Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-196

196 országos itles mArezius <!-án, szerdán. 1SS9 95 f a hol a felségi jogról van szó, azt mondja: . admit­tent vagy supplicant." —Én ezt mondtam. Azért idéztem tehát a t. igazságügyminister úrral szemben más törvényt, hogy adózási kér­désben alkotott törvénynél szintén ugyanazon tör­vény szöveg-formula használtatott. Még Horváth Gyula t. képviselőtársammal szemben kijelentem, hogy legtávolabbról sem volt szándékomban őt következetlenséggel vádolni. (Egy hang jobbfelől: Visszaszívja! Derültség a jobb­oldalon.) Engedelmet kérek, én nem szoktam visz­szaszívni semmit. Constatáltam, midőn a t. képviselő ur azt monda, hogy a tiszti vizsga általában magyar nyelven legyen letehető, hogy akkor ez nem felel meg a határozati javaslat azon kifejezésének: „a vizsga folyamán", mely lehet tiz szó is, de lehet az egész vizsga. Én tehát esak ezen két rendbeli intézkedés ugyanazonosságát nem láttam be és erre vonatkozólag tettem azon megjegyzést, hogy ebben következetességet nem találok. Különben távol volt tőlem minden szándék, hogy azzal vádoljam, hogy őt nem meggyőződése vezeti, midőn azt látja, hogy ezen határozati javaslat azonos az ő javaslatával. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Baross Gábor, közmunka- és közleke­désügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Meg fogja engedni a t. ház, hogy az igazság érdekében röviden felszólaljak. Horánszky Nándor t. kép viselő ur rám utalva, hivatkozni méltóztatott a delegatio azon tárgyalá­saira, a melyek egy katonai tanintézetnek a ma­gyar korona országainak területén való felállítása fölött folytak és a maga részéről megállapítható­nak vélte azt, hogy azon időben, midőn nekem szerencsém volt a közösügyek tárgyalására kikül­dött országos bizottság hadügyi albizottságának előadója lenni, a határozat, mely a katonai akadé­miára vonatkozott, akként értelmeztetett, hogy az akadémiában az oktatási nyelv a magyar legyen. A t. képviselő ur egyúttal méltóztatott a minister­elnök ur felfogását, a ki ez állítást már előzőleg rectificálta volt, tévesnek, vagy, ha jól értettem, könnyelműnek nevezni. Én tehát kötelességemnek tartom, hogy a t. képviselő urnak ezen állításá­val szemben a tényekre és — ismétlem — az igaz­ságra hivatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Á miről itt szó van, az évekkel ezelőtt tör­tént; én utoljára 1882-ben voltam a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság had­ügyi albizottságának előadója. Hogy azóti mi történt, azt — ugy hiszem — nem szükség nekem magyaráznom. Azonkívül azt is fel kell említe­nem, hogy én a felfogás correetségét illetőleg nem érzem magamat hivatva a delegatio határozatai­nak értelmezésére. Arra azonban igenis érzem ma­gamat hivatva, hogy mint az akkori bizottság elő­I adója s mint a határozat szövegezője, azon inten­tiót megmagyarázzam, a mely engem akkor azon határozat fogalmazásánál vezetett, (Halljuk! Hall­juk!) s azt hiszem, elegendő, ha a határozatot ma­gát felolvasom, amely 1881-ben és az előző évek­ben, csekély eltéréssel, de mindig ugyanazon ér­telemben egyszer erősebb, máskor gyengébb szö­vegezéssel fogadtatott el. Gr. Károlyi Gábor: Tehát már akkor is germanisáltak ! Baross Gábor, közmunka- és közleke­désügyi minister: A. delegatio a következő ha­tározatot hozta a katonai akadémiára nézve (olvassa): „Felhivatik a közös hadügyminister, hogy egy, a bécs-ujhelyi akadémiához hasonló felsőbb katonai tanintézetnek a magyar korona országai­nak területén leendő felállítása, illetőleg ily inté­zet felállítási helye, belső berendezése és költsé­gei felől a legközelebbi költségvetés alkalmával kimerítő előterjesztést tegyen. Minthogy pedig ezen határozat, elfogadása esetére, költségvetési tételt érint • minthogy to­vábbá ezen albizottságnak véleménye szerint a tárgy fontossága megköveteli, hogy e tekintetben a közös hadügyminister mind a két országos bi­zottság által elfogadott határozatot vegyen ; az albizottság egyszersmind arra kéri a t. országos bizottságot, miszerint ezen határozatot az ő Fel­sége többi királyságai és országai részéről kikül­dött országos bizottsággá] alkotmányos tárgyalás ós szives hozzájárulás végett közölni méltóz­tassék. " Határozottan állítom, hogy a tannyelvre nézve a bécs-ujhelyi intézetéhez hasonló tannyelv volt szóban és nem az, hogy ezen magasabb kato­nai tanintézetben magyar legyen a tannyelv. (De­rültség bal- és szélső balfelöl.) Thaly Kálmán: Hát a másik határozat? Baross Gábor, közmunka- és közleke­désügyi minister: Bizonyára, t. ház, (Bálijuk! Halljuk !) ha az ember képes volna csak szivére és szenvedélyére hallgatni . . . Thaly Kálmán: Es magyarságára, (Zaj.) Baross Gábor, közmunka- és közleke­désügyi minister: . . . tehát igenis magyar­ságára, (Zajos ellenmondás bal- és szélső baloldalon. Több hann balfelöl: A nyelv nem a szenvedélynek tár­gya! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) akkor egyáltalá­ban véve nem kellene ezen kérdés fölött vitat­kozni, mert én ugy ismerem a t. házat, hogy annak minden egyes tagja ezen kérdésre nézve egy vé­leményben van. (Ugy van! jobbfelől.) Ámde itt az észről és politikai felfogásról van szó. (Ugy van! jobbfelöl.) Beőthy Ákos: A mi német! (Ugy van! bal­felöl. Mozgás a jobboldalon.). Baross Gábor, közmunka- és közleke­désügyi minister: Itt az észről és politikai fel 32*

Next

/
Oldalképek
Tartalom