Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-197

•W 197. országos ülés márczi tiltva volt összegyülekezni; mindenki vakon tartozott az idegen hivatalnokok rendeleteinek engedelmeskedni s még is a nemzet passiv ellenállása meghiusítá a mindenható osztrák minister német nyelv tanítását elrendelő ukázát. Elhiheti a közoktatási minister ur, hogy képtelen rendeletére is hasonló sors vár, hisz még az esetben, ha a nemzetnél ellenhatást nem idézett volna elő s annak jogos ellenállását fel nem keltette volna is, kivihetetlen, már esak azért is, mert a tanerők, melyekkel rendelkezünk, arra képtelenek s a minister ur csak ugy tudhatná ezen Thun Leói ukázát foganatosítani, ha tanáraink elkergetésével néhány ezer Austriából behozott tanárral helyettesítené azokat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt még ez sem lenne elégséges, mert egy második ukázával a német nyelvet nemcsak tan-, hanem családi nyelvvé is kellene decretálnia. Erre a törvényjavaslat szakaszai ki is tűzték a praemiumot, a midőn a németül vizsgázók azonnal tiszti bojtot nyernek. Halva született eszme tehát a minister uré; de tulaj donképen nem is eszme, hanem a bécsi hadügymiuister ur verordnungjának egyszerű visszhangja, a minister urak egyszerű szócsövei a bécsi akaratnak, de a nemzet az ily hangok megértésére nem bir fogékonysággal, hamis tanaik, higyjék el, hogy itt nálunk soha termékeny talajra nem fognak találni s senki se fogja nekik elhinni, hogy a véderő harczképessége magasabban állana a culturalis érdekeknél, nem főleg akkor, a midőn e véderő a nemzeti culturát ignorálja, a. mely folyton demonstrál minden ellen, a mi magyar, a mely alkotmányunkat folyton sértegeti s az alkotmány fölé akarja magát helyezni. Hisz manapság, midőn néphadseregekkel rendelkezünk, csak a magasabb nemzeti cultura önthet lelket a hadseregekbe, (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon) a nélkül az egy durva tömeggé változik át s im itt előttünk van egy törvényjavaslat, a mely a nemzeti culturát az önkéntesekben meg akarja gyalázni. Azok a magyar ministerek, a kik a kaszárnyák culturáját a nemzeti cultura fölé akarják helyezni, azok Nagyják el helyeiket, a melyre méltatlanok s álljanak be osztrák tábori lelkészeknek és profószoknak és az osztrák generálisok privatdienerjeinek Ez a magyar haza sok szomorú korszakot élt át, volt olyan gyászos idő, a midőn az három felé volt darabolva, a török és az osztrák osztozott az anyaország felett, csak a harmadik kisebb rész, Erdély bírt némi önállósággal, török protectoratus alatt és török adófizetés mellett s mégis a magyar nyelv nem hogy kiküszöböltetett volna, hanem a hadsereg nyelve a magyar volt, török és osztrák tisztviselők magyarul intézkedtek, a 7-én, csütörtökön. 1889. ggg török pashák magyarul szidtak és fenyegettek, Erdély minden izében magyar volt, a szomszéd keleti tartományok: Oláhország, Moldova, Szerbia diplomaticai érintkezéseikben a magyar nyelvet használták, sőt a török az osztrákokkal való érintkezéseknél és békekötéseknél is inkább használta a magyar, mint a kevésbé ismert latin nyelvet. Nyelvünk jogosultsága még az idegen elnyomatás e sötét századaiban is elvolt ismerveés respectálva, csak most az önök közösügyes alkotmányosdija alatt vált az Csáky szalmájává, a mit minden pribéknek lehet prédálni. Ma már egy-egy jött-ment hadnagy ócska nagyobb ur egy vármegyénél, a vele való érintkezésnél a hatóságnak németül kell irni és beszélni, egy-egy általunk fizetett és élelmezett idegenért 2—300,000 lélekből álló törvényhatóság összes hatóságainak kell német lábra helyezkedni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Most már még ez sem elég önöknek, most már néhány ezer német katonatiszt kedvéért összes középiskoláinkat akarják germanisálni s fiatalságunkat német vizsgára szorítani. Avagy nem azt parancsolná-e a magyar állam méltósága, hogy a magyar ezredekben szolgáló néhány ezer idegen tiszt tanulja meg' ezrede és azon állam nyelvét, a mely őket fizeti, ruházza és élelmezi, mint hogy egész közoktatásunkat az ő kedvükért átalakítsuk s nemzeti jellegéből kivetkőztessük, hisz a szolgának kell a gazdához alkalmazkodni és nem megfordítva. Hisz nem e nemzet van a hadseregért, hanem a hadsereg van érettünk. Minden ország alkotmányának biztosítékát intézményekben keresi s erős törvényekkel igyekszik azt körül sánezolni; csak itt nálunk elégesznek meg a könnyű vérnek jegyzőkönyvi nyilatkozatokkal és utasításokkal, pedig hogy az ily jegyzőkönyvi kivonatok és utasítások az elkapatott militarismussal szemben mennyit érnek, azt megítélhetjük már csak abból is, hogy a lefolyt 22 év alatt a delegatiók nyalábszámra gyártották a jegyzőkönyvi nyilatkozatokat és utasításokat, melyek, bár legfelsőbb jóváNagyást nyertek, foganatosítva még sem lettek. Megítélhetjük abból, hogy 22 évi utasítással még csak azt se tudták kivinni, hogy a katonai schematismusban a dnalismusnak bár csak egy „és" szócskával kifejezést adjanak, 22 év alatt ily utasításokkal azt sem tudták kivinni, hogy a katonaság kátéját képező Dienstreglementban az alkotmánytagadás ne váljék hittétellé ; 22 évi folyton megújított utasításokkal nem tudtak egy katonai büntető codexet létrehozni s nem tudták kieszközölni, hogy a hadsereg itt hazánkban az állam nyelvét hivatalos érintkezéseiben s középületei felirataiban respectálja és használja. Nemcsak hogy azt nem teszi, hanem minden alkalommal azt tüntetőleg kiküszöböli. Lehetne erre számtalan példát felhozni, csak egyet érintek. Székely-Udvarhelyt a város nagy