Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-196

246 196. országos ülés márczias 6-án, werdán. 1880. adni — a felségjogokat, másfelől azt mondani, hogy közös intézkedés alá tartozónak ismertetik el, némi ellentmondás. így történt, hogy a 67-es bizottságban a szakasznak ezen része megváltozott, de nem akként változott meg, hogy az új felségjogokat állapított volna meg, vagy ezeket kitágította volna, hanem a létezőket sértetlenül fenmaradó felségjognak mondotta ki. Ha már most ál] az, hogy a 67: XII. törvényczikket megelőzőleg a nyelv kérdésében a magyar törvényhozásnak elhatározási joga volt, állani kell annak is az idézett törvények szerint, hogy ezek joga ma is megvan. És hogy e joga meg is van, azt a minister ur maga is elismerte, midőn a Ludovica-académiáról beszélt. Ha tehát az 1867 : XII. törvényczikk megalkotása előtt a magyar törvényhozás jogkörrel birt a nyelv kérdésében a hadseregnél és ha az 1867-iki törvényhozás sértetlenül akarta fentirtani ő Felségének ezen jogait: akkor azt gondolom, lehetetlen azt mondani, hogy ezen törvénynek szövegezésénél vagy módosításánál a felségjogok megváltoztak. De tovább megyek. Méltóztatott volna, Hollán Ernő akkori előadó urnak beszédét egészen felolvasni, mindjárt más értelmet kapott volna. Az akkori előadó ur a bizottságban azt mondta: „Az albizottság a hadügyek rendezésére azon alapnézetből indul ki, hogy a kiállított hadsereg fölötti rendelkezési jog a fejedelmet illeti, de hogy ezen belül a haderő kiállítása — és kérdem, a tiszti vizsga nem a haderő kiállításának körébe esik? — időnkinti kiegészítése és eltartása az országgyűlés befolyása alá tartozik. Az alkotmányos jogoknak ezen elválasztása képezi amaz elveket, melyek után rendezni szokták minden alkotmányos államban a hadügyet. Ez volt a motívuma annak, hogy az 1867. évi XII. törvényczikk 11. §-ának eredeti szövegét a jogkörök szerint, a mint tudniillik ezt az alkotmányos jogok elválasztása megkívánta, újra szövegezték. De, hogy ezen elválasztásnál, ezen jogok akár megszorittattak, akár kiterjesztettek volna, ezt, t. minister ur, sem állítani, sem bebizonyítani nem lehet. (Igaz! Ugy van! bcdfelöl.) Felhozatott, t. képviselőház, az, hogy a tényleges állapot 1867-től a mai napig az, hogy a hadsereg szolgálati nyelve német volt. De azért, hogy a magyar törvényhozás 1867-ben ezen jogával, bármi okoknál fogva, élni nem akart, csak nem adta fel ezen jogát és azt el nem játszotta ; hiszen ezen állítás a jogeljátszási elmélet kérdésével testvér volna. (Igaz! ügy van! hal felöl.) De ez nem történt. A magyar törvényhozás nem intézkedett, mert az intézkedést akkor szükségesnek nem látta, mert nem volt akkor kényszer tiszti vizsga. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De a kérdés actualissá vált épen az által, hogy a tiszti vizsga kényszerítő lett s igy a nyelv kérdése előtérbe tolakodott s most előle kitérni nem lehet. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház, át kell most térnem magára a határozati javaslatra is és erre nézve ismét egy pár perezre foglalkoznom kell t. képviselőtársammal, Horváth Gyulával. (Halljuk!) T. képviselőtársam és vele sokan, a mint tudom, annak idejében először azt kívánták, hogy a nyelv kérdése törvénybe iktattassék, később megelégedtek azzal, hogy ez határozati javaslat alakjában ő Felsége szentesítésével ellátva állapíttassák meg. Most mit tesz az én képviselőtársam? Megelé'jszik barátainak egyszerű magyarázatával. Mert ő azt mondja (olvassa): „Csupán egy szava van ennek a határozati javaslatnak, mely bennem némi aggályt kelthetne, közöltem másokkal erre vonatkozó aggodalmamat, de az illetők azokban nem osztoztak. Sokkal természetesebbnek és helyesebbnek tartottam volna azt a kifejezést, hogy a magyar nyelvet ne „a vizsga folyamán", hanem „a vizsgán" használhassák. Mindazonáltal én szavak felett vitatkozni nem akarok. Teljesen bele nyugszom abba, ha kijelentetik, hogy ezen kifejezés alatt: „a vizsga folyamán" nem értenek egyebet — és én se akarok és nem is birok alatta egyebet érteni — mint azt, hogy a kik igazolták a német nyelvnek oly mértékben való ismeretét, a mennyi a hadseregre nézve múlhatatlanul szükséges, azoknak a vizsga folyamán meg lesz engedve általában az államnvelv használása". Tehát t. #

barátomat megnyugtatták az ő t. barátai, bizonyosan olyanokhoz folyamodott, a kik eompetensek arra, hogy őt capacitálják. De — bocsánatot kérek — t. képviselő ur, hanem azt hiszem, hogy előbbi álláspontjához mérve az ilyen homályos formula elfogadását talán Csáky minister őse, Csáky Mihály sem tartotta volna következetességnek. (Derültség bal felöl.) Épen az a sajátságos, hogy a t. kormány homályba akar burkolózni s minden áron ki akar bújni a kérdésnek lényege, érdeme és szelleme előtt, daczára annak, hogy a t. kormány ép ugy tudja, mint mi, hogy a törvényhozásnak megvan a maga jogköre arra nézve, hogy ebben a kérdésben intézkedhessek és ha ez megvan, akkor nem kell sem petitiót használni, sem oly utasításokra támaszkodni, (Igaz! Ugy van! abal- és szélsőbaloldalon) melyekkel a homályt csak fokozni lehet, hanem egyszerűen a törvényhozásnak saját jogával kell élnie és az intézkedéseket törvénybe iktatni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) De a baj egészen máshol van; van abban a szellemben, van abban az eljárásban, a mely a nemzet jogainak érvényt szerezni sem nem akar, sem nem tud. (Igaz ! Ugy van! a bal- és szélső bálon.) A baj kizárólag itt van és én lehetetlennek tartom azt, hogy a kormány az illető helyen