Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-198

284 198- országos ülés márezius 8 án, pénteken. í SS®. a mely miatt nemcsak nálunk, de az egész művelt világon annyit panaszkodnak, legtermészetesebb és talán egyedül lehetséges orvoslását abban látom, hogy ifjainknak különösen a középiskolákban oly nevelést adjunk, a mely testi fejlődésükre jobban hasson. Tehát gynmasticával akar a t. államtitkár a túlterheltetés bajain segíteni. „Mert — úgymond, — mert t. ház, ha a szellem munkáját nem csökkenthetjük, akkor munkabíróvá kell tenni a szellemet az által, hogy erősítjük a testet." Ez is egy nagy igazság, t. ház, igy magában elfogadom, de az életre alkalmazva megint csak absurdum, mert akkor méltóztassék arról is gondoskodni, hogy a nap ne 24 órából, hanem 25— 26 órából álljon ; merthogy azon ifjúnak jusson ideje, ha az anyagot nem akarják csökkenteni, az iskolára, az otthon tanulásra, étkezésre, alvásra s ezenkívül pihenésre, szórakozásra is, a mit a szellem és a test megkíván és jusson ideje még fokozottabb mértékben gymnasticára is: akkor nem tudom, miként akarja ő ezen igényeket kielégíteni. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ha azon nagy baj ellen, mely alatt a középiskolákban lévő ifjaink kivétel nélkül szenvednek, a túlterheltetésnek egyéb orvossága nincs, mint az, hogy a gymnasticát jobban fogják művelni, akkor ezen új eszméje is bátran elmaradhatott volna. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Rátér ezután a t. államtitkár arra, hogy mindazok, kik G-ajári képviselő határozati javaslatán túlmennek, szükségképen azt kívánják, hogy a közös hadsereg szolgálati nyelve is ketté szakadjon. Hányszor mondjuk még, t. ház, hogy elhigyjék azt, a mit mondunk, hányszor documentáljuk még azt, hogy mi a mi czélzatunk P Hiszen nem beszélt még szónok ezen pártról, a ki nem hangsúlyozta volna azt, hogy mi a jelenlegi politikai viszonyok közt a hadsereg szolgálati nyelvéhez ez időszerint nyúlni nem akarunk, {ügy van! a, baloldalon.) A mit mi akarunk, az sem több, sem kevesebb a hadsereg, a nemzet érdekében, mint az, hogy az elméleti tiszti vizsga az állam nyelvén legyen letehető s ez törvényben legyen kimondva, (ügy van a baloldalon.) Nem mi vagyunk okai, ha világos, félreérthetetlen szavakkal, mondottakat napról napra a túloldal minden szónoka újból félremagyarázza, elcsavarja és nem akarják pártunk őszinteségét és a mi kijelentéseink őszinteségét elismerni. Hogy érdemileg e dolog hogyan áll, hogy az elméleti tiszti vizsga letétele mennyiben függ össze a szolgálati nyelvvel, azt beszédem folyamán később lesz szerencsém kimutatni; itt csak arra voltam bátor utalni, hogy a t. államtitkár ur is beleesett azon hibába, melybe az előttem szólt összes túloldali t. szónokok, hogy a mi állításaink és állásfoglalásunk e részét félreértették és félreniagya" rázták. Hogy a culturára bir-e behatással e szakasz és annak következményei, azt a t. államatkár ur gróf Apponyi Albert t. képviselőtársammal szemben egy számmal igyekezett bebizonyítani, azt mondván, hogy 1869-től 1886-ig Magyarországon 3,884 egyéves önkéntes tette le jó sikerrel a tiszti vizsgát. Mi akkor nyomban kérdeztük tőle, hogy hány bukott meg; mert egy számot odavetni anélkül, hogy annak viszonyát látnók azon számhoz, mely e kérdést tulajdonkép megvilágítja, nagyon könnyű és hálás dolog. Felelt is rá az igen t. államtitkár ur: (Halljuk! Halljuk!) mert rögtön azt mondta: engedelmet kérek, most nem az a kérdés. (Derültség balfelől.) Igenis, t. államtitkár ur, ez a kérdés; mert engedje meg nekem, ha én azt mondom, hogy 3,884 tette le a tiszti vizsgát 5, 6, 10 vagy 13 ezer közül, bizonyára különbség az és akkor okvetlenül keresni kell azokat az okokat is, a melyek a nyert százalékot létrehozták. Nem egy számot kell odavetni és aztán nagy applombbal kérdezni gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamtól, hogy azokat mind phenomenalis tehetségű ifjaknak tartja e, vagy azok mind elvesztek-e a magyar culturára nézve? A kérdés itt az, t.államtitkár ur, hogy miképen viszonylik a tiszti vizsgára jogosult egyéves önkéntesek száma azokhoz, a kik a tiszti vizsgát letették. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És e részben nem tudom, honnan vette az államtitkár ur adatát. Az a hivatalos adat, a mely az országgyűlési irományok közt van, 3,596-ra teszi azoknak a számát, a kik a magyar korona országai területén ez idő alatt letették a tiszti vizsgát; azok száma pedig, a kik jogosítva lettek volna tiszt vizsgát letenni, 13,120 volt. Ha ez az adat igy áll, t. ház, és legyen szabad azt megerősítenem még egy másik tekintélyivel, gondolom elfogadja a t. államtitkár ur is ilyennek, mert ha emlékezetem nem csal, a jelenlegi hadügyminister ur, már nem emlékszem, a delegatiók tárgyalásai alkalmával-e vagy melyik alkalommal, 27%-ra tette azon önkéntesek számát, a kik a tiszti vizsgát tényleg le is tették. Tehát az a kérdés, hogy 100-ból 27-e, vagy 30 vagy 40-ből 27 önkéntes tette-e le a tiszti vizsgát? Tehát az a 73 a 100 közül nem érdemli meg a t. államtitkár ur figyelmét? (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nem érdemli meg, hogy a t. államtitkár ur kutassa okát annak, hogy azok a tiszti vizsgát csakugyan nem tették le ? (Tetszés balfelől.) Engedje meg a t. államtitkár ur, hogy én is azzal a szónoki figurával élhessek ő ellene, a melyet ő használt gróf Apponyi Albert t. képvisetársammal szemben. Hát kérdezem, t. államtitkár ur, ezt a körülbelül 9,500 ifjút, a kik a háromezer hatszázzal szemben állnak, mind hanyagnak, makacsnak, butának ésmalcontensnektartja?