Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-198

282 ^8. országos ülés márezias 8-án, pénteken. 1889. kel ezelőtt sürgettetett a bizottság kebelében minden oldalról egy magyar tiszti akadémia felállítása. " (Halljuk! Halljuk ! Mozgás balfelöl.) Báró Kaas Ivor: Tehát nem német! (Zaj. Mozgás jobbfelöl. Halljuk!) Gulner Gyula: „Egy Magyarországon felállítandó akadémia nem csupán azon czélnak felel meg, a melynek a bécsújhelyi tesz eleget, hanem ezen kivül egy nagy társadalmi, egy nagy politikai czélnak is, a mely egyszersmind a hadseregnek is társadalmi és politikai feladata." Azt mondja továbbá, (Felkiáltások balfelöl: Ki mondja?) mondja az a tekintély, kire a t. honvédelmi minister ur igen gyakran szokott hivatkozni, Pulszky Ágost (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon. Olvassa): „Hogy a nemzeti erők fejlesztése a hadsereg intézményeinek fejlődésével együtt tartson, ez teszi kívánatossá a magyar tiszti akadémia (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon • Tehát nem német!) felállítását. Ha tehát, t. h t. akkori előadó ur beszél egyszer a magyar nyelv érdekeinek, törvényes igényeinek kielégítéséről • beszél arról, hogy nekünk a dualismus szempontjából nemcsak kívánnunk, de követelnünk lehet azt, hogy egy magyar tiszti akadémiát állítsanak fel; ha beszél arról, hogy ez nem hiúságunk kielégítésére vonatkozó, hanem valóban okos és komoly dolog; ha beszél alkotásokról és ha az említett delegátus ur nyíltan és világosan beszél magyar tiszti akadémiáról, nemzeti erők fejlesztéséről, melynek befolyása van társadalmi és politikai tekintetben ugy a nemzetre, mint a hadseregre s midőn az akkori t. előadó ur igy vezeti be azt a határozati javaslatot : akkor, ilyen kijelentések után, egész tisztelettel kérdem az igen t. közlekedésügyi minister úrtól, lehet-e azt a kérdést, melyre ő maga mondja, hogy az nem hiúság kielégítése, hanem komoly és okos dolog, lehet-e ezt a kérdést arra devalválni, hogy emeljünk egy épületet, vagy vegyünk egy házat Budapesten, Pozsonyban, vag-y akár hol az ország területén és ott ugyanolyan berendezésű és szellemű tiszti akadémiát állítsunk, mint a bécsújhelyi? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt nevezte volna az igen t. akkori előadó, most közlekedésügyi minister ur komoly dolognak, okos dolognak ? (Helyeslés balfelöl) Ezt nevezte alkotásnak, (Tetszés a baloldalon) a magyar nyelv érdekei nagyobb megóvásának? És ezt nevezte az említett delegátus ur magyar tiszti akadémiának. (Ugy van! balfelöl.) Ezt értették azon, hogy itt fontos, komoly, társadalmi és politikai behatásról, nem pedig nemzeti hiúság kielégítéséről van szó ? (Helyeslés balfelöl.) Bocsásson meg az igent.minister ur, de minden tiszteletem daczára is a t. minister ur iránt, valósággal kétségbe vonom azt, hogy midőn ő ezeket a szavakat mondotta, igy érthette volna ezt a határozatot Vagy ha igy értette, akkor egy vád ellen nem védekezhetik s ebben osztozik vele a kormány feje, a ministerelnök ur is: (Halljuk!) akkor a t. előadó urnak egyfelől nem lett volna szabad ezeket a szavakat hangoztatni, vagy ha már hangoztatta a delegatióban, az előadó urnak és a ministerelnök urnak, mint a magyar országgyűlés hivatalos képviselőinek azonnal fel kellett volna szólalniok, (Ugy van! Ugy van! balfelöl) hogy minden balhitet eloszlassanak, mely az ő szavaikból s az ezekben kifejtett vagy sejtetett tendentiákból folyik. (Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Igy tehát, t. képviselőház, az a szemrehányás, melylyel a t. minister urHoránszkyNándort.barátomat illeti, hogy ő félreértette az akkori intentiókat s ugyanez, a t. ministerelnök úrtól már előbb hallott vád merőben alaptalan és igazolatlan. (Élénk helyeslés balfelöl.) Már most én csak a t. ház bölcseségére bizom annak megítélését, vájjon nem mondott-e igazat Horánszky Nándor t. barátom akkor, mikor felvetette beszédjében azt az ügyet és ezt is olyannak állította oda, mint a melylyel czélzatosan, öntudatosan a való dolgokat igyekeznek elburkolni, Ígéreteket tesznek homályba burkolt alakban és midőn az ígéretek érvényesítését követeli a nemzet, akkor kimagyarázzák, hogy csak üres szavak voltak, semmi egyéb. (Ugy van! Ugy van! a bal • oldalon.) Most, t. ház, ezek után legyen szabad azon beszédre áttérnem, melyet a tegnapi ülés végén a cultusministeri államtitkár, Berzeviczy Albert ur mondott. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Kénytelen vagyok, t. ház, talán egy kissé hosszasabban foglalkozni e beszéddel, (Halljuk! Halljuk! balfelöl) hosszasabban azért, mert maga azon állás, melyet a t. államtitkár ur a közéletben hivatalánál fogva elfoglal, bizonyára kötelességünkké teszi nekünk, hogy az ő szavait komolyan, behatóan mérlegeljük, azokkal kimerítően foglalkozzunk. (Helyeslés balfelöl.) Ha én általánosan akarnám a t. államtitkár ur beszédét jellemezni, körülbelül ugy jellemezhetném, hogy a t. államtitkár ur mondott igazságokat, mondott paedagogiai tantételeket, olyanokat, melyeket senki sem czáfol, senki sem von kétségbe, azokat azután az ő képességeinek nagy apparátusával be is bizonyította. Mondott azután olyanokat, a melyek abba a cathegoriába esnek, hogy elferdíti az itteni szavak intentióit; azokat azután az ő képességének nagy apparátusával igyekszik czáfolni; (Helyeslés a baloldalon) és czáfol oly dolgokat, a melyeket nem mondott senki. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hát ezekre nézve részint beszédem folyamán, részint rögtön a választ meg fogj a kapni. (Halljuk j