Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-196

238 IÍN5 országos ülés múrczius 6-án, szerdán. 18S9. követelésekkel előállani nem lehet, külön tapasztalataim folytán, legyen szabad még egy körülményre hivatkoznom. (Halljuk!) Nem csak magyar ifjakról van itt szó, hanem azokról is, kiknek anyanyelve nem magyar. Én a tapasztalatokból indulva ki, constatálom azt, hogy ez az ifjúság a magyar állam nyelvét szeretettel tanulja meg és beszéli azzal a folyékonysággal, mint bármely magyar, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hanem midőn ezt teszi és ezt megnehezítenék azzal, hogy ezenkívül még egy nyelvnek megtanulását követelnék tőle, akkor, t. ház, nem tudom, nem koezkáztatjuk-e ezzel azt, hogy csonkítani fogjuk a buzgóságot a magyar nyelv megtanulásában? (Igás! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezeket szem előtt tartva, én arra a következtetésre jutok, hogy midőn a javaslatot helyesnek tartom, keresnem kell azt a megnyugvást, melyet már Gajári t. képviselőtársam hangsúlyozott és azt igen helyesen két pontban foglalhatom össze. Abban t. i., hogy a közös hadsereg érintkezési nyelvére nézve a követelmények mértékét le kell szállítani arra a minimumra, a melyen túl az ifjuságtóilehetetlenséget kívánnánk ; a másik pedig az, hogy a kiképzés a gyakorlati irányra legyen fektetve, hogy attól az ifjútól a katonai szaktudomány szempontjából ne kívánjanak többet, mint a mennyit egy év alatt elsajátíthat. A lényegben — a szavak felett lehet vitatkozni — de lényegben nézetem szerint a t. minister nr a korona autorisálása mellett tett ünnepélyes kijelentése actuális megnyugtató hatással van. De midőn e megnyugváshoz a törvény végrehajtására nézve a garantiákat keresem, eszembe jut egy felirat, melyet egy tiszai átjárásnál alkalmaztak, a hol az átjárhatás vízmagasságát úgy jelezték: „mikor ezt az írást nem látjátok, akkor erre ne járjatok". A t. minister úrnak azon kijelentése — és azt hiszem, nem fogja tagadni — at. minister úr személyéhez van kötve. A mig a t. minister úr itt van, nekem teljes megnyugvásom van, hogy adott ígérete meg lesz tartva. De azután ne vegye tőlem senki rossz néven azt, hogy ezen túl az én bizalmam talajt veszít. Felteszem azt, hogy a hadügyi kormány vagy az illető katonai körök nézetet változtatnak, a mi sokszor lehet jó, de lehet rossz, történhetik helyes és helytelen kiindulási pontból. Mig a t. minister úr itt van, addig hiszem, hogy az általa kijelentett irányban lesz végrehajtva a törvény és ha a hadügyi kormányzat más nézeten volna, azt hiszem, hogy akkor már őt ezen a helyen többé nem látjuk, hanem a mi nem hihető el, az, hogy magának a távozásnak a lehetősége is minden időkre oly elrettentő hatással bírjon, hogy ez a határozat megtartassák akkor is, mikor már ezen kormány porai felett fű nő és virág. Midőn teljesen egyetértek a javaslat intézkedéseivel, az én aggódó lelkem nagyobb garantiákat követel, mint a mely garantiákat azon határozati javaslat, a melyet Gajári képviselő úr előterjesztett, ad. Részemről e határozati javaslatot már is tárgytalannak látom, mert, midőn a t. ház felszólítja a honvédelmi minister urat, hogy tegye meg a kellő lépéseket arra az ismert dologra, akkor a honvédelmi minister úr azt a felhívást, a mely abban a határozati javaslatban foglaltatik, már megelőzte s a korona autorisálása mellett ünnepélyes igére! alakjában kijelentette a házban; többet tehát, mint a mi történt, úgy sem tehetne. A jelen javaslat alkalmából felidézett közjogi vitára nézve legyen szabad kijelentenem, hogy annak felszínre hozatalát őszintén sajnálom azért, mert feleslegesnek tartom. (Helyeslés balfelöl.) Erre maga a határozati javaslat szolgáltatott okot, midőn annak benyújtója, Gajári Ödön t. képviselőtársam azt monda: „Csak egyet tagadok és ez az, hogy a fennálló jogok érintetlenül Nagyása mellett a nyelvkérdésnek olyatén megoldása, a miként azt a túloldalról kifejteni hallottuk, államjogunk és nemzeti függetlenségünk praegnansabb elismerése és a gyakorlati czéloknak megfelelőbb volna, mint a miként azt mi az általam előterjesztendő határozati javaslattal megoldani kívánjuk." A határozati javaslat t. benyújtója abból indult ki, hogy egyáltalán nincs lehetőség abban, hogy a törvényben szerezzünk garantiát a végrehajtásra nézve, ugy, hogy magát a felségjogot ne érintsük. Azt hiszem, hogy evvel egy nyilvánvaló lehetőséget tagad meg s evvel provocálta azt a közjogi vitát, a melyet jobb lett volna mellőzni, azért, mert ma van oly vitás kérdésünk, a minő ez előtt nem volt. (Helyeslés balfelöl.) Legyen szabad, t. ház, ezen közjogi vitára nézve nézeteimet röviden kifejtenem. (Halljuk! Halljuk!) Az eddigi felszólalások után, egyet elismerhetünk minden párt részéről s ez az, hogy a korona által folytatott gyakorlat, 1868 óta legális (Helyeslés balfelöl) és hogy a király ő Felsége ezt felségjogon gyakorolja. A különbség csak abban áll, hogy azok, a kik ezen oldalról e kérdésben felszólaltak, azt állítják, hogy a korona e jogot az 1867: XII. törvényczikk 11. §-a alapján gyakorolja, mig ellenben én abban a nézetben vagyok, hogy ezt a király ő Felsége az 1848 : III. törvényczikk 6. §-a alapján gyakorolja. Nem terjeszkedem ki a törvénymagyarázat (Halljuk! Halljuk!) azon részleteire, a melyeket tegnap a t. igazságiigyminister úrtól hallottunk. Azt az egyet azonban meg fogja nekem ő is engedni, hogy ha egyáltalában van törvény, a mely szoros magyarázatot igényel, ugy ezek a közjogi törvények. (Helyeslés hüfelöl.) E törvényekbe, akár inductio, akár grammaticai magyarázat folytán, mást, mint a mit a törvény kifejez s a minek kifejezése a tövényhozás