Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-197
278 197. orszägos ülés márezina 7-én, csütörtökön. 1889. eszmét, a nemzethez való hűséget, az iskolában mindenütt érvényre emelni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennek a törvénynek megalkotásában bennünket — elismerem — támogatott az igen t. mérsékelt ellenzék, önök azonban ott a szélső balon ellenezték e törvényjavaslatot (Igazi a jobboldalon) és felszólalt ellene br. Prónay Dezső t. képviselő iir — tudom, hogy egyházának jogai szempontjából tette — de azt hiszem, ha a ház többsége a t. képviselő úrral akkor egy véleményen lett. volna és a törvényjavaslatot leszavazza, akkor ma középiskolai törvényünk valószínűleg nem volna. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Pedig ma már e törvény termi gyümölcseit. B. Prónay Dezső: Talán jól tudnak németül a tanárok! Berzeviczy Albert: Csodálom, hogj* a miatt épen a t. képviselő ur neheztel. A mi a magyar nyelv tanítását illeti, a kormány képviselői évről-évre constatálják a középiskolai törvény életbeléptetése óta a haladást, a mely a magyar nyelv tanítása és tudásának megerősbödése tekintetében a nem-magyar tannyelvű felekezeti középiskolákban mutatkozik. így csak a legutóbb azt irta egy főigazgató a szászok erdélyi középiskoláiról, hogy (olvassa) : „Ezen középiskolák tanulói meglepték őt folyékony és correet magyar beszédükkel", továbbá, „hogy azon szász tanárok közül, a kik a magyar nyelv tanításával foglalkoznak, egy sincs olyan, a ki a magyar nyelvet nem ismerné alaposan és nem kezelné ügyesen" ; (Élénk helyeslés jobbfelöl) arra pedig nincs eset, hogy egy magyarországi középiskolából kikerült ifjunak a felsőbb iskolákban ezeknek kizárólagos magyar tannyelve csak legkisebb nehézséget is okozna. (Helyeslés a jobboldalon.) Nézzünk szét a népnevelés terén. 1875-ben volt 87 állami népiskola, tehát ennyi volt mindössze azon iskolák száma, melyekkel a kormány közvetlenül és a maga hatáskörében az államinyelv terjesztését eszközölhette. Ma 783-ra megy az állami népiskolák száma, nem is számítva az államilag segélyezett községi iskolákat. Tehát 14 év alatt a kormány megnyolezszorozta azon iskolák számát, a melyek által a magyar nyelv tanítását előmozdíthatja, (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán : A nemzet zsebéből fizetik, nem a kormányéból. (Derültség jobboldalon. Halljuk! Halljuk !) Berzeviczy Albert: A különböző jellegű népiskolákat összevetve, 1875-ben magyar nyelven tanítottak 6,834 iskolában, magyar és más nyelven, vegyesen 1,352 iskolában. 1887-ben magyar tannyelvű iskola volt 8,500, tehát 1,666-al több, magyarral vegyes tannyelvű iskola 2,813, tehát még egyszer annyi, mint 12 év előtt volt. A tanítók magyar nyelv tudása tekintetében pedig a jelenlegi állapotokat a 14 évvel ezelőttiekkel nem is lehet összehasonlítani, mert csak 1879-ben lépett életbe a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló törvény, a mely a helyzetet gyökeresen megváltoztatta. De ha csak azt a helyzetet nézzüií, melyet e törvény talált, ugy azt látjuk, hogy a magyar nyelvet tanítni tudó tanítók száma 7—8 év alatt 17,173-ról 21,920-ra emelkedett. Ma már csak 837 magyarul nem tudó tanító van, holott 1880-ban 2,529 volt. (Helyeslés.) Hogy ezen idő alatt, ezen kormány működésének ideje alatt mennyire fejlődött a magyar művészet, irodalom és hogy új szakiskolák, képzőművészeti intézetek létesítése által a magyar nemzeti cultura nagy fáján mennyi új meg új hajtás támadt. (Tetszés jobb felöl.) Thaly Kálmán: Ez is a kormány érdeme ? (Felkiáltások jobbfelöl: Hát kié ?) Berzeviczy Albert: Meg fogja engedni a t. képviselő ur, hogy egy germanisaló kormány alatt ilyenek nem történhetnének; (Élénk helyeslés. Ugy van! a jobboldalon) ezeknek részletezésébe nem is bocsátkozhatom,csak sympthomaticus jelentősége miatt említem föl azt, hogy ez idő szerint a bécsi Theresianumban a magyar növendékek a magyar nyelv, irodalom és történelemben gondos oktatást kapnak magyar tanároktól, magyar nyelven és hogy ugyanezen intézet osztrák növendékei közül igen előkelő házak fiai évről-évre szép számmal jelentkeznek a magyar tantárgyak önkéntes tanulására és azokban igen szép sikert mutatnak fel. (Tetszés.) Ennyire vagyunk, t. ház, ezen kormány működésének 14-ik évében a germanisatióval. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Annyira, hogy elmondhatjuk, hogy ez az ország soha sem volt olyan magyar, mint ma; (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon) és ennek az országnak, ennek a nemzetnek a megnémetesítésére ma csak egy eszelős ember vállalkozhatnék. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Ezen előzmények után bennünket, a kormányt és a kormánypártot, mely azt támogat]abennünket, t. képviselőtársaim (a jobboldalra mutat) a germanisatio vádjával illetnek azok, kik annak idején a kormánynak a magyar nemzeti cultura megerősítésére czélzó törvényjavaslatát ellenezték, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) kik véletlenül ma is egy táborban találják magokat a Doda Traján utódjával, (Élénk helyeslés jobbról. Egy hang a szélső baloldalon: De nem Fabinyvel!) hogy a dolog comicus oldalát is említsem, kik a nemzeti cultura legújabb vívmányát abban találták fel, hogy meghonosították az után az „ Abzug "-ot, itt e házban pedig a „hoch " -ot. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.)
