Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-197
197. országos ülés mftrczins 7-én, osiilörtöliÖT!. 1SS9. 273 tétben kényszerítve vannak az egyéves önkéntesek letenni a tiszti vizsgát, akkor legalább tegyük lehetővé reájuk nézve, hogy az állam nyelvén tegyék le azt. Én ezen követelményt addig a határig, a meddig az az államnyelv joga szempontjából indokolt sa meddig az a közös hadsereg fennálló intézményének természetes és szükségszerű követelményeibe bele nem ütközik, Grajári Ödön t. képviselőtársam határozati javaslata és a t. honvédelmi minister ur által tett nvilatkozatok által teljesítve látom és azért ezen határozati javaslatot teljes megnyugvással fogadom el. (Helyeslés jöbbfelöl.) Elfogadhatónak vélem annyival inkább, mert nézetem szerint minden követelés, mely túlmegy ezen a határon, lehet indokolt azok szempontjából, a kik magát a közös hadsereg intézményét perhorrescálják és az önálló hadsereget kívánják; (Helyeslés. Ugy van! jobbfelől) de nem mehet ezen túl az, a ki a közös hadsereg intézményét, jelenlegi szolgálati viszonyaival, jelenlegi szolgálati nyelvével fentartani akarja. {Ugy van! jobbfelől.) Mert hiszen a határozati javaslat szerint ezentúl az egyéves önkéntesek a tiszti vizsgánál az állam nyelvét fogják használhatni, a német nyelv pedig tőlük csak annyiban és olymértékben fog követeltetni, a mennyiben azt a hadsereg szolgálati viszonyai elkerülheti énül szükségessé teszik. Már most, a ki ezen túl megy, az nézetem szerint szükségképen azt kívánja, hogy a német nyelv szűnjék meg a közös hadsereg szolgálati nyelve lenni, vagyis, hogy a közös hadsereg vezénylet és szolgálat tekintetében szakadjon ketté. (Ellenmondások a baloldalról.) Ahhoz, hogy a tiszti vizsgánál a német nyelv tudása ezentúl is meg fog kívántatni annyira,, a mennyire a szolgálat hozza magával, fűződik az az állítás, melylyel elkeseredett agitátiót folytatnak hetek, mondhatni majdnem hónapok óta, hogy ez az intézkedés nemzeti nyelvünket támadja meg, ezzel nemzeti cultiiralis érdekekink vannak megsértve és háttérbe szorítva. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én valóban nagy figyelemmel és kíváncsisággal vártam, hogy ez a fontos tétel, mely az elkeseredett agitátió jelszavát képezi, minő érvekkel támogattatik, mivel bizonyittatik azok részéről különösen, a kik velünk egy közjogi alapon állanak és a kik a közös hadsereget jelen alakjából most még kivetkőztetni nem akarják; de ugy találtam, hogy azt a tételt mindenki már a priori igaz dogmának akaijatekintetni, olyannak,amely bizonyításra sem szorul. Egyedid gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselő ur érezte magát, ugy látszik, késztetve ezen tétel bebizonyítására, az általános vita berekesztésekor tartott nagyszabású beszédével; megkisérelvén ez által áthidalni azt az ürt, a mely az ő pártját a függetlenségi párttól e kérdésben elválasztja. Engedelmet kérek a t. képKÉPVH. NAPLÓ 1887—92. IX. KÖTET. viselő úrtól és a t. háztól, hogy e nagyérdekű fejtegetésre most a részletes vita folyamán visszatérjek. (Halljuk! Halljuk!) Kénytelen vagyok ezt tenni, mint említem, már azért is, mert ezen kívül még csak kísérlet sem tétetett amaz állítás bebizonyítására. Azt mondotta gróf Apponyi Albert, hogy „bármely idegen nyelvet elsajátítani azon fokig, hogy azon a nyelven tudjunk gondolkodni, tudományos fejtegetésekbe bocsátkozni, egyes kiváló elméknek sikerülhet, kik különös tehetséggel, főképen nyelvtanulási tehetséggel vaunak megáldva: de a nagy átlagtól azt kívánni, követelni lehetetlen; az „átlagos tehetségeknél" az idegen nyelveknek ilymérvtí megtanulása „csupán a nemzeti cultura eredeti typusainakrovásáratörténhetik " Én, t. ház, teljesen egyetértek a mélyen tisztelt képviselő úrral annyiban, a mennyiben a cul turális cosmopolitismusnak ép ugy ellensége vagyok, mint a politikai cosmopolitismusnak. Az én hitem és felfogásom az, hogy valamint egy embernek csak egy ország lehet phisicai hazája, szellemi hazája is csak egy nyelv és egy nemzeti cultura lehet. (Általános helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogy az igen t. képviselő ur által felállított paedagogiai igazságokra nézve közöttünk nézeteltérés nincs. A kérdés csak az, hogy miképen lehet és egyáltalában lehet-e az igen t. képviselőtársam által felállított tételt a jelen esetben a katonai tiszti vizsga nyelvének kérdésére alkalmazni? Már pedig azt hiszem, a t. képviselő ur világosan kimondta, hogy ő egyáltalában nem akadémikus fejtegetésekbe akar bocsátkozni; hanem alkalmazza e tételt erre a kérdésre, a katonai tiszti vizsga nyelvének kérdésére és egyenesen azt mondta, hogy mi ez által olyasmit erőszakolunk ifjainkra, a mi által a nemzeti typus háttérbe szorul. Én az igen t. képviselő ur ezen érvelésével bátor vagyok 'egy egyszerű concret tényt és egy positiv számadatot állítani szembe. (Halljuk! Halljuk!) Tudvalevőleg eddig a katonai tiszti vizsgákat még kisebb mértékben tehették le magyar nyelven, mint ezentúl, a határozati javaslat elfogadása után lehetséges lesz. Ennek daczára a hivatalos kimutatások szerint az egyéves önkéntesi intézmény életbe lépte óta, vagyis 1869-től bezárólag 1886-ig Magyarországon 3,884 egyéves önkéntes tette le jó sikerrel a katonatiszti vizsgát. (Felkiáltások a szélső baloldalon: De hányan buktak meg?) Engedelmet kérek, most nem az a kérdés. (Mozgás a baloldalon.) A t. képviselő urnak tételét alkalmazva ez esetre. (Zaj balfelöl Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) e közel 4,000 fiatal ember a két kategóriának melyikébe tartozik? Vájjon ezeket a t. képviselő ur mind oly kivételes phoenomenális tehetségeknek | tartja-e, a kik a nyelvtanulás tekintetében a lehess
