Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-197
197. országos ülés márczius 7-éa, csütörtökön 1889. 27í régi, azon haladni, hanem keres egy új ösvényt és azon fog menni. (Helyeslés balfelől.) És vájjon nincsen ez beleiktatva az emberiség, az államok fejlődésének törvényeibe egész gondviselésszerűleg, hogy megállapodás nélkül előre haladjunk, hogy az államok tökéletesbitesében, erejének és hatalmának kifejlesztésében előre menni iparkodjunk? (Ugy van! Tetszés balfelől.) Hisz mi volna más, t. ház, e nemzetnek a missiója, ha el volna zárva az út az előrehaladás elől? Mi volna e nemzet missiója egyéb, mint egy rongyos, hitvány fictió, ha azért, mert régi törvényben nincsen, semmit sem volna szabad tenni ? Mi volna a nemzetnek missiója és hivatása, ha mint bebalzsamozott múmiák bámulnék, liogy ez régen igy volt, ezentúl már most halgassunk, ne tegyünk semmit ? Igenis, mélyen t. képviselőház, a magyar nemzetnek a missiója tele volt szenvedéssel, tele volt bánattal mint egy megrázó tragédia, de azért magasztos, de azért fenséges volt, mint az örök dicsőség és csak ennek a dicsőségnek tesz szolgálatot, csak ezen dicsőség félé tesz lépést, csak ennek a dicsőségnek tesz hasznot az, a ki nem azok körébe áll, kik megelégszenek egy czafranggal, egy határozati javaslattal, de a mi a nemzetnek a joga, a mi a nemzetnek a nyelvéről szól, azt egyenesen a törvénybe követeli. (Élénk helyeslés a szélső balfelől.) A törvénybe való iktatást a parlamentnek joga, a parlamentnek méltósága követeli. (Ugy van! balfelől.) T. képviselőház ! Mi, kik törvényt akarunk, elmondl)arjuk, a mit Kazinczy mondott a felirati vitában: „Mi képviseljük a legitimitás elvét, mi vagyunk a jognak harezosai egyedül; nem kell több és nem kell kevesebb. A mi zászlónk az egyetlen, a melyen ez a jelszó áll: „a törvény", nem több, nem kevesebb". (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én is azok közé állok, kik törvényt akarnak és nem szavazok meg semmiféle más czafrangot. (Elénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon ) Szathmáry György jegyző: Berzeviczy Albert! Berzeviczy Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előre bocsátom, hogy az előttem szólt igen t. képviselő ur beszédjének azzal a részével, mely — bocsásson meg — annak majdnem egyedüli komoly része volt, tudniillik a bevezető részszel s azzal, a mit abban a hadsereg kérdésére nézve a nemzet és a fejedelem érdekeinek solidaritásáról mondott, teljesen egyetértek. Ha erről az álláspontról ebben a hosszú s mondhatnám, elkeseredett vitában képviselői szólásjogommal én is élek, teszem ezt nemcsak azért, mert az ép most tárgyalás alatt lévő szakaszok maga a védszervezet szempontjából oly fontossággal bírnak, hogy azokra vonatkozólag szavazatomat néhány szóval indokolni óhajtanám; de teszem főleg azért, mert ezen szakaszokkal némileg összefüggésben is vannak, de erőszakosan összeköttetésbe is hozattak oly kérdések, a melyek egész nemzeti culturánkat érintik s ezen szakaszok kapcsán a t. ellenzék szónokai és sajtója jónak látták a kormány eulturpolitikáját megtámadni és egyenesen a germanisatió vádjával illetni. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: ügy is van ! Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt a szőnyegen forgó szakaszokról szólva, ugy látom, hogy azokban az önkéntesi intézmény szigorítása foglaltatik két irányban. Először is kimondatik, hogy az egyéves önkéntesi szolgálat ezentúl a polgári tanulmányok folytatásával összeköthető nem lesz. Eleinte ugy látszott, hogy a szakasznak ez a rendelkezése fogja a legnagyobb gravament képezni. Ujabban azonban az e miatti panaszok mindinkább háttérbe szorulnak más panaszokkal szemben. A vallás- és közoktatásügyi minister ur már kilátásba helyezte azokat a tanulmányi kedvezményeket, melyekben az egyéves önkéntesek részesíthetők lesznek és melyek által ők veszendőbe ment idejűkért bizonyos kárpótlásban részesülnek. Egyébiránt azt tartom, hogy az egyéves önkéntesi szolgálat és az egyetemi tanulmányok incompatibilitásának kimondása egyaránt szükséges ugy katonai, mint tanulmányi, iskolai szempontból. (Helyeslés a jobboldalon.) Az eddigi állapot a visszaéléseknek kifogyhatatlan kútforrása volt, (Ugy van! ügy van! a jobboldalon) a melynél a gyengébb fegyelmi eszközökkel rendelkező iskola húzta rendesen a rövidebbet. így megtörténhetett, — a mi tényleg megtörtént — hogy valaki egyéves önkéntes volt Kassán s ugyanazon évben, mint joghallgató volt beiratkozva a budapestegyetemen. Az ilyen évnek egészben való beszái mítása, azt hiszem, semmi egyéb, mint egy teljes tanév elengedése. Ha tehát ezentúl az ilyen hallgatóknak csupán egy félév fog tanidejökből elengedtetni, ez különösen a joghallgatókra nézve, az eddigi helyzettel szemben tanulmányi szempontból határozott javulás. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Megvallom tehát, nem értem, hogy Helfy t. képviselő ur miként vádolhatja a vallás- és közoktatásügyi minister urat a kilátásba helyezett intézkedésekért azzal, hogy ezek által nemzeti culturánk, szellemi, tudományos művelődésünk igen érzékeny kárt és csorbát fog szenvedni, és legkevésbé értem, hogyan vonatkoztathatta azt az • orvosnövendékekre, kiknek öt évi tan idejéből mindössze két hónap engedtetik el, és a t. képviselő ur ezen két hónap miatt azt mondta, hogy mi a közegészségügy érdekeit feláldozzuk a miiitarismusnak.
