Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-197
197. országos ülés márezins 7-én, csütorlökön. 1889. 267 szíveskedjék intézni. Oly kérdésre, melyre nézve magam vagyok itt a felelős, kész vagyok válaszolni, de oly kérdésre nézve, melyben nem magam vagyok felelős, hanem az összkormány, méltóztassék ahhoz fordulni és én meg vagyok győződve, hogy illetékes helyről a válasz meg is fog adatni. — Ugy van! Ugy van! jobbfel81" — (Derültség a lal- és szélső baloldalon.) Es minthogy „úgy van! jobbfelől", én meghajlok a jobboldal ezen kívánsága előtt s ezennel van szerencsém a megbízás alapján az összes kormányt és annak t. fejét — a kihez, sajnálom, nem azt, hogy nem ül a ministeri széken, hanem azt, hogy egy idő óta általában nincs szerencsénk s a kinek ismert felszólalási hajlamai egy idő óta csökkentek — van szerencsém — mondom — a t. összkormánytól és a ministerelnök úrtól kérdezni, igaza van-e a ház t. elnökének, igaz-e az a tény, hogy a katonai körök összes hivatalos kiadványaiban a „császári királyi" törvényellenes kifejezés, nem pedig a mi a törvénynek megfelel, „császári és királyi" használtatik. Kérem tehát erre a választ. A t. kormánypártot pedig arra kérem, függesztenék fel votumokat GajáriÖdönt, képviselőtársam és barátom határozati javaslata fölött addig, míg az összkormánynak nevében a ministerelnök ur a választ kegyes lesz megadni. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Hogy mennyit fog Gajári t. barátom határozati javaslata érni és hogy mennyit érhet és hogy mily respectussal fognak iránta azon illetékes katonai körök viseltetni, a mondottakból előre lehet látni. Hanem e határozati javaslattal igen furcsán is állunk. Mikor Gajári t. képviselő ur még nem adta be határozati javaslatát, hanem a véderőjavaslat többsége nevében Münnich Aurél t. képviselő ur nyújtott be egy határozati javaslatot, akkor az általános vitának valamennyi túloldali szónoka ezt találta legjobbnak, (Helyeslés és tetszés balfelöl) mikor pedig Gajári t. képviselőtársam felállt és benyújtotta határozati javaslatát, akkor meg ez volt a legjobb (Derültség a baloldalon) és ha véletlenségből Kricsfalusy Vilmos t. képviselő ur indítványát Tisza Lajos gróf adta volna be, akkor ez lett volna a legjobb. (Nagy derültség.) S én azt hiszem, t. ház, hogy a t. szónok uraknak egészen igazuk van, mert egészen egyformán lehet szónokolni Münnich Aurél és Gajári Ödön határozati javaslata mellett, mert én azokban, legalább lényegileg, a jogok garantiájában semminemű különbséget nem találok. (Közbeszólás balfelől: A szavakban igen!) A szavakban igen, azt megengedem, mert például az előbbi határozati javaslatnak az a kifejezése: „hasson oda", gyöngébb, mint az újabb határozati javaslaté; mert a minister azt, hogy: „hasson oda" megteheti ülve, állva, vagy fekve, de hogy „tegyen lépéseket", erre már mozognia kell. (Élénk derültség és tetszés.) Hát én csakugyan azt hiszem, t. ház, hogy a Gajári-féle határozati javaslat a jogoknak garantálásában, a jogoknak biztosítékában épen olyan csupasz, mint Münnich Aurél határozati javaslata és igen fognám kérni Gajári határozati javaslatát, hogy ne igen tegyen szemrehányásokat Münnich határozati javaslatának, mert ha ezt megtenné s meg is tette már, akkor Gajári határozati javaslata könnyen ugy fog- járni, mint a hogy az egyszeri kis leány járt. (Élénk derültség. Halljuk! Halljuk!) Beőthy Algernon: Hány éves volt? Fenyvessy Ferencz: A kit a mamája arra figyelmeztette, hogy öltözködjék fel, mert igy öltözék nélkül nem illik megj elenni, (Derültség) mert mit fog (Halljuk! Halljuk!) hozzászólani a kis Jézus, ha meglátja ? Mire a 3—4 éves leányka (Élénk derültség és tetszés.) Beőthy Algernon: „Csak három éves!" (Nagy derültség.) Fenyvessy Ferencz:.... azt válaszolta „ no csak a kis Jézus ne beszéljen, mert hiszen ő egészen meztelen". (Derültség,) Münnich Aurél t. képviselőtársamnak ajánlom e példát s mondja meg Gajári krisztkindlijének, hogy csak ő ne beszéljen, mert a mi a jogok garantiáját illeti, az ő javaslata, az ő krisztkindlije ép olyan meztelen, mint a Münnich Aurélé és ha van valami öltöny rajta, az egy foszlány abból a hires köpenyegből, melyet már oly sokszor láttunk forgatni.^ Érteném én azokat, a kik megelégszenek a határozati javaslattal, ha nem volna a törvényben a legsúlyosabb feltétel, hogy a magyar intelligens ifjúság, ha megbukik a vizsgálaton — és senki sem kérdi, önhibája miatt bukik-e meg az illető, vagy egyéb körülmények miatt, vagy censorok hibájából, vagy faj-vagy vallásgyűlölet miatt, (Ugy van! balfelől) kénytelen még egy évet szolgálni, még egy évig lesz elvonva attól a pályától, mely neki kenyeret és jövőt ád, a mit pedig a tartalékos tiszti pálya nem adhat. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Szeretnék a szónoklat varázsával birni s szeretnék a capacitálás hatalmával rendelkezni, hogy be tudjam bizonyítani, hogy ennél kegyetlenebb intézkedés szemben az ifjúsággal nem volt és nem is lehet. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Szeretném eléje tárni a t. minister urnak azon óriási hátrányokat, melyekkel e második év társadalmilag, nemzetgazdaságilag és katonailag jár. Politikailag pedig az lesz a hatása, hogy ha egy ifjú megbukik, főkép ha nem saját hibájából bukik meg, összes rokonsága keserű érzést fog táplálni nem a minister urak ellen, hanem a hadsereg ellen, a mely érzést pedig növelni nemcsak tapintatlan, hanem hazafiatlan is. Annyira érzem ezen intézkedés súlyos voltát, hogy képes volnék 84*
