával, mint tegnap Fenyvessy Ferencz képviselőtársam, de hivatkozzam Hegedüs Sándor, Ivánka Imre s Jókai Mór képviselő urakra, mondják meg, hogy a fáklya honnan került. Szerencsés voltam az alkalommal a bal-közép pártnak helyiségében megjelenhetni, mert az üdvözlő küldöttségnek tagja voltam, jelen volt a t. ministerelnök ur is, S8*
