Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-197

197. országos ülés márczius 7>én, csütörtökön. 1889. 269 ministerelnök úrtól, hanem kikapnak a parlamentben azon ellenzéki képviselő urak, a kik itten •ő szerintük scandalumokat csinálnak. Megvallom, nem tartom én sem helyesnek, valami magasztos jelenetnek, nem is szép az, hogy például a kormánypártnak kétségtelenül egyik legelőkelőbb tagját, a delegatió elnökét stb. stb. stb. Tisza Lajos grófot — mikor az az ismeretes kiállás történt, (Derültség) a parlamentben ugyanazon szavakkal illették — legalább a gyorsírói feljegyzések szerint — mint a múltkor illették Csatár képviselő urat. Ez nem szép, elismerem; de t. képviselőház és főleg a t. erkölcsprédicátorok engedjék meg nekem, hogy egy megjegyzést tehessek. (Halljuk!) Mikor itten a tárgyaláson valaki szakszerűen belemegy a kérdésekbe, mint a múltkor Bolgár Ferencz t. barátom, akkor a t. túloldalról az erkölesprédicátorokkal élén, kivonulnak, majdnem mindnyájan a folyosóra; (Derültség) de ha a legkisebb seandalum van a házban, az erkölcsprédicátorok beszaladnak a folyosóról, nehogy azt elmulasszák. (Élénk derültség.) És én még azt nem hallottam egy erkölcsprédicáló képviselő úrtól sem, hogy azt mondta volna: Ejnye be sajnálom, hogy Apponyit nem hallottam; de azt mindig mondják, ha a scandalumról elmaradtak: Ejnye be sajnálom, hogy ott nem voltam! (Nagy derültség.) Pedig én azt hiszem, hogy ha egy festményt vagy képet csúnyának tart valaki, csak nem fog bemenni a képtárba, valahányszor az megnyílik, hogy abban a képben gyönyörködjék? Tegyük szivünkre kezünket, t. képviselőház és valljuk be, hogy önök sem jobbak a Deákué vásznánál. (Tetszés és derültség balfelöl. Halljuk! Halljuk !) Mikor aztán nem elegendő a ministeri korholás, akkor megszólal a kormánypárt udvari poétája, a „Nemzet" lantosa ; nem hazafi Verái Jánost értem. (Közbeszólások a szélső halról: A subventionált lant!) Visi Imre t. barátom speciális „Nemzete-éneklantosát. A „Nemzet" ezíiníí hírlap tárczájában, mely költeményeket nem igen szokott közölni, ezt többnyire a vezérczikkekben teszi, (Tetszés a bal- és szélső balon) mondom, megszólal Gyulai Pál ő méltósága, (Halljuk! Halljuk!) én nem tudom, de szakértők mondják, hogy oly versben, hogy még Gyulai Páltól sem tételeztek volna fel ilyen rosszat — s elnevezi az országgyűlést csárdának, a pártok egy részét Starcsevicseknek, botrányhajhászóknak. Hát, t. képviselő urak és t. ház, nincs okom és jogom a t. udvari poétával vitatkozni, bár neki személyesen bejelentettem, hogy bátor leszek vele foglalkozni, de hogy valami nagy kárt tett volna versével emberben-állatban, ez nem történt meg. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) De egy megtörtént, tudniillik az, a mivel Carducci, az olaszok Heinéje vádolta egyik költőtársát, hogy valahányszor az a költő megszólal, ! akkor Olaszország valamennyi víztartóiban vidám , mozgás keletkezik. Talán a budapesti vízvezeték csatornáiban is bizonyos hullámzásban nyilvánult Gyulai költeményének hatása. (Derültség a bal-és szélső baloldalon.) Ha pedig a főrendiház viseli magát roszszul, akkor megint van udvari poéta, de az nem méltóságos, az már excellentiás; (Derültség a bal- és szélső balon) és az excellentiás ur, mikor megtörtént, hogy a főrendiház magát a kormánynyal szemben roszszul viselte, 1884. február 9-én az „Or szag világ "-ban szórói-szóra ezt irta, ez az excellentiás nógrádi Szontagh Pál ur volt: A gyönyöríí strófa igy hangzik : „Vigyázzanak! történt igy kár Fontosbakban ; a mi érett, Fásul, lehull; feledik már, A föld szabad, hogy és mért lett? Veletek ha lehet, ám hát Ha szükség : ellenetek! Zúg az ár, s mi gyönge a gát : Csak ti! méltsás főrendek!" Ez a gyenge gát azután mégis megérte, hogy be lett véve a gáton belül Szontagh Pál ur is. Elnök: (Csenget.) Csak azt nem értem, hogy a 25, §-hoz hogy tartozik ez? (Derültség és helyeslés.) Fenyvessy Ferencz: Az bizonyos dolog, hogy ezekből a költeményekből nem lehet citálni a felségjogot; nem is mi teszszük ezt, hanem a túloldalon ülő szónokok, azoknak szokásuk költeményeket csinálni a végett, hogy bebizonyítsák, hogy van felségjog a nyelvkérdésben. (Derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon ) Igy például, hogy áttérj ek'|a 25. §-ra, a kormánypárt egyik költője, Fabiny igazságügyminister ur (Egy liang a szélső balon : Nagy poéta!) azt a költeményt találta fel, (Hangok a bal- és szélső balon: Tótul?) hogy, mert valamely törvénynek formája bizonyos kegyeletes hangulattal volt írva, tehát a nyelv tisztán felségjog. Hát, t. igazságügyminister ur, nem kell a régi törvényekhez fáradnunk. Hisza 67-iki törvénynek egy-két szakaszában magában a törvényben van ilyféle kegyeletes forma. Például a törvény szórói-szóra azt mondja: „Az ország főrendéi és képviselői jobbágyi hódolattal járultak elénk és alázattal kértek stb. Magában a sark-törvényben, az alaptörvényben, a XII. törvényczikkben, pedig ez csaknem felségjog? ebben is van ily udvarias hang. S magának e törvénynek végén ez van mondva: „Mi tehát kegyelmesen meghallgattuk és elfogadtuk híveink alázatos esedezését.

íf Hát mélyen t. képviselőház és t. igazságügyi minister ur, azért, hogy valamely törvényben talán a magyar nemzetnek a Felséggel szemben való mindenkori udvariassága be van iktatva, ebből csak nem lehet felségjogokat constatálni? Minden