Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-195

195 országos illés márcziws &.én, kedden. 1889. 231 hívei vagyunk, tiltakozunk az ellen, hogy izgatás­sal lépjenek fel, mert mi azért az icariai társadal­mat megalapítani nem akarjuk. Még az utópisták is a maguk társadalmi regényeikben mindenütt előnyt tulajdonítanak atudásnak és tudománynak és ha akkor egyik-másik bizonyos ismeretek megszer­zésében fáradott, annak nem előny az, ha kevesebb idő alatt engedtetik meg annak elsajátítása, mire a kevesebb ismerettel birok csak több idő alatt képe­sek ; ezt előnynek nevezni nem lehet, ez hatá­rozott izgatás, a szegényeket izgatják. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) De bocsánatot kérek, kinek van joga, a mostani kormánynak az egyen­lőség intézményére hivatkozni? A mely a virilista­intézményt fentartotta, mikor alatta a nemességet ma is osztogatják, engedelmet kérek, ezt nagyon helytelennek tartom ; ez egy oly izgatási mód, niely­lyel, legyenek meggyőződve, nem fogják czéljukat elérni; mert a nép nem azért viseltetik bizalommal irányunkban, mert most itt beszélünk, hanem vi­seltetik irányunkban azért, mert egy és ugyanazon jogokért küzdünk, azon jogokért, a melyek az ő lelkükbe is születésük óta be vannak oltva. Önök, kik a túloldalon megfognak szavazni mindent, azt hiszik, hogy többségben vannak; de én jótállok, hogy a nemzettel az önök működése ma ellentétben van. Ma már nincs utasítás, ez igaz; de tudják-e, hogy miért van az eltörölve? Mert lehetetlennek képzelte azt a nemzet, hogy a népképviselők valaha a nép ellen működjenek. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon. Felkiáltások a bal-és szélső balon : Júdás!) De hát önöket egy személy iránti ragaszko­dás és szeretet vezérli. Ám tegyék, de hatalmuk nem sokáig fog tartani, mondhatom. Hasonló pél­dát mutat fel a történelem ; ott volt X. Károly franczia király, kinek szintén ilyen ministere volt, a ki annyira el tudta nyomni az ellenzéket, úgy, hogy hét képviselőre apadt le, de egy esztendő leforgása megsemmisítette nemcsak a többséget, nemcsak a ministert, hanem magát a trónt is. Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés, éljenzés és hosszantartó taps a bal- és szélső balon.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy csak nagyon röviden feleljek az előttem szólott t. képviselő urnak. Polónyi Géza: Már elmúlt az idő, csak a ház engedelmével lehet szólani. (Felkiáltások: Meg­adjuk ! Halljuk! Holnap! Ma! Ma!) Elnök: T. ház! Épen azt akartam megkér­dezni a t. háztól, hogy méltóztatik-e a minister urat ma meghallgatni? (Halljuk! Halljuk!) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister: Méltóztassék megengedni csupán azt, hogy az előttem szólott t. képviselő urnak néhány állítását helyreigazítsam, (Halljuk! Halljuk!) Azt állította ugyanis, hogy én tegnapi fel­szólalásomban azt mondtam volna, hogy 1526 ban a katonaság nyelve már a német volt. Méltóztassék megnézni a lapokat, a melyek­ben beszédem megjelent. (Nem ugy jelent meg! Ellenmondás és zaj.) Azt nem mondtam, mert ilyen vad dolgot senki sem állíthat, a kinek a törté­nelmi eseményekről fogalma van. Es a t. képviselő urnak van, miután egész praelectiót tartott nekünk a történelemből; neki tehát tudnia kell, hogy a katonaság nyelve, mint olyan, nem volt a német nyelv — és efféle vad dolgot nem is állíthat senki — (Zaj) hanem én azt mondottam, német rendeletek adattak ki és e mellett latin rendeletek is. (Ugy van! He­lyeslés jobbfelöl. Mozgás szélső baloldalon.) Azt állítja továbbá a t. képviselő ur, (Hall­juk!) hogy én tegnap azt mondtam volna, hogy a közös hadseregben dívó német nyelv ellen soha felszólalás nem történt. Ilyen vad dolgot (Élénk derültség) ne méltóztassék rám fogni. Mert azt mégis csak tudom, (Halljuk!) hogy a t. ház ezen oldala' (a szélső balra mutatva) csak folytatása az 1867-ben megkezdett mozgalomnak, mely oda irányul, hogy a magyar nyelv érvényesüljön a hadseregben és hogy külön magyar hadsereg állittassék fel. (É'énk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Helyes!) Ezt én is tudom. Ilyen értelemben még nagyon sokat fogott rám a t. képviselő ur. Ilyen ráfogások ellen, ilyen hatáshajhászat ellen magamat védelmezni nem fogom. Beőthy Algernon.' Helyes! (Élénk derült­ség bal- és szélső baloldalon.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister: Még csak két pontot akarok érinteni. (Halljuk!) Az egyik, a mit a napokban már egy más képviselő ur is, ha jól emlékszem, Vesztei­képviselő ur említett, a vizsgák nyilvánosságá­nak kérdése. (Halljuk!) Ha a t. képviselő ur a nyilvánosságban garantiát lát: nagyon csalódik. Mert bocsásson meg, bármilyen nyilvánosság le­gyen, akkor is vagy megbuktatják az embert (Élénk derültség és taps a bal- és szélső baloldalon) vagy keresztül engedik. Mindig a bizottság tel­jesen részrehajlatlan eljárásában kell bizni. Es e részben meg lehet győződve a t. képviselő ur, hogy eddig is helyes volt ez az eljárás és helyes lesz ezentúl is, mert részrehaji atlan lesz mindig. j (Mozgás a bal- és szélső baloldalon és felkiáltások: j Majd meglátjuk! Majd szolgálunk példákkal!) I Utoljára azt mondja a t. képviselő ur, hogy ' nem bizik az utasításban. Én bizalmat tőle nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom